Kiemelt témák

Üdv mindenkinek !

Szeretnék segítséget kérni a következő problémához.
Kisfiunk 11 hónapos angyali csöppség, sem fizikailag, sem lelkileg nincs semmi rendellenesség.
Szépen fejlődik, a gyermekorvos dícséri.
Egy gondunk van csupán naponta sokszor, hosszú ideig valami eszméletlen éles hangon sikít ( nem feltétlenül rosszkedvében ).
Nem tudja valaki, hogyan lehetne erről leszoktatni ?
Semmi ötletünk.
Köszi előre is !

Szia, Névtelen!

Az én 9 hónapos kisfiam is szokott sikítozni, és látszik rajta, hogy semmi másról nem szól az egész, mint figyelemfelkeltésről, valamint arról, hogy hallgatja a saját hangját. Szerintem a jó taktika, ha megpróbálsz nem odafigyelni (tudom, hogy nehéz, néha nekem is égnek áll tőle a hajam), előbb-utóbb abbahagyja.
Egyébként mennyi az a "hosszú idő"?
Üdv: Eryc@

Szia, Névtelen!

Az én 9 hónapos kisfiam is szokott sikítozni, és látszik rajta, hogy semmi másról nem szól az egész, mint figyelemfelkeltésrol, valamint arról, hogy hallgatja a saját hangját. Szerintem a jó taktika, ha megpróbálsz nem odafigyelni (tudom, hogy nehéz, néha nekem is égnek áll tole a hajam), elobb-utóbb abbahagyja.
Egyébként mennyi az a "hosszú ido"?
Üdv: Eryc@

Na, ez kétszer sikerült.

Szia Névtelen!

Az én 11 hónapos lányomnak is volt sikítós korszaka, ilyenkor a többi gyerek ijedtében elsírta magát. Bevallom, hogy nekem tetszett ez a hangpróbálós sikítás, de egyszerüen kinötte. Kb. egy hónapig tartott. Utána megtanult hörögni, olyan volt, mint egy sárkány. Ma ezt már csak ritkán csinálja, legujabban ugy beszél, mint a Frédi és Béniben az Enikö. ez is nagyon helyes.
Szóval szerintem túl lesz rajta.
Zsófi

Köszi, hogy elolvastatok.

Eryc@: Előfordul, hogy háromnegyed órán át.

Zsófi: Ilyen aranyos csacsogást ő is csinál, bár az lenne túlsúlyban !

Csak attól félek ( én az atya vagyok ), hogy túlságosan felhúzom magam rajta. Ma reggel is üvöltöttem vele, pedig nem vagyok egy üvöltözős típus. Azóta tök lelkiismeret-furdalásom(?) van.

Kedves névtelen Atya!
A háromnegyed órás sikítást tényleg nem lehet egyszerű elviselni, Levi ilyet még nem csinált. A kiabálás miatt ne legyen lelkiismeret-furdalásod, sosem leszünk tökéletesek. Minden anyuka és apuka érez idonként ilyet, hiszen természetes, hogy egyszer-egyszer kijövünk a béketurésbol. (Én pl. ma, amikor nem találtam magyarázatot Levi nyugösségére, arra, hogy semmi se volt jó neki.) Nem próbálkoztál még azzal, hogy mikor így sikítozik, megleped vmivel? Úgy értem, csinálsz vmi váratlan dolgot. Abbahagyja akkor? Vagy ha abbahagyja, akkor éppen mitol?
Szia: Eryc@

Sziasztok,
a fiam is csinált ilyet, még ma is (3 éves). Van egy barátnõm, a lánya 2 éves, õ is sikítozik. Szóval nem ritka dolog.
Én úgfy láttam, hogy a fiam elõször azért csinálta, mert tetszett neki a hangja, próbálgatta az "erejét". Késõbb meg egyrészt figyelemfelkeltésbõl, másrészt (és inkább ezért) feszültséglevezetés (barátnõm szerint is - mármint neki van az a bizonyosa 2 éves lánya).
Egyébként egyre kevesebbet sikongat, aminek örülök (néha szabályosan érzetem, hogy rezeg a dobhártyám...)
üdv
Zsóka

Sziasztok,
Az en babam meg csak 6 honapos, de neki is volt egy korszaka amikor sikoltozott. A 4 honapos oltast koveto napon kezdte el csinalni - gondolom a fajdalom miatt. En persze rogton folkaptam, babusgattam. Gondolom ebbol arra kovetkeztetett, hogy a sikitas kovetkezmenye az, hogy anya "meg fogja szeretgetni". Ugy szoktattam le rola, hogy nem vettem tudomast a visitasrol (voltak pillanatok amikor bizony nagy onuralomra volt szuksegem)

Cipomama

<H3>Azonosítási hiba</H3>Valamit meg kell adnia azonosítónak.

Az én 13 hónapos kislányom meg annyira nem sikitozik, hogy nekem kell - apa létemre - sikí-tani-taní-tani! ;o)

KNA