Sziasztok!
Végre én is elkészültem a szüléstörténettel.
Panna azt hiszem tényleg sikerült felülmúlnom téged a terjedelmét tekintve, remélem senkinek sem lesz túl sok(k)
Egyébként le a kalappal előtted, hogy vissza tudtad tartani a "visszatarthatatlant"!
Nekem biztos nem ment volna.
Tehát a nagy nap:
2008.07.27.
Készülődés
Reggel 6 körül ébredtem, lementem mosdóba, aztán visszafeküdtem még aludni egyet, bár az agyam furán pörgött. Pár perc múlva kiderült az oka, elkezdett szivárogni a magzatvíz:) Néhány pillanatig hitetlenkedve-csodálkozva néztem a lepedőt, nem fájt semmim, aztán elindultam a földszintre, közben nevetve hívtam Gyurit akinek 7-kor járt le a műszak, hogy siessen ahogy csak tud. Utána anyósomnak csörögtem át a szomszédba, hogy szaladjon át a még hiányzó cuccokat bekészíteni a kórházi csomagba, én addig lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam kicsit. Rácsörögtem a szülésznő Katira is, aki még sajnos szabadságon volt, de mondta, hogy felhívja az ügyeletes kolléganőjét, hogy számítson rám. Közben felhívtuk a mentőket, pont akkor léptek be az ajtón, amikor behúztam a zipzárakat a táskákon:D
Egy nagyon szimpatikus mentősorvos volt ügyeletben, beszélgettünk az úton, a városban mondta, hogy most szirénázni fogunk, de nem azért, mert nagy baj van, hanem hát mégiscsak mentőben ülünk, haladjunk is:) 8 óra előtt pár perccel értünk a kórházba, Gyuri kicsit később indult utánunk miután hazaért. Ekkor még csak éppenhogy fájdogált a derekam.
Kórház
Az ügyeletes szülésznő Viki volt, egy nagyon húzós éjszakai műszak után járt, az első percekben nem volt valami szimpatikus…
Felvették az adataimat, közben átöltöztem és megvizsgált az ügyeletes doki. Átestem az első igen fájdalmas eseményen, miután megállapították, hogy a belső méhszáj teljesen zárt, a külső is csak picit nyílt még ki. Emiatt pár perc ctg után kaptam egy fájásindító tablettát a méhszájba még fájdalmasabb percek alatt… Mint utóbb kiderült, az ügyeletes doki elég kezdőnek számít a szakmában, lehet ezért kínlódtam annyira. Hála égnek több vizsgálatot ő már nem ejtett. A tablettával a szivárgó víz miatt feküdni kellett, így átmentünk az egyik megfigyelő szobába és újra ctg-re kerültem. Hamarosan el is kezdődtek a fájások. Fél 10 körül megérkezett Gyuri, már nagyon-nagyon vártam. Kapott egy szép zöld ruhát, ebben szabadon járkálhatott. Viki még 10 körül megjelent, adott antibiotikumot, megkérdeztem miért kell, azt mondta a szivárgó víz veszélyes lehet.
Innentől nagyon gyorsan telt az idő, a fájások közötti perceket átszenderegtem. Akkor ezeket másodperceknek éreztem, aztán negyed 2 körül rácsodálkoztam az órára… És elkezdtem agyalni, a fájások kb 3 percesek voltak már, Vikit 10 óta nem láttuk teltház miatt, azt sem tudtam, felhívta-e Mihályi doktort, úgyhogy biztos ami biztos rácsörögtem én. Ekkor jött a mellbevágó hír, a telefonját a felesége vette fel és közölte, ők bizony Balatonon vannak… Nagyon megdöbbentem, mert tudtommal még volt pár nap a szabadságáig, csak akkor kerültem volna át Magyar doktorhoz. Letettem a telót és már kerestem is a névjegykártyáját, rögtön képben volt és mondta, épp most ért a kórházba, mindjárt jön és megnéz. Kb 5 perc múlva már ott is volt. Közben visszahívott Mihályi dr sűrű elnézések és sajnálkozások közepette… No komment… A vizsgálat szerint szépen tágultam, egy óra múlva már a szülőszobán voltunk, Gyuriba kapaszkodva átsétáltam. Ott még inkább felpörögtek az események. Magyar doktor úgy érezte, Gergő feje nem a legjobb helyzetben van, ezért megkérte a főorvost is, hogy vizsgáljon meg. Nagyon szimpatikus jelenség volt az „öreg”, és hála égnek szerinte minden rendben volt. Annak azért örülök így utólag, hogy még anno megkérdeztem Mihályi dr-t, hogy miért fontosak a fájás alatti vizsgálatok… Ha nem tudtam volna az értelmét, lehet elküldök 1-2 embert ide-oda…
Szülőszoba
Szóval a szülőszobán már gyorsan ment minden, közeledtek a tolófájások, és végre könnyebb volt betartani a levegővétel módját, közben Viki is és Magyar dr is felkészült a szülésre. Utóbbi mondogatta nekem pár percenként, hogy mindjárt szülünk, de nemigen mertem elhinni…:) Gyuri továbbra is ott volt mellettem, bevizezett egy textilpelenkát, és azzal legyezett-borogatott a fájások között, életmentő műveletnek éreztem!
Az első komolyabb fájás után megszólalt Viki: „Ott egy hajtincs!”
Elcsodálkoztam, hogy már ott jár a pici fejecske, mégsem fáj annyira, mint vártam, csak feszített, de azt nagyon.
A következő fájások nem hoztak haladást, mert babóca még mindig C betű alakban feküdt, a feneke még a pocak jobb oldalán volt látható. Aztán valahogy mégiscsak mozdult, mondták, már csak 1-2 tolás és kinn a baba, ezt sem mertem hinni, aztán az utolsó fájásnál a doki még picit fordított a popsiján, hogy könnyebben kicsússzon, sikerült is és hirtelen vége lett. Még csukva volt a szemem, amikor halk nyöszörgést hallottam… Hihetetlen volt, hogy a kisfiam hangját hallom… Kinyitottam a szemem, és megláttam egy pici öklöcskét a levegőben, elképesztő volt! Viki akkor tisztította a légutakat, így mást nem láttam, de másodpercek múlva már ott is pihegett a hasamon egy aprócska ember, köldökzsinórostól, mázastól, csendben, pihegve szemlélve minket… Gyuri csak nézett és annyit mondott: köszönöm! Én meg valami olyasmit, hogy ugyanmár, vagy nem is tudom, aztán csak néztük és néztük a jövevényt… Azt hiszem először az arcát simítottam meg, aztán megpusziltam a nedves fejecskéjét, a kezébe adtam az egyik ujjam és ámultam és ámultam és soha többé nem akartam kiadni a kezem közül
)) Néztem Gyurira, aztán a kisemberre, és nem is tudom már mi minden viharzott a fejemben. Picikénk 15 óra 20 perckor bújt a világra, 3250 gramm-mal és 50cm-rel. (Várakozásommal ellentétben akkor nem sírtam, csak gyönyörködtem, a könnyek később jöttek, mikor kettesben maradtunk Gyurival…)
Pár perc múlva, amikor már nem lüktetett a köldökzsinór, Viki visszavette babócánkat, megkötötte a köldökét aztán megtörölgette, felöltöztette, Gyuri közben fényképezett. Rögtön utána vissza is kaptam Gergőt a mellkasomra, tovább csodálhattuk őpicúrságát.
Szülés után
Közben elkezdtek engem is rendbe tenni, ez végül bő félóra hosszáig tartott mert a gátmetszés ellenére is repedtem kívül is, belül is, valószínűleg a C betűs fekvés miatti elakadástól. A varrást nem igazán éreztem, de minden mást igen, nagyon vártam, hogy vége legyen…
Sajnos egyszercsak megjelent egy csecsemős nővér, és elkérte Gergőt, én meg a szétszórt agyi állapotomban nem kérdeztem meg biztos ami biztos, mikor hozza vissza, mert úgy tudtam, automatikusan visszakapom a megfigyelés idejére is… Kérdezni kellett volna és nem adni a babát, nem hozta vissza és Gyuri is hiába kérte utána már:( Csak üvegen keresztül láthatta ő is innentől, pedig még Magyar doktort is megkértük később, hogy hozassa vissza ha lehet
((
Azt csak utólag kérdeztem meg Gyuritól, hogy tényleg nem kiabáltam, vagy csak nem emlékszek?:) Azt mondta tényleg nem… Erre azért büszke vagyok, nem mertem remélni, hogy tényleg végig tudom úgy csinálni ahogy „elterveztem”:)
A megfigyelés végül több lett, mint a szokásos 2 óra hossza, mert csak harmadszori próbálkozásra tudtam elbotorkálni a zuhanyzóig, annyira szédültem. Akkor már 8 óra felé járhatott, megérkezett az éjszakás szülésznő, Jakab Ági, na, ő egy léleksimogató tündér volt, olyan igazi tyúkanyó típus, ő segített zuhanyozni, öltözni, még a hajamat is összefogta, azt hiszem utoljára anyukám bánhatott velem így 2 éves korom környékén, látszott, hogy nem kötelességből teszi a dolgát, hanem szívből és ez nagyon-nagyon jó érzés volt.
Mikor elkészültem, kaptam egy tolókocsit a szédülés miatt, és áttoltak a kórterembe. Útközben volt a „váróterem”, megálltunk pár percre és körbevett a család:) Mama azt hiszem a nyakamba ugrott volna ha nem ülök és nem félt, megint bogárkája voltam, mint gyerekkoromban, na meg mellé még hős is:))) Ott volt még anyu, Erzsiék, Feri, Marika, Linda, Ildi és lehet még más is de csak kapkodtam a fejem, lehettek vagy 10-en legalább…:)
9-re kerültem ágyba, két fiatal lány közé, mindkettőjükkel ott volt a babájuk, miután kipakoltam kicsit, én is elsétáltam a Gergőért, de olyan gyenge voltam, hogy nem mertem éjszakára magamhoz venni:( Leültem mellé egy székre a nővérpultnál, és gyönyörködtem benne ahogy alszik. Visszatolni már nem volt bátorságom, abban a melegben még ülve is elkezdtem szédülni. Nagyon rossz volt úgy az az első éjjel, hogy nincs velem a picikém, de attól féltem még a pelenkázóig se jutok vele biztonságosan. Igyekeztem rengeteget inni, és enni, hogy minél erősebb legyek másnap, és reggel 6 körül már mentem is Gergőért. Aludt akkor is, de jó volt nézegetni, aztán 7-re vissza kellett vinni a vizit miatt, de fél 9 körül már mehettem is érte, és onnantól már csak a látogatások+fürdetések ideje alatt volt a csecsemősöknél:( Éjjelente mellettem aludt az ágyban, és sokszor nappal is, nézegettük egymást, ezek az órák tartották bennem a lelket a hazaútig. Próbáltam szoptatni, de még nemigen jött tejecske:( Ez így volt egészen keddig, akkor jött megnézni minket anyósom, ő mutatta meg hogyan kell masszírozni ahhoz, hogy elinduljon és felpuhuljon, a csecsemősöknek hiába beszéltem, hogy szerintem béna vagyok… De a lényeg, hogy így néhány csepp már ment a picikémnek, láttam a szemén amikor megérezte az ízét, fantasztikus érzés volt:)
Mihályi dr. hétfőn este jött megnézni minket, aztán se telefon, se semmi… Nem tudom hová tegyem a dolgokat magamban. Lehet én várok túl sokat, de Magyar dr. annak ellenére, hogy nem a saját betege voltam, minden reggel és este megkérdezte hogy vagyok…
Szerdán reggel nagyvizit volt a babáknál a hazamenetel miatt, fél 10 után jött csak a gyerekorvos, de rábólintott a hazaútra!
))
Aztán jött Magyar dr dél körül, és megnézte a varrataimat, szépnek találta őket így a külsőktől meg is szabadított és készülhettem haza
Előtte még odaadtam a borítékot neki is, és Vikinek is. A doki azt hitte viccelek, de mondtam, hogy nem és hogy nagyon elégedett vagyok, ő pedig kérte, hogy a 6 hetes kontrollra vigyem Gergőt is, mert szereti látni mivé alakulnak a picik:)
Ez volt hát a kórházban töltött 4 nap, szerda délután 4-re már itthon voltunk.