Köszönöm a hiányolásokat, kedvesek vagytok!
Amikor hozzájutok, akkor mindig visszaolvasok addig, ahol korábban "elvesztettem a fonalat".
EDIS! Nagyon jók a képek (a sapkás is, meg a keresztelői/szülinapi is), és ahogy már a többiek is mondták, annyira szépek vagytok Lucával a kettesben készült képen! Olyan megható, ahogy anya és lánya áhítattal egyfelé néz. Egyáltalán nem látszik rajtatok a betegség! Jobbulást kívánok, gyógyulj meg mielőbb!
Az egyik képen, amit feltettél, nagyon ismerős nekem Luca keresztanyuja. Elárulod nekem a keresztnevét? (akár priviben)
Fatima! a "talicska" történetet én is szóról szóra úgy értelmeztem, ahogy Marcsi. Jót nevettem, amikor kiderült a "helyes megfejtés". Hogy álltok bölcsi-nézés ügyében? Akadt olyan, ahol kedvezőbbek a kondíciók?
Zsu! A diót írtam, mert annak van a legnagyobb energiatartalma, de bármilyen olajos mag jó a hízókúrához, és azt bármikor lehet nasizni. (Az energián kívül egy csomó hasznos dolog van benne, fehérjék, ásványi anyagok...)
Andi! Még egyszer gratula a születésnapos lányokhoz! És várjuk a fotókat!
Marcsi! (egyfelé jár az agyunk: ld. fent, Fatimánál)
Nekem is az volt a tapasztalatom, hogy a szekrényekből való zokni-rámolás és a konyhapolcok kiürítése, a fedő-"cintányérok", a fakanál-lábos "dobok", a kiürült flakonok jó ideig nagyobb élvezetet okoztak a "valódi" játékoknál.
Kriszti! Jó, hogy jól haladnak a patika-ügyek!
Én nagyon szeretem a Vekerdyt, de nekem az "igazi szerelem" azért inkább "a Ranschburg". A napokban levettem a könyvespolcról a "Szülők lesznek"-et. És amit (az egy éven aluliak) "kényeztetéséről" ír, annyira közel áll a szívemhez! A sok testi kontaktus ebben a korban biológiai szükséglet és nem "elkényeztetés" — mondja. Balázsod még bőven benne van ebben a korban, bújj vele össze szíved (és az ő vágyai) szerint, nem fogod "elrontani".
Ehhez kapcsolódva, a TV/csoki ügyre egy gondolat erejéig visszatérek (ami a múlt héten elszállt, azt azért nem fogom itt újra írni):
Naszóval (bizonyos alap-szükségletek kielégítését kivéve) tulajdonképpen nem is az a lényeg, hogy –
persze józan határok között – éppen mi a szülők véleménye egy adott kérdésben, hanem az, hogy
igyekeznek-e a saját elveikkel összhangban megvalósítani a gyakorlatot. Mert akkor tudnak hitelesen működni a saját maguk és a gyerek szemében. És akkor nyújtanak kellő biztonságérzést nekik. És a környezetüknek (pl. nagyszülők, anyós!) éppen abban kell(ene) támogatnia a fiatal szülőket, hogy
a saját érzéseik, elveik szerint tegyék a dolgokat a gyerekek körül.
Hozok egy példát, hogy érthetőbb legyek (direkt nem TV/csoki):
Nekem – a tapasztalataim és olvasmányaim alapján – van egy elképzelésem arról, hogy kb. milyen idős korban "optimális" egy gyereknek közösségbe kerülnie (persze ezt is gyereke válogatja). Egy két hónapos baba mamáját nyilván megpróbálnám lebeszélni a bölcsődéről, egy öt évesét pedig arról, hogy otthon tartsa ivadékát, de hogy egy és négy éves kor között mit javasolnék az adott mamának, az teljesen az ő konkrét helyzetüktől és érzéseiktől függ.
Abban próbálnám megerősíteni, amit ő valóban jónak gondol.
Zsófi! Gratulálok Samu szobatisztasági haladásához. Ügyes nagyfiú!
Niki! Hogy halad Emma-vizisellő pályafutása? Milyen volt a hétvégi uszi? És neked milyen érzés a hétfő reggel? Hogy bírod az új életformát?
Klári! Juli továbbra is meg van elégedve az ovival? És te a munkával?
Teri, Viki! Merre vagytok? Nagyon eltűntetek!
Timi! És te? A te távollétedet betudjuk Dani körüli sűrű teendőidnek.
No, azt hiszem "behoztam magam". Sőt!!! (akkor is szóljatok, ha sok vagyok!)
Jó éjszakát mindenkinek!
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára nannó 2010.05.16 19:33-kor.