Szia Adrienn!
Nekem most 2 éves+2 hónapos a lányom és 4 hónapos a fiam. Egy kicsit olvashattál a többemberes baba topicban rólunk, nem rég írtam oda.
Zsófi lányomnak már 4-5 hónapos terhes korom óta mesélgettünk a babáról a pocakomban. Kiraktam képeket egy üveges szekrénybe, vagy számra is látható helyre kisbabákról, újszülöttekről, Kismama újságokról. Érdekelte, hogy baba, meséltem neki róla, hogy mit csinálnak, esznek, alsznak, néha sírnak, nem beszélnek. Van egy nagyobb plakát Zsófi születése óta az ajtaján, a "Csöppnyi Szeretet" plakát, amin egy cici és egy babaszáj van. Védőnőtől kaptuk. Magyaráztam neki néha, hogy Ő is szopizott, az a baba olyan kicsi, hogy nem tud mást enni, ad neki az anyukája tejcsit. Mutattam neki saját magáról fényképeket kicsi korából, és ugyanezeket magyaráztam.
Nem tudom, Te mit mondtál már neki, biztos Ádám is tud már pár dolgot.
És ! Nem baj, ha nem beszél. MINDENT MEGÉRT AMIT MONDASZ NEKI.
Az öt nappal nálunk is gond volt, mert Zsófi se volt soha nélkülem, mert nincs senki rokon a közelben és max. az apjával volt pár órahosszát, ha elmentem vásárolni.
És ráadásul a picit 10 napot túlhordtam. Nem akart kijönni. Be is kellett feküdni, plusz a 4 nap. A második hetet már alig bírta Zsófika. Kezdett kicsit depi lenni. Nem jött be hozzám, mert messze volt, maminál, de ott volt apuka is. De telefonáltunk amíg kórházban voltam. De aztán 3-4 nap alatt rendbejött, amint visszakapott engem. Persze Ő is nagyon anyás.
Amit tehetnél, ha erre tudtok időt szánni, Te és a férjed, illetve aki majd vigyáz a gyerekre amíg kórházban leszel, hogy elkezded trenírozni a gyereket. Pl. az orvosi vizsgálatok egyre több ideig tartanak. Egész délelőtt. És akkor apa altatja napközben Ádámot, vagy már csak késő délután jössz haza vizsgálatról. Addig meg programot csinálsz magadnak. Vagy ha nincs is annyi viszgálat, akkor is csinálhatsz más programot. Hetente 1 (2) ilyen szoktatás és akkor felkészül. Persze el kell neki mondtani mindent miélőtt elindulsz: hova mész, mikor jössz, miért mész, ki lesz addig vele, mit játszon addig, feladatot adni neki (segítsen és apával vegyék le a száraz ruhát a szárítóról stb.) Ha az esti alvás meg tudod oldani máshol akkor egy egész napos-éjszakás "vizsgálatot" is be lehet iktatni.
És olvastam a Rendelőben, pszichológus írta, hogy ilyen esetekre (anyától elválás rövidebb időre, akár pár órahossz, vagy egy délután, egy nap) lehet valami személyes, fontos tárgyadat odaadni neki, hogy vigyázzon arra addig amíg elmész, és utánna jössz és visszakéred ("szimbolikus anyapótló tárgy") (pl. hajbavaló, óra, kulcs, a táskádból valami)
Kistesó hazajövetele: sokaknak bevált, hogy ajándékot "hoz" a pici baba a nagytesónak, mert nagyon szereti a pici a nagyot jelszóval. Nálunk is bevált.
A féltékenység leépítésének pedig 3 fő módja van: (szintén pszichológusok állítás szerint is, de nálunk szintén bevált)
1. hangsúlyozni kell (szóban kimondva is), hogy a pici baba SZERETI őt. Ha már pl. 1,5-2 hónapos, akkor, "nézd csak téged néz", "feléd nyúl", azaz = te vagy a központban, szeret téged.
2. "én, anya téged úgyanúgy szeretlek, de szeretem a picit is" "csak a picivel még most többet kell foglalkozni, mert nagyon tehetetlen, segíteni kell neki elaludni, vagy ha sír" (mondani kell, mert azt gondolja, hogy mostmár csak a kicsit szereti a szülő)
3. "tudjuk, hogy Te (a nagyobb) haragszol rá, néha nem szereted, és féltékeny vagy, de ez nem baj." "mi akkor is szeretünk ha féltékeny vagy"
VISZONT bántani SOHA nem lehet a kicsit. Ha már a szeme rosszul ál a nagynak, meg kell fogni a kezét, és valamilyen komoly büntetés kell, hogy tudja nem tűrjük el, hogy bántsa a kicsit "hiszem a pici nem bánt téged" jelszóval. Meg kell tanítani hogyan vezesse le a féltékenységét, máshogyan.
Szoptatás közben esetleg mese, mondóka, dal, vers ilyesemi. De nálunk kezdetben érdekelte, hogy mi történik (első hét) majd utánna szoptatáskor Zsófi elkezdett cumizni szomorú szemekkel, és hozta a kedvenc vígasz takaróját. Majd mikor 2-3 hónapos lett a pici, már elfoglalta magát Zsófi, és Péter is gyorsan végzett.
pfúúú. ezt már el se olvassa normális ember, olyan hosszú és uncsi...
Lilla