Hát köszi, nem tudom, hogy bátorság volt-e, a Zuram szerint inkább botorság
Én is filóztam, hogy mi legyen.
Szerencsére közel a Kh, és nem is attól tartottam, hogy esetleg potyára megyünk (ami ciki lenne ugyan, de a legkevésbé sem hatna meg hogy mit gondolnak), hanem hogy beleélem magam, és aztán mégse...
megmondom őszintén, egyetlen dolog miatt nem vezényeltem indulást: már korábban elhatároztam, hogy inkább itthon szenvedek míg lehet, és ha "klasszikus" a forgatókönyv, akkor majd csak 5 percesekkel megyek KH-ba ( persze ez nem vonatkozik az egyéb sürgős esetekre, mint pl ha folyik a magzatvíz, meg ilyenek).
A fájdalom intenzitása mindenesetre nálam nem mérvadó, erre nem alapozhattam. Pl: a vakbéllel is bealudtam, pedig az volt a legfájdalmasabb ami egész életemben történt velem. Meg amúgy is tudom magamról hogy jól bírom a fájdalmat (10 nap alatt kihordtam egy lábtörést, gipsz nélkül és mire dokihoz kerültem, beforrt)
De ha nagyon bizonytalan leszek legközelebb, lehet hogy inkább bemegyünk. ott legalább meg tudják figyelni a babócát közben, hogy vele minden rendben van-e