Tünci, sajnálom, hogy ilyen fájdalmak voltak gyerekkorodban
Nálunk szerencsére minden rendben volt, de valahogy kívülre nem nagyon szeretem én sem mutatni. A közelebbi munkatársaknak ugye próbáltam már egy két dolgot mondani, de mindenki elereszti a füle mellett...
Ja, azt majd elfelejtettem. Van egy tök aranyos kollegám , aki mindig megsimizte a hasam, meg beszélt a picúrhoz, mikor várandós voltam. Múlt héten megint majdnem megsímogatta, aztán rám nézett, már láttam rajta, hogy ég az arca, gondolom benne is az van, mintha még mindig ott lenne a kicsikém. Fura volt...
Már megint a munkába járás!!!
Ne gondolj még rá:)
Tényleg, a munkahelyen nagyon pipák lennének, ha még maradnál egy pár hónapig otthon?
Nekem is a második mensi elég sokat csúszott. Kb. a harmincvalahanyadik napon jött meg.
Szobatársak nem hozták fel a témát egész nap... Tuti, hogy beleolvastak abba, amit írtam, egyébként is marha kíváncsiak mindenre, ha meg nem vagyok a szobában tuti, hogy vetettek egy-két kósza pillantást a monitoromra. De nem is bánom, vegyék már észre magukat könyörgöm!