Bikfy, Loulou
hát tudom, hogy nem szép dolgog, de azért picit örülök, hogy a problémámmal nem vagyok egyedül. kísértetiesen hasonlít a helyzetünk ezek szerint.
Luli,
neked meg köszönöm, hogy megosztottad velünk a történeted.
Bikfy,
én nyár elején - bő egy évvel az esküvőnk után - jutottam el oda, hogy az asztalra csaptam. (de akkor már 2-3 éve rágtam a fülét egy babáért). aztán egy idő után észrevettem, hogy iszonyú boldogtalan vagyok. nagyon sokat gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy imádom a pasimat, vele szeretnék megöregedni, de ha ennyire mások a vágyaink, a céljaink, akkor talán mégsem ő az igazi.
szóval közöltem vele, hogy idén év végéig adok neki időt, hogy átgondolja az egészet, és cselekedjen. (már torkig voltam a mindenféle ígéretekkel: majd ha összeházasodunk, majd ha nagyobb lakásba költözünk, majd ha kiveteted a mandulád, majd ha leszoksz a cigiről... - persze kiderült (miután mindez teljesült), hogy ezeket csak azért mondta, hogy időt nyerjen, és ne veszítsen el, de nem gondolta komolyan.). tehát megmondtam neki, hogy elegem van a szavakból, és akármennyire is szeretem, nekem csak egy életem van, és már abban is rengeteg kompromisszumot kötöttem (ha rajtam múlna, lenne már két iskolás gyerekem szerintem
szóval, ha ő még nem kész rá, oké, de akkor pakolok.
persze az első reakciója indulatos volt, hogy "aha szóval neked mindegy ki csinál neked gyereked"-típusú. de miután lenyugodott, láttam rajta, hogy bármennyire is addig nem akartam neki ilyen ultimátumot adni, mégiscsak jó ötlet volt.
most ott tartunk, hogy azt mondta, rendben, vágjunk bele.
ő tudja, hogy én nagyon akarom és nem vagyok hajlandó már többet várni, viszont azzal is tisztában van, hogy ha rajta múlna sosem lenne (nem azért, mert nem akarja, hanem mert sosem érezné késznek magát, vagy sosem tartaná a körülményeket teljesen optimálisnak. sajnos ő nagyon maximalista mindenben). de tudja azt is, hogy ennek meg kell történnie, és nem akar elveszíteni. hát lehet, hogy ez nem olyan romantikus indok, de legalább őszinte...
na erről a témáról órákig tudnék írni, de most már nem untatlak titeket