Kiemelt témák

Ez hihetetlen!!

Sütőtök, ti nem kaptatok pl. start kártyás levelet anno?

Tünci, a gulyásleves is nagyon jó, férjem jobban örült volna annak, az tuti:)
Én még azt nem főztem

Abból nem tudok annyit főzni, amit ne tudna megenni..a rosszullétig szokta kanalazni...
haspók...

és ő így FOGY!!!!!

Nem kaptunk semmi ilyesmit.Nekem ez tavaly júniusban történt,és a tavaly elötti is.Úgyhogy ha még egyszer babát várok nem akarok júniusba beleesni.

A mázlista

Sütőtök, én is pont ezen gondolkoztam ma, hogy (bár tudom, hogy nem én döntök), de jó lenne úgy csinálni, hogy ne nyárra essen a kistesó születése. Nyár a Lackó hónapja volt
Egyébként nagyon aranyos a neved Honnan a sütőtök?

Sütötők!

Ha anyakönyveztétek, akkor kellett, hogy kapjatok...nem értem..ezt is az államkincstár intézi, mint az anyaságit..

én már az előbb majdnem rövidítettem Sütire...
legközelebb én azt választom...

Én meg arra gondoltam,hogy ha még júniusig teherbe esnék, akkor hajszálra meglenne a 30.szülinapom előtt...de nem lesz...
Erre is csak azért gondoltam,mert a barátnőm, aki 25 évesen szült,azt mondta, hogy azért kár ,hogy nem leszek fiatal anyuka...hogy elmúlok harminc éves, mire anya leszek...Pedig van már Kislányom 28 éves koromban...
Betti Kislánya a szülinapomon lenne fél éves pont...

Bocsánat!
Arra a pénzre gondoltok amit születés után adnak???
Mert azt megkaptuk.Azt hiszem 50-60ezer forint volt.

Sütőtök- szeretek sütni egyébként cukrász vagyok,de nem dolgozom a szakmámban.

amit a szülés után adnak az az anyasági..ezen felül minden 2006.január óta született anyakönyvezett gyermeknek azonnal nyit az állam egy számlát, amire életkezdési támogatást helyeznek el, ami ma 42000 forint...ezt örököltük...

Nem, nem az anyaságira. Az államkincstártól kaptunk szülés után kb. 1-2 hónappal levelet, hogy a start számlát megnyitották a Picikénk részére. Végül is mi ezt örököltük a picitől. Tünciéknél is ezért volt a hagyatéki tárgyalás. Nálunk a közjegyzőtől kell öröklési bizonyítványt kérni.
De lehet, hogy ezt csak idén vezették be?

Halihó ---

ne haragudjatok, hogy csak ennyire futja már megint. Nagyon sűrűek voltak az utóbbi napok.

Remélem, nagyjából jól vagytok. Szorgalmasan igyekszem visszaolvasni mindent, de gyorsabban írtok, mint ahogyan olvasni tudok

Ma volt az önismereti tréningnek a második napja. Egyre rosszabbul éreztem magam, ahogy a nap előrehaladt. Olyan volt, mintha lehántolták volna a hegszövetet a sebemről, de magával a sebbel senki nem foglalkozott. Persze, a tréner "nem erre szerződött", de azért jól esett volna pár kedves vagy bátorító szó tőle. Úgyhogy szomorú lettem nagyon.

Megint ezt érzem

Megint egyszerre írtunk

Sütőtök, már értem a neved

Kisanyácska, azt hittem, hogy ez az önismereti tréning a suli miatt kötelező, de már látom, hogy nem. Sajnálom, hogy a szomorúság, az üresség jött ki a végén a tréningből
Remélem azért percről percre egy kicsit jobb lesz, ahogy hazaértél a csöppségeidhez

Tényleg, ha majd lesz egy kis időd, várjuk a fejleményeket Pieterrel kapcsolatban Persze, csak, ha meg szeretnéd osztani velünk is:)

Kisanyácska!
A te kis szíved nem üres,mert annyi szeretet van benne!!!!
Nem tudom ez milyen lehet, hogy esetleg még saját magad is megtanulod boncolgatni...én meg egyre jobban azt érzem, hogy a következő találkozásunk alkalmával a pszichológusomnak eg heti munkát adok...

Gyere, ha tudsz azért.
Pussz

Szóval ilyet biztosan nem kaptunk.

az az igazság ,hogy nekünk is elég nehéz volt elintézni, mert a hivatali ügyintézők nincsenek felkészülve arra, hogy a szülés után esetleg nem boldog családi élet következik...senki nem tud semmit,csak kapcsolgatnak...aztán amikor már huszadszor mondatták el velem, hogy meghalt a kislányom és elbömböltem magam a telefonba, mindjárt tudott valaki segíteni..de hetekbe telt...

Rajtam is lenne mit elemezgetni

Boboka!
Privi ment!

válaszoltam

Megnéztem egy kitakarás nélküli videót a császármetszésről..értem már hogy tényleg szükség volt rá, hogy hosszában vágják a hasam..azt a pici testét így nem lehet kivenni..meg mostmár értem, hogy mit jelentett ,amikor azt mondták, hogy egy valaki széthúzza a hasam, a másik orvos kiemeli..

Amit láttam, azt úgy csinálták, hogy benyúlt egy kézzel a doki,látszott, hogy valamit megfog,majd kihúzta a kezét,amivel a babát fogta tarkónál és úgy húzták ki..
Violát így nem lehetett,jaj szegénykém...ha lesz legközelebb, akkor is ezt a hosszú vágást kérem..sokkal kíméletesebb a babával szerintem...

Tünci!!

Nagyon erős csajszi vagy ha ilyeneket tudsz nézni!
Bár én sem voltam semmi,mert tavaly a szülés után,másnap hazajöttem. Itthon is tudtam szedni a gyógyszereket.

Boboka, persze, majd beszámolok......
Tünci: nem a szívem üres, hanem a belsőm (vele együtt a pocakom - most lennék 25 hetes)

Átcsináltam a vonalzókat, gondoltam, lesz annyi esze a programnak, hogy ezeket a vékonykákat egymás mellé teszi. De nincs...
Csak mert szó volt róla régebben, hogy sok helyet foglal. Levegyem mindet? A fotómat is leszedtem. Most ilyen incognitósba mentem át én is. Tünci, a Te avatárodnak viszont nagyon örültem, igazán....

Nem tudom,nem találtam csúnyának,vagyijesztőnek..végülis ez történt velem is...bár ne így lett volna...
Engem péteken műtöttek,kedden reggel hazajöttem,pedig azt mondták ez nagyműtét, kb egy hét..de aztán amikor Viola elment ,mondtam hogy másnap megyek haza...

Azt hiszem Betti is hazament szülés után másnap..Ti is erősek vagytok ám, mert emlékszem milyen nehéz úgy menni,hogy a kicsikénk nincs már se a hasunkban, sem a karunkban...

Lányok!

Szép álmokat , aludjatok jóóóól!

Szia!
AArnika is mondta,hogy biztos nem véletlen, hogy ezt választottam..
Dehogy vedd le!!!!Nyugodtan csináld vissza nagyba!!!Én azt azért mondtam, mert volt olyan hogy fél oldalt teleírtam és olyankor általában annál az adott hozzászólásnál kikapcsoltam az aláírást...én nem tudtam betenni hármat..de mostmár csak ezt hagyom..inkább nem nézem, ahogy öregszem a szülinapos vonalzón..

Figyelem ám ,hogy Pieterről következetesen hallgatsz..

Jaj most olvasom amit felette írtál..
én már mindenórás...múltkor egy pillanatra feltettem a régi vonalzóm és azt írta, hogy :ANYÁNAK MÁR NAGY POCAKJA VAN...

Hát igen... Meg akarok halni.

Én is másnap hazamentem, éjjel fél egykor műtöttek, tkp. ugynaznap este (egy kis cirkusz árán) hazajöttem.

Tényleg, feltűnő a nagy hallgatás? Azt hiszem, olyan sok minden előzni meg, amit írnék, hogy nem akarok csak így belevágni. Csak pontosan és szépen...

Hol láttad azt a császáros videót?

Kérdeznék Tőletek valamit, amire sokszor gondoltam..nagyanyáink idejében szültek az asszonyok 8-10 gyermeket, s örültek, ha 5-6 megérték a felnőttkort..a gyermekhalál szerves része voltaz életüknek..szerintetek Ők is így szenvedtek???
Ha igen, hogy voltak képesek több gyermeket is eltemetni és túlélni?
S, ha nem ,akkor mit csináltak másképp???

Ismeritek azt a filmet, hogy The color purple, avagy Die Farbe Lila? Magyarul nem tudom, egyáltalán játszották-e már. Először regény formában jelent meg, Alice Walker írta. Most valahogy bevillant. Amerikai fekete nőt rendszeresen megerőszakolja az apja, és több gyereke születik tőle, akiket az apja kilop mellőle az ágyból, és elviszi eladni. És azt hiszem, igaz. Ez lehetett még egy szép sors...

ki van írva, hogy erős idegzetűeknek,de kicsit oldalról van a felvétel, szerintem a spektrumon naponta mutatnak ennél sokkal durvábbat..
http://szulesvideok.info/category/csaszarmetszes/

BÍBORSZÍN......olvastam,láttam...döbbenetes...

Szerintem szenvedtek, ez nem volt, és nem is lehet másként, amíg ember az ember. Ki kevésbé, ki jobban, de biztosan nekik is nagyon fájt. Én Polcz Alaine könyvében olvastam erről pár szót (Az életed, Bíró Berta). Az anyának meghalt az egyik gyereke, és szinte csak vegetált. Szóltak neki, hogy így odaveszik a másik kettő is. Ettől tért magához, és ellátta a feladatait, fölnevelte a másik kettőt. De hogy a fájdalma enyhült-e, arról nem szólt a történet. Nekik biztosan a hitük is sokat segített. Az Úr adta, az Úr elvette....

POSZT-on is láttam egy monodrámát: Egy 16 gyerekes csángó asszony feljegyzései. (Akkor még a pocakomban volt az Andris.)
Csak 3-4 gyereke halt meg, maradt vagy 12... Soha nem lehet elfelejteni.

és Danny Glover, Whoopi Goldberg,meg az Oprah nem tudom ki játsza a főszrepet..de a végén egymásra találnak,nagy küzdelmek, sok gyötrelmes vég...

olvasok egy blogot,egy kisfiú anyukája írja..hónapokig tartó küzdelem után ment el Rolika,sosem vihették haza a szülés után...az utolsó bejegyzésében két gyerekkori barátnőjéről mesél,akik meghaltak akkor..arról mesélt, hogy milyen boldogok voltak..s volt egy mondata, ami azt hiszem mindig eszembe jut ilyenkor, ha a gondtalan időkre emlékezem..."Mit tudtam én akkor, hogy milyen egy gyermeket elveszíteni..."

Engem is pénteken műtöttek és hétfőn már jöttem ki. Nem bírtam már több gyereksírást hallgatni mellettem úgy, hogy az én picikém nincs mellettem. Ráadásul ugye hétfőn műtötték, azt akartam, hogy érezze, hogy ott vagyok mellette.

Kisanyácska, hagyd fönt a vonalzókat:)
Mindjárt megnézem a filmet Tünci

Ha sokáig nem jövök, akkor a net miatt van, most is alig tudtam csatlakozni... Nem tudom mi van vele

időnként bátorkodunk érdeklődni, hogy mi újság a szerelmeddel,de nem akarunk kutakodi..nyugodtan szólj, ha hagyjuk inkább ezt a témát..

Megnéztem, és elmondhatatlanul dühös vagyok... Azokra az emberekre, akik ellopják a nőktől a szülésüket (ahogy Leboyer fogalmazott), és nem hagyják békében, méltóságban szülni őket, s a kisbabát ugyanígy megszületni............... Ölni tudnék..............

(És ez persze nem az igazán életmentő műtétekre vonatkozik, mint ahogy nálatok is, Tünci. A legtöbb császár sajnos nem ilyen. Fú, abba is hagyom, mert fölmegy a pumpám.)

Ne hagyjátok a szerelem (?) - témát, én nagyon örülök az érdeklődéseteknek. Csak össze kell szednem magam, nem egyszerű az eset...

Bíborszín: én vagy 10 éve láttam németül, és semmit nem jelentett. Most viszont valahogy bevillant. Youtube-on kerestem, és megláttam a zárójelenetet: Visszakapta az anya a két elvett gyerekét, a karjaikba ölelték egymást... Itt a könnytócsa előttem: mikor, hogyan fogom én???

Miután Andris elment, csak lilában és feketében jártam. Most is főleg ez jellemző. Hmm...?

Igen az én nagymamámnak is volt egy harmadik gyermeke Ibolyának hívták, aki meghalt pár naposan. Gyerekkoromban sokszor elmentem a nagyszüleimmel a temetőkebe a sírokat gondozni és mindig mentünk az ő sírjához is. De ezen kívül nem esett róla szó, talán egyszer megkérdezem róla. Régen sokkal nagyobb volt a csecsemőhalandóság főleg a háború elött MO nem állt valami jól, de ez azt jelenthette, hogy egy faluba, de még egy családon bellül is voltak akiknek ilyen sorsuk volt és talán tudtak róla beszélni.

Tudjátok, hogy minden vágyam újra átélni azokat a hihetetlen fájdalmakat..a legszebb dolog lehet a világon, ahogy a testünkből születik(nem kiveszik!!!)...sokszor képzeltem el a terhességem alatt, hogy milyen lesz,hogy nem fogom halálra rémíteni a kiabálásommal...és milyen jó lesz, amikor a hasamra teszik...

Annyira bízom benne, hogy megadatik ez..de emlékszem az orvosom tekintetére, amikor megkérdeztem szülhetek e még természetes úton...a szájával azt mondta, hogy van egy kis esély,de a szemével nem...

Tegnap beszélgettem egy barátnőmmel telefonon, és azt mondta, tök jó, hogy így megvan a helye a kisfiunknak a családunkban, a gyerekek is tudnak és beszélhetnek róla. Ez nagyon jól esett, mert már kezdek megijedni, ugyanis a kicsikéim állandóan azt mondják, hogy Andris vissza fog jönni. Meg múltkor azt kérdezte a kisfiam: Anya, ha te lettél volna a Jóisten, nem akartad volna, hogy éljen az Andris?

Na, erre felelj meg.

Szia Madamrekamé!
Nekem sem mesélt soha a mamám az levesztett ikerbabáiról..a papa mondta el most..talán még apu sem tudott róla...

Hú Kisanyácska,nme tudom mit modhatnék erre..hogyan lehet ezt megmagyarázni nekik, vajon ők hogyan élik meg, s milyen nyomot hagy bennük...én nem engedtem, hogy a s ógornőm magával hozza a tini lányait, amikor a szülés után meglátogatott...azt mondtam, hogy nincs még itt az ideje, hogy ők ILYEN gyászt lássanak, megismerjenek...

Tünci, igen, elmondhatatlan élmény a szülés. Persze, ha hagynak. Én a kislányomat otthon szültem, és ehhez fogható soha nem történt még velem.

Mikor már sejtettem, hogy Andrissal baj lehet (amíg el nem ment a magzatvíz, végig reménykedtem, hogy majd megáll a görcsölés), agyaltam. Azt nem tudtam teljes biztonsággal eldönteni, hogy ha meghalt a kisfiam, és tényleg távozni fog a testemből, akkor mit szeretnék: megszülni, átélni, végig ott lenni, és tudni milyen, vagy altatásban kivetetni magamból, a tompultságba menekülni.

Végül megszültem, bár nem kérdezett meg senki, mit akarok. És hihetetlenül boldog vagyok, hogy így történhetett: ha már elvetélek, vetéljek el így. Olyan volt, mint egy szülés, mondjuk 85%-ban. A kitolás persze nem, de a tágulási szak igen. Ott voltam a váróban, zokogtam, rázkódtam, 39,9 fokos lázam volt, vérnyomásom 90/70, hánytam... De éreztem mindent! Két ember segített nekem, támogattak... És végül a kezembe érkezett a kisfiam...

"Biborszín" kedvenc filmem, valós események alapján készült! És ez csak egy a sok nő közül, akiktől a rabszolgasák alatt lelvették gyermekeiket, eladták, soha nem találkoztak többet..

Nekem egy rokonomnak halt meg egy csángó kis faluban a gyereke, van még három nekik. Nagyon szomorú nézni, ahogy a gyásszal kűzdenek. Nincs pszihológus, nincs internet, nincsenek sorstársak, csak munka, állatok, föld, gyereknevelés és elfojtás..

Szia Leda!
De rég voltál,örülök neked!hogy vagy?

Kisanya!
Hihetetlen hogy Neked legalább engedték..mennyi olyat olvasok itt, hogy szinte megtagadták, ohgy megnézze halott gyermekét..de nem tudom, hogy lehet azt kibírni..Amikor én ott voltam Violával és amikor kimondta az orvos, hogy vége van,elment..onnantól alig emlékszem valamire..az egész napból..üresség, sírás..de komkrétan semmi...Hogy Te hogyan bírtad ki azt el sem tudom képzelni..

A kislányodat otthon????Milyen volt?????

Otthon? Vendégünk volt az Anyaistennő. Nem tudom másképp visszaadni. Nagyon jó volt, csodálatos, elmondhatatlanul szép, gyönyörű...................

Készültem most is otthon szülni... És az a vicc, hogy Pieter benne volt teljesen, ő is otthon született, neki ez csak természetes volt...

Megnézheted: www.szules.hu . Jó sok kép van. Valamit igen, de a nagy részét még ezek a cenzúrázatlan képek sem képesek visszaadni.