Helló!
Krisszie,
igen, ott volt velem a húgom végig, aztán a szülésznőm, aki a barátnőm, az ép dolgozó kolléganőim is, a II. számú doktorom, akinél megszültem, de egyben nagyon jóban is vagyunk, az anyukám és apukám is benéztek, de apu 10 percig bírta nézni, anyu is elment egy óra múlva, de a legfontosabb, hogy bár a férjem míg még dolgoztam a szülőszoba ajtajáig sem nagyon jött el, most ott volt velem, csak kétszer ment el, amikor már a barátnőm szerint sírni akart, annyira aggódott értem. Aztán még ott volt az osztályvezetőm, aki megcsinálta az EDAt, a docens is benézett párszor, ill. az osztályos doki is sokat volt benn. Magára a szülésre megérkezett az anyósom,+ a csecsemős kolléganőm,+ a neonatológus a gyerekhez. A férjem ekkor kiment, mert megíjesztette a feltett láb, de abban a pillanatban, amikor meglett a baba be is jött, így mire a hasamra tették, már ott volt mellettem. Nekem ez volt igazából a legfontosabb, mert eddig mindent együtt csináltunk, és fájt volna, ha "egyedül"vagyok ebben a fontos pillanatban. Szóval, elég nagy volt a nyüzsgés, én csak csendben hallgattam őket, de jó volt, hogy ott voltak velem.
Nekem teljesen konkrét elképzeléseim voltak minden dologról a szüléssel kapcsolatban, és a legfontosabbak meg is valósultak. Nagyon szerettem volna, hogy amíg a gátat összevarják ne vigyék el a gyermekemet( bár a mindennapi rutin szerint ekkor mérjük meg, és kap végleges köldökcsattot)és ez is összejött, köszönet ezért Kovács adjunktusnőnek, aki nem engedte, és miután megszületett a garatot sem szívta le, rögtön ideadták nekem. És ami a legfontosabb, hogy az én vesetágulatom miatti antibiotikumszedésem következtében automatikusan kapott volna a gyermek is, de ezt is sikerült megakadályozni. Szóval, azt mondhatom, hogy minden úgy ment, ahogy szerettem volna, és ahogy annak lennie kellene minden normál szülés esetén. Nagyon jó visszaemlékezni rá. Ha egyszer lesz arra lehetőségem, akkor mindenki így fog szülni a klinikán. Azért, én azt hiszem, hogy eddig is sok mindent megengedtem az anyukáknak a vajúdás alatt ( barátnőm- kolléganőmmel ezen sokat " vitatkoztunk" is), de ha még egyszer ott leszek ( remélem) akkor még inkább ... Bár, nem minden vajúdónak van erre igénye.
Mivel ide nem tudok képet tenni( nem tudom,miért nem sikerül) az albumomba tettem ideiglenesen két vajúdós képet, nézzétek meg, ilyen volt.
WWW.babanet.hu/album/main.php?own=1&album=1451&page=1 Lányok, a gyermek jól vagy, délután már sokat fenn van, bár néha kinlódgat, pl, tegnap előtt azért, mert az okos anyukája belakmározott bablevesből.
Krisztina, gratula a sikeres félévhez, Gergőre vigyázz, mikor jösztök majd haza?
bocsi, hogy regényt írtam, remélem azért el bírjátok olvasni.
manóka