Jó reggelt! Itt most nyugi van, megpróbálok pótlólag reagálni - még jó, hogy írás közben vissza lehet nézni feljebb, különben nem tudnám jegyzetek nélkül megírni
Borakata, büszkén vállalom a dicsőséget, hogy az én invitálásomra jöttél ill. érkeztél meg közénk (jó fogás volt, nemigaz, lányok?
). A hozzászólásaid hosszán ne aggódj. Én pl. igyekszem mindig direkt jóóó hosszúakat írni, kizárólag azért, hogy mások ne szégyenkezzenek... De Megymag is segít!
És viccet félre: nagyon de nagyon szívesen olvasnám, hogy mi történt veletek áprilisban, ha tudnál erről még többet is mondani!
Egyébként hidd el: itt valahogy a mások hozzászólása sosem sok - ezért is merem Megymagot húzni, nem csak mert olyan remek úgyis a humora, hogy zsebrevágja -, csak a sajátján sápítozik mindenki lelkiismeretesen. (Más topikokra ez már nem mindig igaz azért
)
Enikő: az remek, ha elmúlt a fájás! A menstruációs jellegű tapasztalataim szerint méhösszehúzódástól és az azt kísérő méhnyak-tágulástól van. Cáfoljatok, ha tévednék! A harmadik harmadban szabad már ilyennek lennie, de csak módjával, nehogy idő előtt kinyílj! Magnézium... legjobb a Maalox...
(azt ugyan gyomorsavra adják, de én ugye azzal állítgattam le akaratlanul egy hétig az induló vajúdásomat).
Virág: most én is megvizsgáltam a heget, az enyém is feljebb csúszott
. Szóval nagy pocakkal volt a külső heg alatt nálam, nyilván a hatalmasra tágult, domborodó méhen elcsúsznak az arányok, megnőnek a távolságok - hehe, jól hangzik. Most nekem is a külső vonal felett van. De nem is fáj!
Szóval amit mondani akartam, az az, hogy a heg egész lent, vízszintesen és égően fáj. De rá lehet jönni, én onnan tudtam biztosan, hogy egyrészt ösztönösen szorongani kezdtem tőle, másrészt felidézte a rég elfelejtett első császár utáni heggyógyulós napok húzó hasi érzését. Egyszerűen tudtam, hogy ez is ugyanott fáj, mint az akkor.
Az viszont nem lehetett semmi, amit átéltél az utolsó hónapokban, hallod! Ne izgulj, egy második terhesség nem ugyanaz, mint az első. Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni - egyszerűen soha többet még egyszer nem ugyanazzal a lelkülettel, ugyanazokkal a félelmekkel várjuk a következő babát. Ezzel együtt sokat ér, ha a "szünetben" megpróbálod feldolgozni/ledolgozni a rossz élményeket, szorongásokat. Én nagyon hiszek benne, hogy ezek okozzák a legtöbb galibát. Persze az orvosi hátteret előbb fontos kideríteni, és megtenni ott is, amit lehet. De sokszor nincs azon mit javítani, az orvos is csak széttárja a kezét, mert nem tudja, mi okozta a bajt. Mint az első szülésemkor: senki nem tudta megmondani, mitől nem jött ki a baba, pedig már tolófájásaim voltak, előtte minden rendben volt, már jóval korábban be volt illeszkedve a feje, és utólag sem találtak semmi okot, ami akadályozta volna. Ez van. Szerintem az én "lelkem" volt a hunyó, valahogy nem tudtam, nem mertem kiengedni. Másodjára rágyúrtam erre a témára kicsit
Hű lányok, állatira irigyellek a simán elalvós gyerekeitek miatt mindötöket...
A zenét majd még kipróbálom, az jó ötlet! Andrisnak naponta min. 2x fél órát énekelek, már rég túl vagyunk minden altatón, amit tudok, azok állandók, aztán jönnek az este témájú dalok vegyesen, végül már csak szép lassú legyen. Elég sok népdalt tudok, de már azon kapom magam, hogy nap közben agyalok, mit énekelhetnék még este majd
Míg énekelek, tök jól lazít a gyerek, csak sosem hiszem el, hogy el is aludna rá. Ezért egyszercsak abbahagyom - és akkor felélénkül
Én anno nagyon nem akartam sírni hagyni, és Andris nem volt sosem jól alvó gyerek. Már kicsiként is hosszan kellett mindig ringatni, míg elaludt. Hintáztattuk vég nélkül a babakagylóban, emlékszem, akkor volt "már mindjárt jó", ha feje elkezdett a ringás ütemére billegni
A lányom, most hogy írom, másnak tűnik. Juj de jóóó, van remény!!
Ma éjjel Ilka háromnegyed 6-kor kelt először. Andris 2-kor, aztán 4-kor... és persze mikor felkeltem a kicsihez - abszurd, nem?
Az etetőszékbe viszont jó ideje csont nélkül bemászik már. Árkon-bokron, karfán és támlán át. Néha új utakat talál ki
(Na ezért nem műxik nálunk a rácsos ágy. Röhejes akadály Andrisnak...
Nárcó, de jóóó, hogy itt vagy! Minden kalapomat le előtted a két gyerekkel! Akkora kihívás lehetett, főleg az elején.
És mivan most a munkahelyeddel? Ott vagy vagy váltottál? Elvileg persze kötelesek visszavenni a 3 éves korig védettség miatt, de ezt persze nyilván tudod, másrészt hiába a jog, ha emberileg nem bírja az ember, hogy szemétkednek vele. És már ki bírná azt ép ésszel-lélekkel, ha utálkozva-dühösen engedik vissza a helyére?
Mesélj, hogy állsz most! És hogy megy a bölcsi? Ki sír többet? Te vagy a gyerekek?
Milyenek a gondozónők? Milyen így a napotok?
Na és a legfontosabb: már hogy a csudába ne tartoznál ide?? Egy sereg kincset érő tapasztalatod van, és a józan gondolataidat is hiányoljuk, ha nem írod őket - épp csak elnézzük bokros teendőidre való tekintettel, de ez ne tévesszen meg: írjál szépen! Tök sokat számít minden megszeretett ember véleménye, abból merítünk a legtöbbet. Ráadásul Neked több egészen spéci területről is vannak tapasztalataid, nagy kincs, ha megosztod őket!
Na, Borakata, asszem minden félelmedet a hosszú hsz-ekkel kapcsolatban elsöpörtem most...
Nem merek még egyszer visszagörgetni, hogy akartam-e még valamit mondani