Kiemelt témák

Van egy 4 éves unokám, aki még még mindig nagyon sok hangot téveszt.

na jó, legyünk őszinték, mások számára érthetetlen a beszédje.
Én már nagyon aggódom.
Már egy éve , amikor még csak alig 3 évesként ovodába került, szólt az ovónő, hagy valami baj va a gyerekkel, igaz ő nem a beszédproblémájára, hanem arra hegyezte ki, hogy a "nagymozgásaival" baj van, amit egyszerűen nem értettünk, mert éppenséggel azzal semmi baj. Mászik, fut, stb mint egy majom, már 6 hónapos korába felállt, éppenséggel soha nem a mozgása miatt aggódtunk.

Viszont a beszédje miatt igen. Nagyjából két és fél évesen kezdett beszélni, aki értette az tudta, hogy nyelvtanilag tök helyesen, csak éppen... higyjétek el, hogy soha nem gügyögtünk neki, mindig igyekeztünk a lehető legtisztábban a lehető leghelyesebb magyarsággal hozzá szólni, türelmesen kivártuk amit mondott, amit rosszul mondott arra mindig visszakérdeztük, hogy (pl. Tyutya - kutyát akartál mondani? és tsai) ... és 3 évesen még én is azt mondtam, hogy ez élettani pöszeség, de már merem. Mert ha csak a sziszegő hangokat nem ejtené helyesen... de pl a mai napig Iánt mond Iván heyett és - hát nem vagyok szakember, de látom a kortársait, és azt is látom, hogy szegénykém annyi mindent akarna mondani, csak éppen nem értjük...

Voltunk agyfürkésznél, meg fül-orr gégésznél (nagy szaktekintély), aki kiderítette, hogy az arcüregében olyan mértékű megkövesedett takonyletapadás van, ami akadályozza a tiszta hallását - vagyont költött a lányom arra, hogy olyan ipari tejesítményű orrporszívóval mindezt kitisztítsák belőle, de utána sem javult a helyzet.

Idén bekerült az Ayries terápiára, ezt javasolták az ovodában (voltunk logopédusnál is, aki azt mondta, hogy legalább két évi logopédiai kezelésre van szüksége, és tiszta szerencse, hogy nyári gyreek, így 7 évesen megy ovodába, ugyanis a logopédusok csak 5 éves kortól fogalkoznak vele, mert még nem alkalmas a közreműködésre) .

Ez az Ayries terápia meg szerintem egy humbug, ha nem ingyen lenne egy fillért nem adnék rá, van egy tornaterem, benen mindenféle klassz tornáznivaló dolog, és a leírás szerint egyszerűen hagyják a gyereket azzal tornázni amihez kedve van. Ha akar mászhat kötélen, bordásfalon, rollerezhet, beleülhet abba az egyensúly izébe, hintaágyba, lengőhintába, rollerozhat stb. Mert a gyerek tudja mit kell csinálnia... de ezt egy jól felszerelt játszótér is tudja nyujtani nem???

Az unokám normál terhesség után normál hüvelyi úton született, igaz, a köldökzsinór a nyakára volt teeredve és volt (valószinűleg, így utólag) egy enyhe oxigénhiánya is, ami a születése után felkari feszességben nyilvánult meg amit kellő időben tornával helyrehoztak, azóta még csak komolyabban beteg sem volt a szokásos törvényszerűen bejövő takonykórokat kivéve (amitől ez a takonyletapadása is volt az arcüregben) .

Rettenetesen félek, hogy esetleg diszlexiás lesz emiatt. És attól is, hogy valamit most elmulasztunk, amit még meg lehetne tenni. PÉnzünk nincsen sok, de én bármikor bárhová el tudom hurcolni fejlesztésre, ti mit ajánlotok?

Egyáltalán én vagyok az egyetlen akinek ez a selypítés 4 éves korban még probléma?

Eszterlánc,
szia! Az én lányom most 5 éves, egy éve még 12 mássalhangzót egyáltalán nem tudott kiejteni. Kérdeztem logopédus ismerőst, aki szintén az öt éves kort mondta, mint fejlesztéskezdést, mert addig állítólag nemigen értik, mit kér tőlük a logopédus, nincs annyira testtudatuk, hogy a nyelvüket pontosan el tudják helyezni, ahogy kéri a fejlesztő. Azóta megtanult 6 hangzót helyesen (saját magától hirtelen rájött), még az r-t is tudja, egyedül a sziszegőket nem tudja, de azokból egyet sem. Őt sem értette senki akkoriban még, a nagyszülőknek is kellett egy kis idő, amíg ráhangolódtak, de most már eléggé érthető. Most viszont logopédust keresek (ő is 7 évesen kezdi a sulit), mert szerintem kell neki annyi idő, hogy a sziszegőket begyakorolja. Van egy nagyon jó könyv, tanítani nem tanítottam abból, mert nem akartam, hogy esetleg rosszul tanítsak valamit, de amikor rájött egy hangra, és tényleg jól mondta, akkor abból gyakoroltattam vele, hogy használja is a hangot (simán ki tudta mondani a k-t és a g-t, de beszéd közben nem használta, mert megszokta helyettük a t-t és d-t). Viszont ezzel két hét mindennapi 10 perces gyakorlás után már szinte mindig használja őket. A könyv: Montágh Imre: Mondd ki szépen http://www.libri.hu/hu/konyvek/gyermek_ ... _ki_szepen (nekünk feltehetőleg az előző kiadás van meg, mert nem így néz ki)! Most nézem, hogy már cd-n is kapható http://www.szintisuli.hu/monddki/ . Szerintem ti ne próbáljátok tanítani (állítólag rosszabb egy helyeshez közeli, de nem helyes kiejtést kijavítani, mint egy nem létezőt megtanítani), de gyakorlásra jó lehet. És öt éves korban mindenképpen logopédus.
Remélem, megnyugtattalak egy kicsit!
Zsizsa

Sziasztok! Sajnos valóban igaz, hogy a legtöbb logopédus csak 5 éves kortól foglalkozik a gyerekekkel. Nem is értem miért, mert velem a 3 évesek is együtt szoktak működni, értik mit kérek tőlük, és a fejlődés biztosabb minél korábban kezdődik a megsegítés.
Van, hogy 5 éves korban már edes-kevés kezdeni, mert pont kihagyta az ember a megelőző években a az alapképességek fejlesztését.
Tehát azt javaslom keressetek mindig addig, amíg valaki el nem vállja a gyerkőcöt, mert minél később kap segítséget, annál nagyobb a veszélye maradványtünetek megmaradásának, amit már nem igazán lehet korrigálni és aztán diszlexia és társai, iskolai kudarc, stb. alakulhat ki.
üdv Livia (gyógypedagógus, logopédus)

Szia Lívia,
sajnos nekem is ez a bajom. Tudom, hogy lehetne fizetős logopédust találni, de a lányom egyedülálló, és nekünk is végesek a határaink már ami az anyagi segítséget jelenti. Ha lenne pénzünk, ezen nem is gondolkodnék.

Az igazság az, hogy amíg az ovoda el nem kezdődött egyáltalán nem tartottuk furcsának, hogy csak az anyja érti mint mond, meg én is valamennyit. Én még emlékszem a lányom gyerekkorára, ő is ilyen volt, 3 évesen csak én értettem mit mond, de 4 évesen azért valamivel tisztábban beszélt, mint az unokám. És a multkor, amikor a volt exanyóstársammal beszélgettem, ő mondta, hogy emlékszik, hogy mennyire félt az iskolától, mert ő még akkor is nagyon selypített, és hogy mennyire csúfolták. Talán ha legközelebb tudok vele beszélgetni - elváltak ugye, és ilyesmire elég ritkán kerül sor - megkérdezem, hogy voltak- e olvasási stb nehézségei.

De az unokám még tényleg nincsen azon a szinten, hogy "foglalkozhassanak" vele. Egy ismerős logopédus nézte meg, de ő sem tudta teljes egészében kivizsgálni, mert egy idő után elunta. Az mondjuk megnyugtató, hogy mikor azt a vizsgálatot csinálta vele, hogy egy egy képen rá kell mutatnia két nagyjából ugyanúgy hangzó dologra: pl fonal-vonal stb, akkor mindig a jóra mutatott, szóval legalább hallja a különbséget a hangok között, ez nagy szó, mert az első hallásvizsgálaton kb fél éve, még csak a szavak mintegy 10%-át értette meg, utána jött a proatz (?) kezelés, ahol legalább 10 alkalommal jártak, mire teljesen kitisztult azarcürege, és azt mondták, hogy most már a hallásával semmi baj.

És most azt vettem észre, hogy már igyekszik tisztán mondani, ha nem értjük próbálja többször jól mondani, aztán vagy sikerül neki vagy nem. Pl mikor mondtam neki, hogy kicsikém, neked nem Ián a neved, hanem Iván, akkor utána egész tisztán belemondta a "v" betüt is... ő az egyetlen unokánk, a lányomnak is az egyetlen gyereke, és nagyon szeretném, ha sehol nem indulna hátránnyal, ó nem akarunk belőle professzort vagy diplomatát nevelni, csak éppen boldog embert, aki majd azt teszi amit akar... de ehhez okvetlenü szükséges, hogy soha ne legyen problémája az olvasástanulással és az olvasással.

A meseéhsége egyébként kimeríthetetlen, és elalvás előtt szándékosan olyan meséket szoktam neki felölvasni (elég gyakran hárul rám az altatás feladata, de a lányom is mindig mesél), ahol nincsen túl sok kép. Most pl kisérletképpen elkezdtem neki felolvasni a Dzsungel könyvét, és másnap megkérdeztem, hogy hoygan hívták a gonosz tigrist, a medvét, aki tanította Mauglit, a párducot aki megváltotta az éetét egy bikával vagy a farkascsapat vezérét, és szinte mindegyikre helyes választ adott...

Szóval ez van.
Kétségek és bizakodások között hányódom.