Sziasztok!
Bocs a hirtelen eltűnésért. Nem volt időm még elköszönni se. Ha jól emlékszem.
Zakinthoson voltunk egy hetet és annyira jó volt. Ez a hét volt a legpihentetőbb hetem egész évben. Végre nem gondoltam a munkahelyre, a szüleimre (akik mindig bajban vannak), szóval kívánom mindenkinek azt a kipihent érzést.
Kisedi
. csatlakozva az előttem szólókhoz én is rengetegszer jártam már úgy, hogy a mensi előtti tüneteim olyan erősek voltak, hogy bíztam benne, végre sikerült. Sőt sokszor még úgy is reménykedtem amikor megjött, mert anyukám velem úgy volt terhes, hogy három hónapig volt neki mensi.
Én most már tényleg nem hiszek semmi tünetnek, a zebrás tesznek kicsit és ha a doki bácsi azt mondja igen Ön terhes, na akkor elhiszem.
Tünetekhez visszatérve én meg az IR-es lányok beszámolóit nem fogom olvasgatni. Elkezdtem szedni a metet, de mindenféle rosszakat írnak, ilyen rosszul lét olyan rosszul lét, már alig mertem az első szemet is bevenni. Így elhatároztam, hogy ezt be kell fejezni, nem akarom magamnak produkálni, amit másoktól olvasok. De azért remélem, hogy mindenki jobban lesz előbb-utóbb. Én még nagyon az elején vagyok.
Kiskatonások hajrá!!!!
Tea! Beadattad a Gynevacot?
Még nem tudtam visszaolvasni, csak ezt az oldalt.
Puszi Mindnenkinek!