2004.01.24 09:01
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
A nevemet valamiért csak így fogadta el a gép.
Gratulálok mindenkinek, aki túl van rajta, és szorítok azoknak, akik esetleg épp most vannak a szülőszobán.
Megígértem, hogy megírom a szüléstörténetemet, hátha még a táblicsku alján levőknek hasznára szolgál.
Szóval onnan kezdeném, hogy jan. 1-én bementünk UHra, és egy újévi meglepetéssel várt minket a manó: farfekvésből a 38. héten megfordult!!! Nagyon örültünk. Még annyit kértem tőle, hogy a jan. 05-öt várja meg, mert a hétvégén még házavató vendégségeket rendeztünk (egy darabig most nem lesz rá lehetőség) meg hétfőn volt az első ügyfélfogadási nap az anyakönyvön, hogy a nevét intézhessük. (Mindkettőnk családi nevét megkapta) De az önkormányzatról mentünk már egyenesen a kórházba, este 6-kor, hogy nézzék már meg, mi van, mert egy napja már keményedett a hasam, de olyan jó 10 percekre, nagyon kevés szünettel. Meg nyákdugó-szerűséget is láttam két éjszaka is. JÓÓ alaposan megvizsgált az ügyeletes doki, közölte, hogy a méhszáj még majdnem teljesen zárva van, és ha van autó, hazamehetünk, nem kell bentmaradni. Így hát gyorsan haza, lefekvés előtt azért megtettem a szükséges intézkedéseket: hajmosás, lábborotválás stb. Egy dolgot megbántam: túl sokáig maradtam fent, lógtam az interneten, ezt ne tegyétek, mert aztán pár hónapig biztods nem lesz alkalom kialudni magatokat.
Szóval hajnali 4-kor már igazi fájásokra ébredtem, nem hasonlítottak igazán menstruációs görcsökhöz, meg semmihez, amikhez addig hallottam, hogy hasonlítják, de egyből tudtam, hogy mi van. kb. 10 percenként jelentkeztek. Ezután még vártunk 9-ig, nem volt kedvem felkelni és szülni menni :-) meg a konyhabútor szerelők is be voltak jelentkezve 9-re :-). Szóval 10 körül beértünk, a szülésznők nem nagyon akartak felvenni, azt mondták, olyan vidám vagyok, hogy ma ebből nem lesz szülés. Aztán jött az ügyeletes Csapó doki, aki mondta, hogy már 2 ujjnyi a méhszáj. Na, akkor uzsgyi szülőszoba, ott már éjfél óta vajúdott egy kismama, nagyon sajnáltam. Vidám voltam egészen addig, amíg meg nem jött a dokim, aki fél egy körül első nekifutásra burkot repesztett. Ekkor voltam 3 uj, de ezután kb egy órával beerősödtek a fájások, és abbamaradt a tágulás. Tágítottak kézzel, ami rettenetes. Közben valamit félreértettem azt hittem, lehet vizet inni (30 fok árnyékban), de mégsem lehetett volna, később a megivott folyadék több kis tálkában landolt visszafelé jövet. Próbáltam labdán ugrálni, mert annyian dícsérték, nekem nem jött be, csak jobban fájt, és a meleg víztől is csak erősödött a fájdalom. 2 körültől inkább xcsak feküdtem meg ültem a szülőágyon, kicsit összefolynak innen az események. Állandóan rám tették a nagy CTG-t, ami ellen tiltakoztam, mert nagyon nyomta a hasamat, valószínűleg a teli hólyagom miatt. Innen kezdve mindenki azt hajtogatta, hogy egy órán belül meglesz a baba, sőt gratuláltak, hogy ilyen ügyesen gyorsan eljutottam idáig, de ekkor már nagyon fáradt voltam, legszívesebben visszamentem volna aludni egyet a kórterembe. Később a kitolásnál már fájdalomcsillapításért könyörögtem, de azt mondták, már nincs rá idő. Nem tudom, mennyi ideig tartott a kitolás, a dokim szerint viszonylag ritkán jöttek a kitoló fájások, és az elején még nagyon béna voltam, nem lefelé toltam, hanem az arcomba, meg kiabáltam, tehát másnap kis véraláfutások meg rekedtség jelezte a gyakorlatlanságomat. Nagyon rosz volt, hogy a doki sokszor kézzel próbálta kinyomni belőlem a gyereket, és ilyenkor még arra is energiám ment el, hogy ellökjem magamtól, persze önkéntelenül, tudtam, hogy nem jó, meg rohadtul fájt is. A végén már eréjesen rám szólt, hogy muszáj kinyomnia, mert már túl régen van a szülőcsatornában a gyerek, így engedtem, és sikerült is, 4:45kor megszületett Dorka lányom. Azt hittem, hogy most jönnek a pihi percei, szopizás, ilyenek, meg hogy a párom elvágja a köldökzsinórt, de csak arra emlékszem, hogy felemelik, hogy itt van a lányom, és közlik, hogy gyorsan ki kell húzniuk a lepényt, mert vérzek. Tiltakoztam volna, de csak ők tudják jobban. Szerencsére a szomszédban szülő kismamánál, akinek megkegyelmeztek és császár lett belőle, felszabadult az altatóorvos, így azonnal tudták belém nyomni az altatót. Mint később kiderült, összetöredezett a lepényem és méhűri betapintást kellett végezni, még hálás is lehetek, hogy altatásban csinálták, meg persze a varrást is. Mikor felébredtem, hozták volna a lányomat megmutatni, arra emlékszem, hogy odafordulok, ott volt a kispapa kezében, és kezdett elsötétülni körülöttem a világ. Kértem egy vérnyomásmérést (60/40) erre megint mindenki rohangálni kezdett, másik kezembe is kanül, vérnyomásemelő vizecske már csordogált is. Másnap a vérveszteség miatt nem volt szabad felkelnem, de szerencsére már a szülés estéjén kihozták szopizni a lányt (nem is aludt egész éjjel a vérnyomásemelő miatt- gondolom)
Igazából a kórházban töltött nypok sem voltak problémamentesek, elég, ha annyit mondok, hogy ha hashajtót hoznak, fogadjátok el, és egyetek hashajtó gyümölcsöket ládaszámra. A fejést pedig kezdjétek el időben, nekem az AVENt mellszívó nagyon bejött, sajnos csak azután kaptam meg, miután majdnem elapadt a tejem, már lassan három hetes Dorka, de még mindig nem tudtam feltornászni a mennyiséget, emiatt már tápszert is adni kellett neki pár napig. Vigyetek a kórházba Garmastan kenőcsöt, ha nem lenne, akkor már a melbimbóim is eltűntek volna a gyakori szopiztatástól.
Hát ennyi "röviden", remélem, nem volt unalmas. Most mennem kell, mert kajaidő van és a hasamon alvó Dorkababa már nagyon nyomja a mindenemet.
Bogi , köszi hogy vezetgetted a táblázatot, meg mindenkinek a tanácsokat, amiket az utóbbi időben kaptam.
Sziasztok
