Megymag, értesz a megnyugtatáshoz, mondták már?
Annyira átérzem, amiket mondasz, hogy el sem hiszed! (Vagy?
) Tegnap délelőtt egész jó volt a helyzet, de ebéd körül kezdett minden szétrobbanni, a lányom, aki addig aluszkált kis szünetekkel, felélénkült, és már nem lehetett letenni. Az ebéd, amit közösen főztünk Andrissal, későn készült el, ezért ő már nagyon fáradt lehetett, és miután egy falatot sem volt hajlandó megenni a töltött paprikából meg a krumpliból meg semmiből, egy fél kiflivel vigasztalta magát, és a fáradtság miatt vagy annak ellenére nem aludt el 1 és egy negyed órán keresztül!!! Már volt minden: kimentem, ordítottam, visszafeküdtem, fenyegettem... persze közben a pici nyöszörög, esély sincs rá, hogy hagyja aludni a bátyját, akit nem kell kéretni - nem is alszik. Aztán sok sírás után végre mégis elaludt, én halál fáradtan kimentem, mert feladtam azt az álmomat, hogy pótolhatom az előző brutális éjszaka hiányait, gondoltam, legalább iszom egy jó erős kávét és olvasgatok. Helyette kislány nyűszít, Andris meg háromnegyed (!!) óra múlva felébred. Vuááááá....
Délután ugyanez pepitában. Szerencsére jött a kis gyerekvigyázó lánykánk két órára, ha ez nincs, tuti kidőltem volna, mire a párom későn hazaért. Így azalatt kicsit összeszedtem magam. Ma viszont nagyszülős napja van Andrisnak - már el is mentek a nagypapájával hajókat nézni
Előtte mondjuk még telibe pofozta a húgát, tökre meg is ijedtem, rosszul nézett ki... Utána mindkettő sírt. Na de most estig kis pihi, illetve délután el kell mennem a dokihoz kontrollra - hat hetes kicsit késve...-, és onnan megyek a gyerekért, most először egyedül kettővel az autóban, hosszabb szakaszon, mint két kilométer. Juj.
Nna. Hát ez volt tegnap. Utána még Ilka éjjel fél kettőig nem volt hajlandó elaludni, amint leért a popója, kivágódtak a szemei és nyöszörgött. Minden anya álma
(Hogy én mennyit beszélek álmokról! Nem lehet véletlen, hehe...)
Megymag, mi is pont tegnap-tegnapelőtt folytattunk hosszú, indulatosan kezdődő, egymásra hangoltabban végződő beszélgetéssorozatot "mi nem jó" témában a férjemmel. Hát... arra jutottunk, hogy iszonyú feszültek vagyunk mindketten, és hogy másképp, mint az első gyerekkel, de ez a második "kezdés" is rettenetesen kimerítő. Csak valahogy alattomosabban, mert felületesen nézve olyan, mintha minden szépen, flottul menne - megy is, van napirend, tegnap még egyedül fektetni is sikerült, minden gyerek eszik rendesen, kimegyünk levegőre naponta kétszer, a háztartás is egész oké ahhoz képest -, de mégis olyan energiákat szív le az egész helyzet kezelése, hogy pl. egymásra vagy pihenésre alig marad idő és tér és figyelem. Tudom, hogy nem most van itt a "menjünk ketten moziba" romantikák ideje, de az azért gáz, amilyen szinten keveset voltunk ketten együtt az elmúlt hetekben. Mármint úgy, hogy nem gyerekről, fegyelmezésről, napi megoldandókról beszéltünk. Mert ha ő hazajön, már megy is ki a fiával, hogy legyen még idő kicsit játszózni-motorozni vacsi előtt. Én meg örülök, hogy szusszanhatok egyet, pl. ilyenkor tudok telefonokat intézni, mert ha Andris itt van, visít, hogy "énisénis". Most pl. elhatároztuk, hogy többször fogunk együtt kimenni ilyenkor, négyesben. A telefonok meg... hát, azok is csak elintéződnek majd valahogy! (Azért amikor minap este 8-kor telefonált valami közvéleménykutató, és a férjemnek öt percig tartott lerázni, úgy pöröltem mellette fél méterre - hogy hallatszon, ugye -, mint egy rosszab fajta házsártos anyós, és komolyan fontolgattam, hogy elvágom a drótot. Pedig nincs neki, vezeték nélküli.)
Viki, lécci pótold, amit írni akartál, nagyon kiváncsi vagyok!
Mamacsibe, milyen a kendő, mondd már! Milyen típusú? Én szombaton eljutottam a tervezett kendős okításra - nem tanfolyam volt, csak beszélgetős-előadós alkalom, de jól megtudtam, amit akartam, és megmutatta a csaj azt is, hogy hogy kell rendesen felkötni a kendőt. Hát elvileg én is így csináltam eddig, de most már érzem is, hogy hogy kell állnia, és így egész más. Azóta tényleg megy, pedig nekem egy házilag készített kendőm van. Maga a csoda, hogy mikor már semmi nem használ, és mégis főzni kéne közben, akkor beleteszem Ilkát, és ---- csönd van...
(Mondjuk ő nem egy üvöltözős fajta, inkább szolídan és kitartóan nyöszörög. De azért az is sürgető tud lenni, ha az ember tudja, hogy nála ez a panasz-hangerő. Bár amit tegnap produkált...
) Azt is elraktároztam magamnak, hogy ez az "enyém a legjobb kendő, mert az ÍGY meg ÍGY van szőve/szegve/feszítve" - humbug. Megvizsgáltam a csaj hipi-szupi kendőjét, arra nézve is, amit mondott, hogy merre rugalmas, merre nem - hát az én házi flanel-szerű kendőm ugyanazt tudja. Vagy a sógornőm iszonyú penge, aki varrta, vagy hanta az egész a különleges kelmékről. Az persze igaz lehet, hogy nem mindegy, milyen puha, milyen merev, milyen vékony-vastag a kendő. De egyébként... Persze ez saját részre leszűrt tapasztalat, ettől még más láthat lényegi különbséget, vagy tapasztalhat fokozott előnyöket egy jobb kendőnél. Már csak ezért is érdekelnének a tapasztalataitok!!
No megyek, mert ma délelőttre még számos tervem van. Eltolni a bicómat a szerelőhöz, hajat mosni és álmodni
Jó, nem?