Lányok,most szeretném nektek kidühöngeni magam!
Voltam a sparban vásárolni,megláttam egy régi ismerősömet.Ő nem vett észre,én meg szándékosan elkerültem,mert úgy éreztem,meg fogja kérdezni a babát,és én ezt már úúúútálom!(neki különben 3 gyereke van).
Mikor már harmadszor kerültem ki,annyira elszégyelltem magam,hogy hogy lehetek ilyen bunkó,én,aki mindig örültem,ha ismerőssel találkoztam,elég nyílt és barátkozó típus vagyok...na,odamentem hozzá.Nagyon aranyos lány egyébként,végtelenül jóindulatú.
Persze első kérdések közt volt:"Babuci?Nem jön még?"
Mondom:"még nem".erre ő:
"De terveztek,nem?"mondom:"én már rájöttem,hogy nem érdemes tervezni,úgyis a Jóistenen múlik"erre ő:"De szeretnétek,ugye?"
Na,ez az,amiért néha már kerülöm az embereket,és ez olyan rossz.
A másik az,hogy csupa szeretetből,de az a következő kérdés,hogy egészséges vagyok-e.(ugyebár a mellrák,amin átestem).Én tudom,hogy mindenki azért kérdezi,mert aggódtak,imádkoztak,féltettek,de én akkor is úgy szeretném már ezt teljesen elfelejteni!Decemberben lesz 7 éve,hogy történt a dolog,már rég gyógyultnak vagyok nyilvánítva(2 éve).Eljárok kontrollra,de az eredmény már nem is érdekel,mert tudom,hogy úgyis szólnak,ha valami nem okés,de úgyis okés...
ezt most jólesett rátok borítani,bocsi!
Szép hétvégét ám mindenkinek!