Attól félek, hogy ez a topic is majd a "Szoptetni szerettünk volna, de nem sikerült" sorsára jut, ide is bejönnek majd olyanok akiknek sikerült és a szoptatás mindennek felett valóságát fogják bizonyítani, no meg azt, hogy ha nektek nem sikerült szoptatni, akkor csakis bennetek van a hiba, vagy azért, mert engedtetek a belső kétségeiteknek, vagy azért, mert rossz tanácsokat kaptatok. Merthogy - és most jön a bűvös mondat: csakis az anyák 2 %-a képtelen a gyereke szoptatására, mert náluk szervi okok vannak.
Holott a gyakorlat azt mutatja, hogy a dolog sokkal bonyolultabb. Mert vannak akiknek soha egy csepp teje sem termelődik, de inkább azok vannak többségben, akiknél termelődik ugyan tej, de nem elég, illetve - láss csudát - pár hónapig, 2-3-4-5-6 , tudnap valamennyit szoptatni, de aztán egyik napról a másikra abbamarad a tej. Mert hiába mondják, hogy ez nem így van, a agyakorlatban igenis soknál van úgy, hogy a szülés utáni első menzesz után leáll a tej, ágyő.
Én ismerek egy csomó anyát, akinek az a problémája, hogy ugyan hogyan szoktassa már le az állandó szopásról a 2 év körüli gyerekét, és ismerek majdnem ugyananynit, aki az előbb felsorolt halmazba tartozik.
Azért, mert a WHO azt ajánlja, hogy a csecsemő 6 hónapos koráig lehetőleg csakis anyatejet kapjon, és legalább 2 évig kapjon anyatejet, attól még nem kéne ezt mindenkinek magára húznia. Mert a WHO jót akar: ez egy világszervezet, és az elmaradottabb földrészeken, ahol általában fertőzött a víz, ott a tápszer valóban káros, vagy ahol a kecske, bivaly, tehéntej pótlás az egyedüli másik variáció, ott valóban nagyon sok kisbaba hal bele ebbe a táplálási módba, no meg ami igaz az igaz, a csecsemő gyomrába leginkább a saját anjya teje való, mint a legmegfeleőbb táplálék.
Mint a neki legmegfelelőbb táplálék. Ez a lényeg, mert a gyerek immunitása nem az anyatejtől függ, az több lépcsőben alakul ki, és éppen emiatt egyszerűen nem hiszem el, hogy a modern, minden higiéniai és életkori viszonyoknak kialakított mai tápszerek mellett egy baba csakis emiatt betegesebb lenne.
Ez a szoptasson minden anya ez egy kampány, ami pár éve kezdődött. Az, hogy a szoptatás jó dolog, és bárhol lehessen szoptatni, mert minden nyilvános helyen legyen egy intimebb helység erre a célra (és ez nem a wc!!!) , az is jó dolog. Az is jó dolog, hogy legyenek erre kiképzett szoptatáshoz értő tanácsadók, akik segítenek, ha valami nem stimmel.
De az már nem, amit írtatok, hogy azok akik tápszereznek, azok ki vagy ki nem mondott sajnálattal kezelendők azok részéről, akik szoptatnak. Sőt, az sem helyes dolog, hogy sok gyerekorvos és védőnő is megtagadja a tápszer felírását, mert majd megjön az anya teje most hisztizik kicsit, de aztán majd meglátja, hogy nekünk van igazunk. Az már nem jó dolog, hogy a szoptatási tanácsadók - bár főleg inkább a híveik - úton útfélen nem a kisbaba szépségét nézik, hanem egyből arról kezdenek bezsélni, hogy no és szoptatsz e, van e tejed, miért nem, majd én segítek stb.
Énnekem a két lányom tápszeren nőtt fel, annak idején a kórházból úgy enegdtek el, hogy hiába mondtam, hogy van egy fájó csomó a mellemben, azt mondták nem érdekes majd kiszopja a gyerek, de mivel befelé fordult mellbimbóm volt, ez a csomó egyre nagyobb lett, aztán amikor tyúktojásnyi lett, akkor a lázam is felment, és innentől kezdve egy horror volt az egész, mire a sok atibiotikusm, borogatás, jegelés, anyámkínnya után a sebészetre kerültem, kapásból másfél liter genny jött ki belőle, és 3 hétig dréncsővel a mellemben járkáltam, mert állandóan ujratermelődött. 15 kilót fogytam ezalatt, és persze szoptatni nem volt szabad. Az már csak hab a tortán, hogy a másik lányomnál ez a mellem halott volt, mert átvágátk az összes tejmirigyet, mire megtalálták a tályogot. És a második lányom nem is volt hajlandó szopni, egy ideig fejegettem neki, (akkor még csak kézzel lehetett) aztán mikor az ép mellem is lilult-kékült, abbahagytam.
Egyiknek sincsen semmiféle immunbetegsége, állitom, hogy annyit betegeskedtek mint én gyerekkoromban, meggyőződésem, hogy a hajlamot öröklik, és ezen nem segít az sem, ha iskolás korig szoptatja az ember a gyerekét.
A lányomnak 6 hónapos koráig sikerült szoptatnia, de tápszer pótlással, mert kevés volt a teje. Amennyi volt, azt a gyerek kiszopta. 6 hónapos korában egyik óráról a másikra elment a teje így ahogy mondom. De közben állandóan lelkiiismeretfurdalás valt, hogy tápszert is ad, meg hogy neki miért nem sikerül, hála a sok jótakaró szoptatáspárti anyukának.
Az anyaság nem onnan mérődik, hogy valaki szoptat avgy nem. Az anaság neheze a szoptatás után következik, amikor már nem csak babázni kell, hanem nevelni is, példát mutatni, megbirkózni a sok megoldhatatlannak látszó helyzettel, a gyerek beilleszkedésével... hadd ne soroljam tovább.
(A nagyobbik lányom, aki elég ezoterikus, és sokat réved a múltba, meg előző életekbe, a minap megkérdezte tőlem, hogy meddig szoptattam őt. Mondtam, hogy 5 hétig, de ha akarod, idejöhetsz, és szophatsz még pár hónapig tőlem, ha ez kimaradt az életedből... jór röhögtünk.)