Sziasztok csajok!!!!
Ha nem kellett volna munkába menni, szerintem átaludtam volna az egész hetet!
Ilyen udorító, nyálkás időt!! Hol esik, hol szomorú és esni akar !
Tegnap este hét körül elaludtam a nappaliban, majd kilencor átvánszorogtam a hálóba és aludtam mint a tejbetök reggel 7-ig..
Drága Lillánk! - Sajnálom. Bár őszintén szólva, amennyire nem akartad beleélni magad.....hát pont azért gondoltam, hogy most összejön, biztos! De ez már a múltté! Apa minden nap termel hozzá újabbakat....és neked is lesz még ultra-termékeny petikéd
mmzsó - Most minden drukkom elküldtem hozzátok és
Andiékhoz! Vigyázzatok rájuk és használjátok egészséggel....
Bumi! - Végre téged is lehet hallani! Nagggggyon szépek lettetek ám!!! Most meglátod, a baba is gyorsan repül majd hozzátok! Lehet hogy csak szép házikóra vágyott, mint ti is
!!! Hogy vagy?? Látom még kb.egy két és indul a buli nálatok is!!! Addig pont megnyugszol a munkahelyi hajtás miatt is.....A választófalat a fürcsiben a kád és a mosdó között szét lehet húzni a kád teljes hosszában? (Még nem láttam ilyen megoldást, de a fröcskölés ellen jó ötlet
)
Témához csak annyit, hogy tudom mit éreztek át nap mint nap. Nálunk sajnos apukám nézett gyakran a pohár alljára...aztán anyuval nőttünk fel, apu elfelejtette, hogy vannak gyerekei...voltam néhányszor nála, próbáltam vele beszélgetni, felvetni más lehetőségeket...nem ért semmit. Most hogy nincs már közöttünk, csak a veszekedésekre emlékszem és ma már sajnálom hogy nem értettem meg egyszer sem, vagy legalább nem tettem úgy mintha megérteném. Persze, soha nem lehet megérteni. De az ő szemszögéből másként néznek ki a dolgok. Neki kilátástalan volt a helyzet. Nem mintha megérdemelt volna bármit is...nem, nem érdemelte meg!!!! De nekem most egy picivel könnyebb lenne.
Egyik kolléganőm, aki hasonló helyzetben volt, ő mondta hogy mennjek el, legalább látogassam meg, mert ha nem lesz már, meg fogom bánni. Erősködtem, hogy soha....nem mentem el. Most utólag, lehet hogy elmennék és akkor az történne, amit ő szeretne..legalább egyszer...nem ő miatta. Miattam. A lelkemért. Már nem veszekednék vele.
Most ez nem éppen ide tartozik és nem lehet nagyon egy lapon sem említeni, de az jutott eszembe, amikor Leo Buscaglia, az író és előadó beszélt egy versenyről, amelyen zsűritagnak kérték fel.
A verseny célja az volt, hogy megtalálják a legfigyelmesebb gyermeket.
A győztes egy négy éves fiú lett, akinek szomszédja, egy idős bácsi, nemrég veszítette el a feleségét.
Amikor a gyerek meglátta, hogy az öregember sír, átballagott a szomszéd kertjébe, felmászott a bácsi ölébe, és ott kuporgott.
Később az anyja kérdésére, hogy mit mondott az öregnek, így felelt:
- Semmit, csak segítettem neki sírni.
Ez nekem annyira megható történet....mindig megsiratom. Most így menszi előtt meg főleg...most is, hogy eszembe jutott. De hülye vagyok....
Na, a következő üzenetem vidámabb lesz...ígérem.