Sziasztok mindenkinek
2003. májusában a Rókusban szültem... és meg kell, hogy mondjam, már úgy vittek le szülés után a kórterembe, hogy azon filóztam, ha tehetném, én tuti szülnék újra.
13 órát feküdtem a szülőágyon, mert nem tágultam (36 éves vagyok, első terhességem volt ez). Kértem EDA-t, mert biztos ami biztos, a kanült egy Ági nevezetű végtelen ügyes fiatal altatóorvosnő helyezte be (Ági, ha nagyon véletlenül olvassa a soraimat, még egyszer köszönöm)... na asszem ettől pánikoltam a legjobban, pedig az egész csak egy szúnyogcsípésnyi volt, nem rosszabb. Ha ezt előre tudtam volna
Oxytocint kaptam, hogy fájáserősítsenek, akkor már majd 1 héttel túl voltam a terminusomon, és csak azért aggódtam (bár mint később kiderült, okom nem volt rá), hogy nehogy úgy járjak, mint édesanyám anno.. egy egészséges 3900 gr-os kislányt veszített el csak azért, mert későn indították meg a szülését. Nem voltak fájásai.
Gyakorlatilag du. fél 4-ig nem is kértem fájdalomcsillapítást, mivel nem volt rosszabb az egész, mint egy normál mensesem. Utána aztán elkezdett amúgy rendesen is fájni a dolog. Vagy talán már a türelmetlenségem is közrejátszott, meg az, hogy reggel óta fel sem kelhettem... és még mindig nem tágultam, pedig főorvos úr mindent megtett ennek érdekében. És akkor szóbakerült, hogy ha este hétig semmi, akkor sajna bizony császár. Először hallani nem akartam róla, aztán rájöttem, hogy a gyerekem bánná... és mit tesz Isten, héttől már nem érzéstelenítettek, fájtam egyre szebben, és TÁGULNI KEZDTEM
Igazi tolófájásaim úgy fél 10-re lettek, és negyed 11-re megvolt a 3950 gr-mos 55 centis 9/10-es Apgaros leányzóm
Az utolsó percig olyan szép szabályosan ketyegett odabenn...
Utána megkaptam kicsimet, bár csak rövid időre, de ez is annyira sokat számított...
Gyakorlatilag szépen gyógyult a sebem, másnap reggel fél 7-kor én is ott ültem a többi mamával együtt az ágyon, megjegyzem, nagyon be voltam sózva
, hogy várhassuk éhes babáinkat. Igaz, a csecsemős hölgy közölte, hogy majd csak a reggeli vizit után.. de legalább megnézhettem édesemet pár percre.. békésen aludt
Aztán negyed 10-kor nyílt az ajtó, és meghozták a lányomat. Szépen felöltöztetve, megfésülve, kis kezén kesztyűvel...
Elláttak alapvető szoptatási tanácsokkal is.. sőt, a jól bevált házipraktikákat is megsúgták...
Voltaképpen az egész csapat nagyon rendes és segítőkész volt egész idő alatt, de 2 csecsemőst kiemelnék, és meg is nevezném őket.. egyikük Ria, egy idősebb, másik pedig Rózsika, ő fiatalabb... de ők ketten -úgy éreztem - a hivatásukért születtek....
Volt egyébként mellproblémám is, amivel az aktuális éjszakás csecsemősnővért kerestem meg... sajna az ezirányú műszaki felszereltség nem volt tökéletes, de ahogy tőle telt, segíteni próbált.
A babákat ha akartuk, beadhattuk bármikor az osztályra. Sosem morgott senki érte, sőt.. ha az kellett, hogy pluszban is mellretegye valaki a picijét, vagy be kellett mennie hozzá a szoptatóhelyiségbe, vagy kiadták, és megbeszélte az ember a nővérrel, hogy ekkor és ekkor jön, és megnézi, hogy halad a "páros". Ha kevés volt az idő, akár többször is visszajöttek....
Mondhatom, azt a 10 napot egyáltalán nem éreztem nyomasztónak, amit benn kellett töltenem. Megértettem, hogy muszáj, és ha ezzel az ember elszámol saját magával, akkor nincs probléma. Jó, természetes, hogy szabályok vannak, de az ember nem nyaralni megy egy kórházba. Viszont ha valami baj van, ott a gyors segítség. Ha még egyszer lehetőségem fog adódni, hoyg szüljek, újra oda megyek, és remélem, a társaság még mindig ugyanolyan lelkes lesz, mint tavaly.
Köszi, hogy meghallgattatok :
Klár (egy végtelen boldog mama)