Sziasztok!
Régen jártam erre, de ahogy elnézem nem csak én.
"Haldoklik" a topik. Valahol ez talán a "dolgok rendje" hiszen már régesrég túl vagyunk(?) a babavárás izgalmain és kezdeti(???) nehézségeken (
), már nagyok a srácok.
Azért tegyünk még pár bejegyzést, elvégre mindig van valami esemény!
(Mondom pont én...
)
Ahogy olvastam a ti életetekben történt egysmás. Remélem, akik betegek voltak mára már egészségesek, akik pedig egészségesek voltak, azok azok is maradnak!
A baj pedig kerüljön el jó messzire mindenkit!
Velünk
(koppkoppkoppkopp) hál' Istennek semmi rossz nem történt. Ellenben mi is 1 évesek lettünk, amit egy keresztelővel ünnepeltünk meg.
Ezenkívűl beléptünk a 8 fogasak táborába, és már jól megy a kapaszkodás nélküli állás illetve a segítséggel való járás is (múltkor majdenm elrántotta az Apját, úgy neki állt szaladni, ő meg alig bírta követni
), de még nem járunk. Viszont voltunk a véncsoroszlyadoktornéninél, aki végre elégedett volt, megállapította, hogy egészséges, és "úgy látszik ő egy ilyen vékony csontú fiúcska". (Kikérem magamnak" Ő már "Férfi"!!!!
) Tekintettel arra, hogy 8700-nak grammnak mérték (szerintem 8600, de legyenek boldogok
), viszont 76 centi. Megbeszéltük, hogy kösz, de nem kérjük a pneumococcus elleni védőoltást (én alapból sem, de ő is azt mondja, hogy nem látja külösebben indokoltnak) és az influenza elleni sem érdekel minket. Szóval élünk, mint hal a vízben.
(Na, de azért legyen egy kis "csemege" is. Átestünk a tűzkeresztségen a fejreesettagyerekésbedagadtahomloka című produkcióban.
A kanapé szélén ült, nagy boldogan rágcsálta a fogkeféjét, amikor elvesztette az egyensúlyát és féloldalasan leborult. Anyja már nem bírta elkapni, úgyhogy a földről halászta össze.
Ahogy felvettem már elég korrektül be volt dagadva a jobb szeme fölötti rész, úgyhogy húzás ki a konyhába nagykéssel lenyomni. De annyira kapkodta a fejét, hogy nem lehetett, így feltéptem a fagyasztót és egy kis mirelit babot tettem rá. (Elsőnek egy 1 kilós kiszerlésű zöldborsó akadt a kezembe. "Jó-jó - mondom -, de ezt azért talán mégse...
) Szegény sírt, de gyakorlatilag ahogy levettük a fejéről a cuccost már abba is hagyta.
De volt valami, amit nem értettem. Úgy dagadt fel a homloka, hogy 3 egymás melletti kis pukli volt, és a tetejükön seb.
Aztán Apa jól felvilágosított, hogy szegény olyan hülyén landolt, hogy pont a földön fekvő (nem tudom mikor varázsolta oda...
) hajráfomra esett rá. Ami úgy néz ki, mint a spirálfüzetben a spirál. Szóval, elég érdekes látványt nyújtott. De hamar túlesett a megrázkódtatáson és nemsokra rá, már vigyorogva mutatta, hogy fújjunk neki buborékot, meg mittudomén.
Lelkiekben felkészülten egy strapás éjszakára, mondván bibis fejjel nem fog tudni rendesen aludni, erre úgy bekómázott rögtön, hogy csak néztem. A malőrtől számítva az egész nem volt fél óra...
Másnap reggel már csak a sebek voltak, ohne púp!
Szóval, így esett ez a kis baleset.
Aki nem hiszi az várjon egy kicsit, megpróbálok fényképeket feltenni!
)
Ja, még egy kérdés! Nektek már van ebben gyakorlatotok, és abban a vonatkozásban nem szívesen teszem fel a kérdést, mert olyan kiábrándító egy szempont (
), anyagilag mikorra érdemes időzíteni egy kistesót? Gondolok itt TGYÁS, GYED, GYES és hasonlókra. Hogyan lehet a lehető legjobban kiaknázni ezeket a juttatásokat?
Köszi!
Erre én: semmivel sem furcsább mikor egy pici filigrán nőnek lesz egy behemót kisbabája! 
És ezt így is gondolom.Egyik gyerek picike, a másik meg koránál jóval nagyobb, esetleg dundibb!Nem?
Hajnal 3-ra értünk haza 
