Sziasztok!
Hát akkor kezdődjön a történet:
Június 15-re voltam kiírva és ahogy azt kedvesen megjegyezték az ismerősök, "nagyon terhes" voltam. (24 kg plussz volt rajtam) Így nagyon vártam már a szülés időpontját. Éjfélkor kezdődtek a fájások. Reggel 6-kor szóltam a férjemnek, hogy induljunk. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy éjszaka nem ettem és nem aludtam. Így reggel 7-kor, amikor a kórházba értünk, már kellően éhes és fáradt voltam. 3-5 perces fájásaim voltak és 4 ujjnyi méhszájam. Ezután a doktornő felajánlotta, hogy burkot repeszt. Ez ellen tiltakoztam, mert teljesen természetes, beavatkozásoktól mentes szülést akartam. Nagyon vártam már, hogy beleülhessek a kádba. Azt mondták, azt majd később. Délben már nem tiltakoztam a burokrepesztés ellen, mert akkor már igazán kezdtem érezni, hogy fogy az energiám. A magzatvíz némi szurkot tartalmazott, így azt mondták inkább csak zuhanyozzam egyet, mert a kádban nem tudják rámcsatolni a műszereket. Kicsit csalódott voltam, mert éreztem hogy a baba jól van, de elfogadtam a helyzetet. A fájások erősödtek, de fekve nem tágultam. (előtte függőleges helyzetben könnyebben ment) Ezek után oxitocint kaptam. Ekkor már 2 óra volt. Innentől kezdve 4-ig csak kínlódtam. A fájások nagyon erősek voltak,fekve nehéz volt elviselni őket, de azt mondta a szülésznő, hogy a szülőszéken nem lehet gátvédelmet csinálni. (újabb csalódás) A férjem remekül helyt állt, nélküle nem hiszem, hogy végig tudtam volna csinálni. 4-kor visszajött a doktornő és mondta, hogy kezdhetünk tolni. Nagyon béna voltam, nem tudtam hogy kell csinálni. Hasizomból próbáltam nyomni, ennek nem sok eredménye volt. Végül szintén a férjem segített, és belé kapaszkodva sikerült rátalálnom a technikára. 6 óra 2 perckor megszületett Dorina. Csodálatos érzés volt, egyből megkaptam. Nem sírt, csak szörcsögött. Felnyomta magát és rámnézett. A csecsemős nővér elkezdte nagyon szakszerűen maszírozni a hátát. Kb. fél óra pihenés után elvitték Dorinát és elkezdtek összevarni. Mert sajnos gátmetszésre így is szükség volt. Dorina 4130 g-al és 56 cm-el született. Később kiderült, hogy komplikáció adódott, megsérült egy ér és műteni kell. Azonnal betoltak a műtőbe. Először altatni akartak, de végül spinális érzéstelenítést kaptam. Az altatóorvos nagyon kedvesen végig beszélgetett hozzám és a doktornő, akinél szültem, bár biztosan nagyon fáradt volt, (előtte pont ügyeletes volt, reggel ment volna haza, amikor bementünk a kórházba) ügyesen végezte a munkáját. 9-kor kerültem vissza a szobába. Gábor akkor már ott volt és Dorinában gyönyörködött. Az ezután következő napok kényelme elfeledtette a szülés fájdalmas emlékeit. Mindenki nagyon kedves és figyelmes volt, a kiszolgálás pedig magas szintű. Nagyon jó érzés volt, hogy Dorina végig ott lehetett velünk és hogy a csecsemősök és szülésznők segítőkészek voltak. Külön hálával gondolok Bori néni fantasztikus kezeire, aki segített rajtam, amikor a melleim hatalmasra duzzadtak és nagyon fájtak. Azt hiszem Dorina azért olyan nyugodt és kiegyensúlyozott kislány, (szinte sohasem sír és rengeteget mosolyog és beszélget) mivel ilyen körülmények között született és mert az első napokat békében, nyugalomban, csak neki szentelt figyelemben tölthette el velünk, a szüleivel. Ez szerintem mindennél többet jelent.
Nagyon örülnék neki, ha lenne egy olyan hely, ahol ez szintén megvalósítható lenne, esetleg kevesebbért, kevesebb luxussal. Mert a színestévé nem hiányzik, a légkondi sem feltétlenül, és még sorolhatnám. Szerintem ha lennének egyszerűbb szobák is a Telkiben, olcsóbbért, akkor többen élnének a lehetőséggel, hogy ott szüljenek, mert nem a szülés drága, hanem a szobaár nagyon magas.
Amikor majd a második baba jön, akkor is azt fogom előtérbe helyezni, hogy utánna, immár négyesben együtt lehessünk a kis jövevénnyel.
Képeket majd legközelebb küldök.
Egyenlőre ennyi. Azt hiszem kimerítően sokat írtam, de remélem volt benne pár hasznos infó azok számára, akiket érdekel ez a dolog.
Várom a kérdéseket és a hozzászólásokat.
Ui.: Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Telki kórház minden dolgozójának, a doktornőktől a takarítónénikíg!
Üdv. Kriszti