Sziasztok!
Itt vagyok-itt vagyok!!! Csak most a munkahelyemről netezek laposkúszásban.....sajnos az én gépemen itt bent a cégnél nincs internet, csak a főnökasszonyomén, de megengedi, hogy belenyúlkáljak. Most kilépett 1-2 órás "kávészünetre", egy picit addig idesettenkedek....
Boboka, köszönöm a linket az ellipszis trainerről. Szimpatikus....lehet, beszerzek egyet a közeljövőben, már csak a helyét kéne kitalálnom a lakásban...mindenesetre nekem jobban bejön a szobai szerkezet az utcai kerékpárnál. Attól feláll a szőr a hátamon, tinédzserkoromban berongyoltam az árokba biciklivel, műtötték-csavarozták többször a bokámat, máig fáj sokszor, főleg ilyen esős, hideg időben, ami most van. Ha szobában edzek, az kevésbé balesetveszélyes....
Írtátok többen a Bromocriptint. Nem ismerem, ez vmi hormontartalmú tabletta, ami elapasztja a tejet? Nem értem az orvosomat, nekem nem írt fel ilyet, pedig megindult ám a tejem.
Azt mondta, jegeljem-borogassam, attól elmúlik. Nagyon esztétikusan néztem ki 4-5 napig két zacskó fagyasztott zöldborsóval a melleimen, hülyén hangzik, persze közben bőgtem, mint a záporeső, annyira fájt belül, hogy el kell apasztani a tejet.
Sikeres módszer volt, szerencsére nem gyulladt be a mellem.
Betti, hát akkor gyorsan visszazökkensz majd a régi kerékvágásba, ha sok munka vár rád. Figyeld meg, repülni fog az idő, ha az ember elfoglalja magát. Bár én is gondolok a munka közben is a pici babámra, de pörögnek a napok a maguk kis kerékvágásában. Mint régen. Hányszor eszembe jut, hogy javában GYED-en lennék már itthon a kicsi fiammal, de a sors a munkát mérte rám most, vissza kellett jönni. Az a szerencse, ha az ember szereti, amit dolgozik, így nem annyira nyűg.
Kisanyácska, nagyon szép a részlet, amit kimásoltál a könyvből.
Manomano, jól megfogalmaztad, az ember ilyenkor valóságos skizofrén, kettős énje van. Egy a "kifelé mutatom", egy a "befelé forduló." Tőlem is ma megkérdezte az egyik főnököm (kettő van, az üzim elején említett hölgy, meg van még egy pasi is), szóval a pasas megkérdi:-Brigike, jobban érzed már magad lelkileg, látom.
Kérdezem:-miből gondolja..??
-Mert annyit viccelődsz, nevetsz mostanában a kollégákkal.....
Néztem ám, és sziven ütött, amit mondott. Miért, attól még, hogy kifelé a világnak viccelődök, és próbálom magam jól érezni a kollegákkal, attól én még belülről egyáltalán nem vagyok jól. Csak tartok tőle, hogy ha mindig savanyú arccal mászkálnék, akkor mindenki elfordulna tőlem. Szivem szerint, lelkem szerint el se mosolyodnék semmin se 2008. január 22. óta. Nekem azóta nem életem van, csak vegetálok. Eszem-iszom-alszom-dolgozom-mosok-főzök-takarítok-jövökmegyek-intézkedek, mint egy beprogramozott biorobot.
Csige, szerintem mi, anyukák, akik elveszítettük a babáinkat, a következő terhességünket/terhességeinket nem fogjuk tudni úgy kihordani, hogy ne kattogjanak bennünk az emlékek. Nagyobb a félelmünk, mit a sitty-sutty teherbe eső, problémamentesen 9 hónapot végiggüriző, lazán vevő kismamáké. Én csak attól félek, hogy MENNYIT fog majd ezen járni az agyam a második babánál.
Remélem, nem fogok nonstop ezen agyalni majd, hogy mi történhet, mi van ha megint ugyanaz lesz stb. Ezt a baba is megérezné, és őt féltem előre is, bár még nem vagyok terhes.
Tünci, ahogy írtad, hogy "üres méh, kirabolt test", megremegtem, mert eszembe jutott, hogy a januári szomorú esetem után még márciusban (!!!!!) is éreztem a méhemben magzatmozgáshoz hasonlóakat. Pedig dehogy is lehetett ilyesmi, csak nem engedte el a lelkem a babát, azért produkált ilyeneket. A hasam pedig még talán most is belegörcsöl, ha belegondolok az egészbe...
Jajj, mennyit írtam, velem lesz tele az oldal.....
Most mennem kell, este benézek még majd ide.
Kellemes napot mindenkinek, fel a fejjel!!
Brig.