Sziasztok!
Újabb "kukkoló" a láthatáron!
Az igazat megvallva, már a terhességem alatt regisztráltam a Babanetre és először egy másik fórumot, majd később Benneteket olvastalak. Valahogy mindig leragadtam az olvasó státusznál, nem tudom megmagyarázni, miért. Épp arra gondoltam, hogy végre írok Nektek, mikor bejelentettétek, hogy zárt fórumot szeretnétek. A férjem azt mondta, hogy még gyorsan szóljak, hogy csatlakozni szeretnék Hozzátok, vagy meg fogom bánni. Ígyhát most, mielőtt még késő lenne, szeretnék csatlakozni ehhez a családias légkörhöz. Nem tudom, mi lenne velem Nélkületek, mert nagyon sokszor attól nyugodtam meg, hogy olvastalak Titeket és rájöttem, nem csak nekem vannak problémáim; tulajdonképpen nagyon hasonló vagy éppen ugyanolyan helyzetekkel találom szembe magam, mint Ti. Általában erőt merítettem az írásaitokból.
Egyszóval: nagyon szimpatikus csapat vagytok és ha csatlakozhatom, megpróbálok gyakran írni. (ha olyan gyakran írnék, ahogy olvastalak Titeket....)
Most csak nagyon tömören, mert holnap vidékre megyünk esküvőre, de majd készítek egy alaposabb beszámolót rólunk, ha hazajöttünk vasárnap.
Móninak hívnak, 30 éves vagyok. 2006-ban mentem férjhez a barátomhoz, akivel most már 13 éve vagyunk együtt. Kislányunk, Kornélia 2008. február 12-én született (anyukám születésnapján) 3470 grammal és 51 cm-el. Budapesten élünk. Kori 4 hónapos koráig szinte átaludta az éjszakákat, azóta viszont általában egyszer ébred. 1 hetes korában beriasztott a légzésfigyelő és kezdő anyukaként kirántottam a kisbabánkat az ágyból, aki valószínűleg tőlem megijedt és megmerevedett. Úgy tűnt, nem vesz levegőt, kihívtam a mentőket, közben felsírt, de hétvégére azért bevittek minket a Madarászba. Szerencsére nem találtak semmit és már én is megnyugodtam, hogy a géppel lehetett valami, mert mikor hazajöttünk, még 4-5-ször riasztott úgy, hogy közben a kicsi aludt az ágyban békésen. Na, mindegy, majd bővebben később.
Szeptember elején megjött a mensim, azóta vannak kisebb gondjaink az evéssel, vagyis inkább a tejmennyiséggel. Étvágy még csak van, de tej az nem igazán.
Egy picit lelassult a súlygyarapodása, de amennyit mozog, én egyáltalán nem csodálkozom rajta. Még csak kúszik, de egyfolytában jár keze-lába. Még evés közben is az etetőszékben. Írattam fel a doktornővel tápszert, de nem hajlandó meginni. Naponta kb. 4-szer szoptatom (ha éjjel ébred, cicire teszem inkább....egy csepp is valami), délelőtt gyümölcsöt kap, ebéd körül főzeléket husival, délután ha úgy jön ki, megint egy kis főzi husi nélkül, este tejpépet (ezt is nehezen fogadta el először, de már szereti). Olvastam, mikor a hús mennyiségről írtatok. Én egy könyvben találtam egy tippet és eszerint készítem: megfőztem csirkemellet, vagy pulykamellet, leturmixoltam, beletettem jégkockatartóba. Mikor megfagyott, kinyomkodtam és beleraktam egy dobozba a fagyasztóba, így mindig csak egy kockát veszek ki a főzihez (általában ebből is inkább csinálok egy heti vagy 10 napos adagot és lefagyasztom). Eleinte egy kocka elég egyszerre, majd később lehet növelni az adagot a védőnőm szerint.
Korinak két foga kint van alul, de nagyon jön most is valamelyik, mert szegénykém mindent rág, ami csak elé kerül. Nagyokat sikongat, fújja a nyálát, felismeri a mondókákat, amit gyakran mondunk neki. Néha úgy hangzik, hogy apa-apát mond, amúgy a saját nyelvén rengeteget szövegel. Igazi nő. Egy ideig tudta a "kézzel szánkat piszkáló böröm-böröm"-öt , de most úgy tűnik, elfelejtette.
Húúúúúúúúúú! Ahhoz képest, hogy tömören akartam!
Szóval csatlakoznék, ha már így bátorítottátok az olvasói oldalt!!!
Majd írok még! Jó éjszakát és jó hétvégét Nektek!
Móni