2001.07.20 08:00
Szerző: Anonymous
Sziasztok Lányok!
A szülésem története: 9-én este 9-kor elkezdődtek ismételten 10 perces fájások. Volt már ilyen korábban is sokszor, de hogy miért nem tudom, de éreztem, hogy ez már az lesz. A férjemnek nem mondtam, hiszen tényleg soszor voltak előtte ilyen periódusok, gondoltam megvárom, jó-e a megérzés. Ő lefeküdt10 körül a fájások folytatódtak és1/2 12 körül átmentek 7 percesbe. 1 órán keresztül folytatódtak, volt köztük 1 ami nagyon megtekert, azt hittem akkor elfolyik a magzatvíz, de nem. 1/2 1-kor mintha elvágták volna, elmúlt minden. Gondolhatjátok milyen csalódott voltam. Aztán teljesen rendszertelenül 20-15-10 perces fájások voltak,csaakhogy biztos ne tudjak elaludni. Aztán 1/2 3-kor mintha bepisiltem volna. De már nem akartam elhinni, hogy esetleg magzatvíz. Járkáltam egy sort, leültem, aztán hátradőltem és ezzel el is indult amúgy rendesen a víz. Keltettem a férjem, és szépen nyugiban elindultunk és behaladtunk a kórházba. Ahol is megállapították, hogy valóban folyik a víz, de tágulásnak, még nyoma sincs, teljesen zárt a méhszáj és még jó vastag méhnyak is van. Vártunk. Aztán tovább vártunk és még vártunk.Semmi. Fájdogált, de nem vészesen. Ezt tettük 12-ig, mármint déli 12-ig. Már elég fáradt voltam és kicsit uncsi is volt, de aludni nem tudtam, pedig így visszatekintve negyon jó lett volna. Aztán 12-kor a doki mondta, hogy tovább már nem várhatunk, mert a magzatvíz elfolyásával és az iső múlásával a fertőzésveszély egyre nő. Ekkor a zárt méhszájon át felhelyezek egy méhkatétert, ami nem más, mint egy kis lufi, amibe vizet pumpálnak és ez ránehezedik a méhnyakra, majd a méhszájra és ösztönzi a tágulást. Hát ha azt mondom kellemetlen volt az akció, akkor az olyan, mintha a 40 fokos hőségre azt mondanám, melegecske.Túl voltunk rajta. Meg se nyikkantam, de csorgott a könnyem. Szóval Zorka bébi kapott egy lufit társaságnak. Kíváncsi lettem volna a reakcióra. Nem telt bele 1/2 órába és hatni kezdett a kis ajándék. 2 perces fájások, 70-80 erősségűek ( aki még nem volt CTG-n annak mondom, hogy 80-90-nel szülni szoktak) kb. 40 másodperc hosszan, egyenletesen. Eleinte nagyon örültünk.Aztán most ugrok egy nagyobbat az időben, szerintem át tudjátok majd érezni így is. Este 7 óra, azaz eltelt így 2 perces fájásokkal 6 és 1/2 óra. Ekkor már könyörögtem, hogy valami úton módón csillapítsuk ezt a fájdalmat. EDA-t nem kaptam, csak szurit a popsimba. Hát nem mondhatnám, hogy nagyon hatásos volt. De eddigre a lufi már a hüvelybe volt, 2 ujjnyi méhszáj. De hol volt az még az elsimulástól... Nagyjából itt filmszakadás állt be, tűrtem, de már néha elvesztettem a fonalat, csak foszlány emlékeim vannak és az iszonyú kín. A férem végig velem volt, nagyon sokat segített, nélküle nem is ment volna. Aztán, hogy folytassam a story-t, 1/2 9 körül kaptam még egy szurit és oxitocint, a doki azt mondta, még aznap meg lesz a baba, de kb. még 3 óra. 3 óra..., nem tudjátok elképzelni, hogy mennyinek tűnt, ahogy kimondta. De hál' Istennek az oxitocin jól hatott.
Most megyek, aztán majd folytatom, mert ébredezik a kis Tündérbogyó!
Manó