Hali!
Csucsu: hát nem tudom, mikor hazaértünk tegnap nem volt semmi baja. Már mosolygott, mint ha mi se történt volna.
Aztán du. elementünk a pékségbe és akkor mondta, hogy a játszótérre akar menni. Hát elmentem vele a sportpályához. Ott is bepróbálkozott ugyanezzel a hintázáskor. De mondtam neki, hogy egyszer a Bömit lököm, egyszer meg az Adélt tolom, és így mindenkinek jó lesz. És úgy tűnik ezt megértette, mert nem hisztizett és egyfolytában hajtogatta, hogy ez mindenkinek jó lesz.
Ma meg eljött az egyik régi barátnője, de írigykedik egyfolytában. És amikor mondtuk neki, hogy akkor haza mennek a vendégek akkor meg azt mondta, hogy jó menjenek.
Az az igazság, hogy kezdek én is befordulni ettől az egésztől. Pedig még szerintem el se kezdődött a neheze, vagy nem tudom. És ez szomorú, hogy már most kiakadok. Eddig azt gondoltam, hogy a Böminek a régi barátai hiányoznak, de héten voltunk velük, és nem játszott velük sem nagyon. Máshol meg végképp. Tudom, hogy neki most én hiányzom, de akkor most vigyem gyerekek közé vagy ne vigyem. De az se jó gondolom ha itthon ülök vele egész nap.
Mindenki azt mondja hogy csináljak olyan programot ahol csak én vagyok meg ő a kicsi nélkül. De hát kösz, egyrészt pici még az Adél másrészt meg akkor megint csak a dédit tudom terhelni. Mert ugye az apuka 7 fél 8 mire hazaér.
Másrészt meg én is megszoktam eddig, hogy folyamatosan mentem, és szívesen mennék most is, legalább veletek beszélgetni, ez igazán nem sok. De hát ezt sem lehet.
. És nagyon hozzánk se fognak jönni, mert hát ugye írigykedik egyfolytában és nehéz eset, amit nem mindenki tolerál.
Ráadásul itthon is ferde szemmel néznek rám, ha egy nap véletlenül nem főzök. Mert szegény gábor mit eszik. De könyörgöm ilyen volt amikor nem itt laktunk akkor is. Ha vizsgáztam, vagy amikor a bömi született. Akkor evett a Gábor a Mom parkba és kész.
Egyszerűen még nem tudom beosztani most az időmet, valahogy semmire sincs elég idő.
Ha alszik a kicsi akkor a bömivel foglalkozok hogy ne érezze magát egyedül, akkor nem csinálok mást. Ha fenn van a prüntyi, akkor meg őt abajgatom. Most melyik gyerek idejéből vegyek el.
Este meg már fáradt vagyok. Valamelyik gyerekkel elalszok én is többnyire. Reggel meg káoszos, ma is fél 5-kor kelt a prüntyi, és mire visszaaludt fél 7-körül akkor meg már kelt a Bömi.
A gábor is csak áradozik, hogy neki milyen jó. Hetente legalább háromszor megy biciklivel. Szerdán foci. Ma este céges vacsora. Ezt veszek azt veszek, minden heppy. Nem írigylem tőle, de most hogy én meg egy elefántnak érzem magam, és még a játszótéren sem tudok beszélgetni veletek, nem hogy elmenjek valahova kikapcsolódni. Hát valahogy nem tudok örvendezni neki. Lehet, hogy önző vagyok.
Na mindegy. Tudom, hogy lesz még jobb is, de most biztos nehéz. Sok türelem és önfeláldozás kell az egészhez szerintem.
Bocsi hogy ilyen sokra sikeredtem
