Sziasztok!
Zafi: Pont ezt szerettem volna kérdezni: tehát akkor jövő hétfőn, 12-én lesz a tali?
Én mindenképpen autózni fogok. Van valahol a környéken nem fizetős parkoló? Ti hol szoktatok parkolni?
GOrsi: vigyem a könyveket, vagy babakocsi nélkül inkább nem cipeled? Nyugodtan megbeszélhetünk ám egy más időpontot is, mindenképpen vissza szeretném adni, mielőtt megszületik a picibabó.
BMárti: én lusta vagyok és autózom. Enni viszek a gyerkőcöknek meleg ételt, amit meg is fognak enni 1 óra körül, aztán még némi hancúrozás és 3 körül indulunk majd haza mert utálom a csúcsforgalmat. Aludni az autóban fognak hazafelé.
Jaj, lányok, eszembe jutott valami. Szoktátok olvasni a Nők Lapját? A legutóbbi számban van egy cikk a dr. H. Sz. ügyről és a cikkben van egy idézet, méghozzá elég hosszan a Babanet társalgójából, azt hiszem, a MÁV-os topicból. Szerintetek rendjén van ez így? Én eléggé felháborodtam ezen.
Tudom, ez a VILÁGHÁLÓ, amit bárki ELOLVASHAT, de szerintem ez nem jogosít fel senkit arra, hogy nyomtatásban KÖZZÉTEGYE egy országos hetilapban az itt olvasottakat.
Szerintetek?
Összeszedem magam és leírom imádott gyermekeink össze-nem-költözésének történetét.
Szóval két okból döntöttünk amellett, hogy megpróbálunk együtt aludni újból:
1. Romit megviselte az, hogy az anyukája nem alszik vele egy szobában.
2. Amióta Toncsi babával hozzátáplálunk, együtt ebédelnek és ebéd után már elég jól működik az együttalvás.
És azok a pontok, ahol elrontottuk:
1. A két gyerek esti elalvási időpontja (ellentétben a délutánival) nagy mértékben eltér egymástól.
2. Romola esti programjának kihagyhatatlan része az, hogy fürdés után nagyot hancúrozik velünk az ágyunkon, és ez felettébb zajos.
3. Mivel először csak egy főpróbát akartunk tartani, Toncsi baba ágyát nem vittük föl a mi szobánkba.
Na ez nagy baklövés volt, de megvolt az oka.
Ahhoz ugyanis, hogy fölvigyük (és nyilván olyan távolságra tudjuk lerakni, hogy Romi semmit se tudjon átdobni hozzá), szóval ehhez át kellene alakítani teljesen a szobát. A szekrénysor egyik elemét szétszedni és kivinni, a konnektorokat úgy átszerelni, hogy egyik kiságyból se lehessen elérni, stb.
Ezek miatt Apa azt taláta ki, hogy eleinte aludjak Toncsival én a mi ágyunkon (ő lejön a nappaliba), és ha beválik a közös alvás, csak akkor látunk neki átrendezni a szobát.
Ez ugyan logikusnak tűnik, de egy a bökkenő: mindenki a saját ágyában tér nyugovóra (legalább is a gyerekek szerint) és egyikük sem értette, hogy miért nem viszem már végre le Toncsi babát a saját kicsi ágyikójába. Toncsi szegény nagyon sokat nyűglődött, amíg el tudott aludni, folyton az ölemben volt, és ez Rominak sem tetszett, hiszen ez az az időpont, amikor Apa és Anya eddig csak vele hancúrozott.
Tehát a lényeg: ha egy kisgyerek másik szobába költözik, költözzön vele az ágya is, még ha csak egyetlen napról van is szó.
4. Apa nem segített egyáltalán semmit. Részben igaza volt: ő ha dolgozós napja van, fél 10-re ér haza, amikorra az "esti menet" már lezajlik, így ezt mindig is nélküle kell megoldanom.
Ez viszont csak részigazság: hiszen egy vonatot is csak egyszer kell sínre tenni, aztán megy magától, szerintem sokkal hatékonyabb lett volna az egész, ha együtt alakítjuk ki az új rendszert.
Szóval miután már középtájban érezhető volt, hogy a közös alvás kudarcot vallott, egyre idegesebbek és feszültebbek lettünk. Vitatkoztunk, szegény Toncsi baba végre álomba nyafizta magát, Romi nem értette, hogy hol maradt a hancúrozás, majd lehoztunk Romit a nappaliba, aztán feladtuk az egészet. Ekkor megállapodtunk, hogy együttalvás törölve, így Romolát vissza az emeletre, Toncsit le a nappaliba, aki persze erre fel is ébredt... Folytassam???
Összefoglalásként talán még annyit jegyeznék meg, hogy ha a két gyerek nagyjából azonos időpontban alszik el, akkor szerintem meg lehet próbálni újra.
Megyek én is aludni, és bocsánat, hogy hosszú voltam.
(És a végére egy rosszmájú megjegyzés: kíváncsi vagyok, ezt mikor hozza le a Nők Lapja.)
Sziasztok: Laura+Romola+Toncsi