Sziasztok!
Üdv Mindenkinek!
Hunor jobban van, csak el vagyok havazva egy munka miatt…Megy az altatás-szoktatás nálunk, ugyanis kisfiam rendszerint cicin szeret aludni-lenni-létezni, szorosan hozzám simulva. Na most ezek a cicizések éjszaka nagyon megsűrűsödtek, olyannyira, hogy van olyan időszak, amikor 2-3 órán keresztül lóg a cicin, bele-beleszív, forog össze-vissza, fogja a kezem (vagy a testem valamelyik részét). Ja, hát a mi ágyunkban alszik, mert kezdetektől fogva éjjel is rengeteget szopizott, én meg belealudtam…ő ott maradt…A szoktatás nagyon megvisel mindhármunkat, igaz csak ma kezdtük, de lelkileg megtépázottak vagyunk férjemmel. Már majdnem sírtunk…a módszer, amit követünk a Minden gyerek megtanul aludni c. könyv alapján….Várom a véleményeket, bár erről van egy topic, de érdekelne mit gondoltok!
Visszatérve a szülésre, igen, nekem nem is a műtét jelentett nehézséget, hanem az, hogy nem voltunk együtt a kicsimmel…elég nehéz volt leírni az egészet, olyankor mindig mintha még egyszer megtörténne…
Egyébként én nem ellenkeztem az orvosommal, mert a toxémia miatt akár agyvérzést is kaphattam volna, ő mondta, hogy nem kockáztat. Férjem is közölte, hogy ha esetleg normál szülés lett volna, akkor mi van, ha tényleg felszökik a vérnyomim és akkor most folyna a nyálam…meg ki tudja hogy lehettem volna. Napi 3X-i gyogyó mellett volt 120-130-140 a vérnyomásom. Szóval nehezen lehetett kordában tartani.
A műtéti heg nekem nem fájt, csak szúrt és égett kicsit, A felkelés 6 óra után nagyon gáz volt, elsőre nem is sikerült. Istennek hála egy tündéri, anyukám korabeli(kideült egy eü szakközépben tanultak), tapasztalt éjszakás nővérke volt, aki nagyszerűen, gondosan figyelt rám éjjel. Még reggelit is készített… Másnap tényleg nehezemre esett nekem is mozogni, -pedig még cipekedtem is – de a kisfiamra tudtam csak gondolni és abszolút nem figyeltem magamra, pedig még nagyon sok víz volt bennem, teljesen ödémás voltam, és még mindig magas volt a vérnyomásom…így nem is tudok visszaemlékezni arra, hogy a következő napokban mennyire fájt vagy sem. Nem éreztem, mert a lelkem vérzett, fájt és égett…
Két hétig fájt az érzéstelenítés helye, de az eléggé, mint egy bivalyerős hátfájás. A fejem nem fájt, de a nevetés-tüsszentés-köhögés kellemetlen volt ill. az ágyról, székről felkelés, hajolás. A fürdés sem volt kellemetlen, csak amíg a kötés rajta volt.
Szerintem sok múlik azon, ki és hogyan műt, ill. varr. Barátnőm (aki a műtősnő volt) szerint nagyon alaposan öltött össze a dokim és nagyon odafigyelt arra is, hogy nehogy valami a méhemben maradjon, ő így fogalmazott: „alaposan kitörölte-tisztította a méhed”.
Egyébként mindez az Istvánban történt…és készült róla felvétel….
Alizanyu(hol vagy?), Ritmit, virag5, narco, köszi a reagálást! Meg mindenkinek, aki még egyszer „az újak” kedvéért leírt pár dolgot a szülésével kapcsolatban és megköszönöm a bíztatásokat, együttérzéseket, támogató szavakat is….!
Megymag!
Jó ötletnek tartom a táblázatot! Ja, és igaza volt a többieknek, tényleg jó a humorod! Az Ina May Gaskin c. könyv miért olyan jó? Szeretek olvasni, ezért kérdem…
Narco!
Tök jó, hogy orvos vagy! Mi a szakterületed?
Egy kérdés: mi volt az a kanülös EDA-s dolog? Nem értettem, bocsi…
A másik szakszó, amit mondtál, az a prosztalgladinos izé, az nem az a zselé..bocs ha hülyeséget mondok…
Miért jobb az EDA a spinálisnál? Nem leeht mindkettőt ugyanúgy „elszúrni?”
Egyébként az én dokimnak is „aranykeze” van, mert a vizsgálatok nekem sem voltak kellemetlenek sohasem. Másik orvosnál egyenesen fájt. Bár az előző orvosom jobb, szebb szülészeten dolgozik…
Virág5!
Kicsid tényleg korán érkezett…a lényeg, hogy kezdettől szopizott és együtt voltatok…
Isareniko!
Talán Te említetted, hogy megbeszélted a babáddal többször is, hogy mikor jöjjön…meg hogy telebeszélték a fejed mások…Az én orvosom is volt szabin, amikor már bármikor jöhetett volna a baba és én is „beszéltem” a picimmel, lehet, hogy nem kellett volna?!
Csatlakozom hozzád: a szülés előtt én is azt gondoltam, hogy már nagyon sokat tudok róla, pedig milyen keveset…a gyerekágy nálam is hátulra került. Ehhez hozzáteszem, hogy a csecsemőápolás is…bár eü-s anyum nagy segítségemre volt! Puszi neki és örök hála!
Ja és természetesen gratula a kis pocaklakóhoz! Vigyázz magatokra!
Mamacsibe!
Neked is gratula a pocaklakóhoz! Te is légy óvatos!
A kismamáknak problémamentes várandósságot kívánok! És olyan szülést, amilyet szeretnének…!
Minden tiszteletem azoké, akiknek már két gyerkőc gondozását kell megoldania! Hódolatom a praktikus időbeosztás előtt! Segítsetek, nekem nem nagyon megy….
Ritmit!
Drukk a keresztelőhöz! Én is nagyon készültem és pár baki befigyelt…persze nem miattam..
Nagy öröm volt számunkra, az igehirdetés személyes volt és nekünk szólt, örök emlék számomra! Kicsim sajnos sírózott…kicsit beöltöztettük, mert azt gondoltuk, hűvös a templi, de beszorult a meleg és ez lehetett a baja…pedig általában mosolygós baba. Nézett is mindenki, amikor torkaszakadtából elkezdett üvölteni…Egyesek azt mondják, hogy „ilyenkor megy ki belőle az ördög”…
Sajnálom, hogy nincsenek kismama-társaid, nekem is csak néhány van, de legalább van és el tudunk beszélgetni. Az egyik utcabeli.
A többiről legközelebb, jó sokat írtam, de be akartam pótolni a mulasztásomat…
Puszi Nektek!
Ui: Beleolvastam vorosbegy blogjára, nagyon jó és szórakoztató, elgondolkodtató tényleg!