Sziasztok!
Látom a topic lassan a régi...
Mi is vagyunk ám, csak valahogy annyi tennivalóm van, hogy amikorra lenne időm idehuppanni inkább alszom. Ez ugyebár éjfél körül szokott lenni...
Habár régen olvastam, de Márti informált a jó hírekről.
Évi, hatalmas csöndes gratula!!! És hogy viseled a babásságot, émelygés, fáradtság, hányinger stb.
Kicsit mesélek is magunkról, reagálni úgysem igen tudok, amíg vissza nem olvasok.
Hol is kezdjem. Csajok a nyáron egyik napról a másikra lettek szobatiszták, jóformán megbeszélés alapján. Én talán kétszer próbálgattam őket még anno a bilire ültetni, kevés sikerrel így hamar feladtam. Majd nyár elején mentünk nyaralni és a Dorkával megbeszéltem, hogy ott majd levesszük a pelust és szobatiszta lesz. Ebbe bele is egyezett. És hihetetlen (legalábbis számunkra), de lekerült róla a pelus és azóta wc-zik. Akkor volt párszor baleste, amikor belejátszott a dolgokba és beszaladt egy-két csepp, de akkor épp benyaltak valami pöttyös torkos vírust és elég ramatyul voltak. Livi kb. 2-3 hete szobatiszta, szintén egyik pillanatról a másikra, megbeszélés után. Igazából már estére sem kéne semmi pelus mert felkelnek pisilni, de én nyugodtabb vagyok ha rajtuk van a "bugyipelus". Szóval ez volt a nyár egyik fő eseménye. A veszekedések, hajtépések mindennaposak, ill. mindenórásak, de amellett meg imádják egymást. Livivel épp vitaminkúra végén vagyunk, mert kifordult magából, most már tudom, hogy a nyomelem hiány nem csak étvágytalanságot, hanem viselkedés zavart is okozhat. Olyan szinten volt érzékeny, sértődős, hisztis, anyás mintha serdült volna. Nem lehetett elviselni és ráadásul olyan étvágytalan is volt... Azóta megint minden a régi, állandóan piszkálja a Dorinát az meg csak nyavalyog, hogy "Anya a Livi piszkál!" de megütni nem meri, a Livi meg lazán csépeli. Dorka viszont terelgeti, anyáskodik felette, ami nem is baj, mert ahogy elnézem a Livi nem állt sorba amikor a félelemérzetet osztogatták... Én beiratkoztam egy suliba, szeptember végén kezdek, heti egy napot kell majd menni. Gyermekotthoni asszisztens leszek ha nagy leszek, ami 0-3 éves korú gyerekekkel foglalkozik, gyermekotthoni szinten (ki hinné... .
).
Árpi épp itthon van betegállományban sportsérüléssel, hasba térdelték/könyökölték és masszív vérömleny van a hasában. Szerencséje volt, mert szervet nem ért, de fel kell szívódnia, nehogy kidurranjon a hasban ez a valami. Babaprojekt... Hát előbb túl kell élnem ezt a két csibészt, annyi hülyeséget tudnak csinálni, de inkább csak fárasztó, hogy állandóan annyira kell figyelnem. Itt van hátránya a három perces korkülönbségnek, azért egy nagyobbacska gyerek csak megértené, hogy nem kéne a másik szemét nyomkodnia, meg ilyenek.
Én arra építek, hogy ha megélik a nemtom hanyadik évüket ép testtel és minden testrészükkel amit meghagynak egymásnak akkor érett vagyok egy Hármaskára. De persze ebbe is beleszólnak a piszkos anyagiak, no meg a helyhiány. Ma is azon beszélgettünk Árpival, hogy ha majd nagyobb hely kell nekik (pasik meg ilyenek...
), lehet, hogy a nappalit kéne kettéválasztani és az ő szobájukból nappali félét csinálni. Ami szép és jó, de ha lesz hármaska akkor azt hova teszem? Maximum a mostani hálónkba és nem lesz nappalink. Vagy átalakítjuk a konyhát (minek az) majd főzök a klotyóba... Vagy nem tom. Szóval mindenféleképpen ki kell okoskodni, mert nem akarunk felelőtlenül szülögetni.
Őőő, hirtelen ennyi, majd vadászok képet is... Na meg majd ha lesz időm vissza is olvasgatnék. És szándékomban áll rendszeresen irogatni/olvasgatni. Úgyis jön a hűvösebb idő, jobban be leszünk zárva a lakásba.