Sziasztok!
Köszönjük a gratulációkat!
És akkor Szilvi külön kérésére idemásolom a szüléstörit, stb. meg rakok képeket is.
Szüléstöri: Hú, nehéz lesz, mert van, ami összemosódott, de azért próba, cseresznye.
Szóval, 29-án este még itt kedélyesen netezgettem, semmi jele nem volt, hogy a közeljövőben bármi is történni fog. Úgy éjjel 11 tájban viszont elkezdett fájdogálni a pocim. Na, gondoltam, kezdődnek a jóslók. Úgy kb. 8-10 percenként jöttek, de én még mindig a jóslóra tippeltem. El is mentünk lefeküdni, de nem tudtam aludni. Elkezdtem figyelni az órát, és már 7-8 percenként voltak a fájások, és elég hosszúak is voltak. Hajnali 1 felé gondoltam, lezuhizok, hátha jóslók, és akkor ugye elmúlnak. Hát, nemigen akartak. Olyan 2 után szóltam a Gábornak, hogy szerintem menjünk be, max. hazaküldenek. El is indultunk, közben Anyukámat is riasztottam. Tényleg 10 perc alatt ott voltunk nála, tőlük kb. 2 perc a kórház. Bementünk. Még mondtam is a nővérkének, aki kijött elénk, hogy lehet, hogy haza is fognak küldeni, mert nem tudom ugye mihez hasonlítani a dolgokat, mert Rékával indítás volt. Aztán felmentünk a szülőszobára. Ez kb. 3 óra felé volt (Ticsinek rosszul írtam). Méhszáj egyujjnyi volt, kifejtett. Remélem, jól emlékszem. Ügyeletes doki mondta, hogy az éjszakai érkezők közül még én állok a legjobban. Fájások még elviselhetők voltak. Kérdeztem, dokimat mikor riasztják. Mondták, ha bő 2 ujjnyira nyíltam. EDA-t is akkor kapok. Beöntés nem volt kötelező, de én kértem. Utána CTG, majd sétálhattam is, mert Dóri feje nem akart lejjebb menni. Sétálgattam tehát, aztán egyre erősebb fájások lettek. Innentől időpontokat nem nagyon tudok. Talán annyit, hogy úgy 6 után már eléggé erős fájásaim voltak. Dokim kb. 3/4 8-kor ért be, megvizsgált, majd Gábor és Anyukám is bejöhetett. Akkor már bő 2 ujjnyi voltam és be is kötötték az EDA-hoz a kanült (vagy mit). Elkezdtek oxytocint adagolni, de valszeg túl gyorsra állították, mert tök erős, sűrű fájásaim lettek és Dóri szívhangja leesett 70-re. Na, tökre bepánikoltam. Rohangálás kezdődött, majd leállították az oxy-t, kaptam oxigént is. Mondták, hogy most figyelik, hogy fájások alatt megint romlik-e a szívhang, mert ha igen, akkor császár. Szerencsére teljesen rendeződött a dolog, de a fájások egyre brutálabbak lettek. Kaptam EDA-t, majd burkot repesztett a dokim és kicsit lejjeb tolta Dórit. Utána elment elintézni vmit. Nekem az első szülésnél annyira jól bekötötték az EDA-t, hogy még a kitolást sem éreztem, ezért fura volt, hogy kicsit ugyan csökkentek a fájások, de nem múltak el teljesen. Ráadásul olyan féloldalasnak is tűnt a dolog. Bal oldalon lent meg annyira fájt vmi, hogy csak na. Dokim szerint lehet, h. vmi összenövés, de nem hinném. A lényeg, hogy innentől kicsit felgyorsultak a dolgok. Azt hittem, ott halok meg, olyan fájások jöttek. Majd éreztem, hogy "kakilni" kell. Mondták, hogy nyugodtan nyomjak. Hát, én becsuktam a szemem, nyomtam. Teljesen magamba fordultam, csak azt figyeltem, mit mondanak, hogy minél előbb meglegyen Dóri. Attól féltem, hogy majd mondják, hogy kicsit még ne nyomjak. Szerencsére, ilyen nem történt. Ja, és persze elkezdték keresni a dokim. Mikor megjött és látta, mi a helyzet, mondta a szülésznőnek, hogy próbáljuk meg a gátvédelmet. Na, mikor meghallottam, nagyon örültem. A fájások alatt eszembe jutott, hogy mindenki azt írja-mondja, hogy amikor kicsusszan a baba, minden fájdalom elmúlik, elfelejtődik. Na, én erre vártam. És tényleg így volt. Először, mikor kibújt a feje, éreztem, hogy már jobb, aztán jött még egy fájás és kint is volt. Utána tényleg, mintha elvágták volna. Láttam, ahogy az én kis lila-lábú Dorcimat felemelik. A gátvédelem bevált, csak egy pici repedés lett, amit varrni kellett. De hát ég és föld az előzö szülés gátsebéhez képest. Utána Dórit odaadták egy kicsit, majd elvitték méricskélésre. Kiderült, hogy a köldökzsinór rövid volt, de szerencsére nem okozott gondot. Mikor kész lett, visszakaptam és végig, a kötelező 2 órás megfigyelés alatt velem volt. Még cicire is tehettem. Hát, nagyon tetszett neki, mert ott cuppogott rajtam. Hát, "röviden" ennyi. Nekem nagyon gyorsnak tűnt az egész. Ja, még azt el is felejtettem, hogy a dokim, mikor megvizsgált, mondta, hogy délelőtt még meglesz. Ami nagy megkönnyebbülés volt. A végén meg is dicsért, hogy nagyon szép szülés volt. Meg hogy szereti az ilyen szüléseket, mert jó napja lesz tőle. Úgyhogy nagyon büszke voltam magamra.
Na, a hazajövetel: Most már szinte kidobják az embert. Ha a babával nincs semmi gond és spontán szülés volt, akkor a 3. nap már hazaengednek (ha délelőtt szülsz, akkor a szülés napja már első napnak számít). Velünk is így lett volna. Már megkaptuk a zárókat, összecsomagoltam, Apa pár cuccot már le is vitt a kocsiba. Dórit hátravittem a csecsemősökhöz átöltöztetni, majd én is felöltöztem. Megyek vissza érte, látom, még nincs kész. Mondja a csecsemős nővér, hogy lehet, hogy nem mehetünk, mert talált vmit rajta, szólt a gyerekorvosnak, mindjárt jön nézni. Hát, tényleg maradnunk kellett, mert bakteriális bőrfertőzése lett. Ez 5 nap antibiotikum kúrát jelentett. Persze teljesen "összeomlottam". Mentem, hogy szólok Apának, erre jön Réka felém, hogy DóriDóriDóri. Hát, elbőgtem magam. Visszamentem, levetkőztem, visszapakoltam. Bőgtem még kicsit. Másnapra már jobb volt, de azért baromi lassan telt az idő. Dóri bőre szerencsére javult és így ma reggel kapta az uccsó gyógyszeradagot és du-án már haza is jöhettünk. A csecsemős nővér mondta is nekem, hogy nagyon jól viseltem, hogy még ott kellett maradnunk. Itthon minden OK eddig. Réka megsimogatja, azt mondja szereti. Nem látok rajta féltékenységet. Remélem, így is marad, de felkészülök azért mindenre. Ja, és tegnapra már vissza is nyerte a születési súlyát. Nagyon jól szopik, már van, hogy 70-eket is megeszik.
És akkor pár kép (lehet, hogy némelyik nem tökéletes, de a lényeg látszik):
Frissen kibújva:
A gyerekágyon:
Lábikó:
Mosoly:
Alvás:
Réka és Dóri:
Látom, a 17-e, mint dátum, nagyon bejött Nektek! Örülök, hogy tejcsi van. Sajnálom, hogy Balázzsal ilyen nehéz. Okosat nem tudok mondani, mert én is be vagyok kicsit tojva még, hogy mit fogok két gyerkőccel csinálni. Én is abban bízom, hogy Gábor is itthon lesz 1-2 hétig, hátha addig kialakul vmi napirend. Ha kicsit bevonnátok a kicsi körüli teendőkbe, nem oldódna fel? Mondjuk unokatesóméknál is az volt, hogy az ikreket imádta a nagyobb, csak az anyjával volt ellenséges. Szerintem adj neki még időt! Fokozatosan próbálj hozzá közeledni. Na, ennyi telt tőlem. 
Most harmadszorra járok így, már elegem van ebből a T-mobilos netből, Balcsin sem volt elég térerő és itt az új lakásban is kevéske... Újra írni meg már nincs mindig időm.
Végeztem egy kis statisztikát a 3 gyermekes ismerőseim között, és mindegyiknél hasonlóan viselkedik a 3. gyerek. És ez csak egyre rosszabb lesz 
Tegnap 1 órát vártunk párommmal, aki kijött már UH-ról, az mondta, hogy szarakszik a gép. Behívtak utána egy nagypocakos kismamát, aki 15-20 percig benn volt, utána engem, és közölték, elromlott a gép 
Hóc, hóc, katona
Nagy tündér
Ketten
Van mit fésülni
Anya próbált etetni
Röhögő parókás
