Lili! Nekem meg volt 3 vetélésem, és ezért nem szúratnék, és kockáztatnám a babámat. Vagyis inkább azt írom, "eszetlenül és feleslegesen" nem szúratnék. Tehát pl. azért, mert 36 éves vagyok, de minden érték rendben, hát akkor nem.
Kriszta?
Zsuzsi! Akkor úgy látom, jó volt! De szuper!
No csajok, akkor segítsetek! Leginkább Orsi, Anda... meg akik voltak szemfenék vizsgálaton. Mi ma voltunk, de csak azért, mert mindketten szemüvegesek vagyunk, meg a bal szeme kicsit beszalad a sarokba, inkább lássa orvos. Erre kiderül, hogy a gyerekem nem lát se közelre, se távolra jól, korrekcióra szorul: -1,5 cylinderrel mindkét szemre... És ezt enyhe korrekciónak nevezte a doki, hogy könnyebb legyen megszoknia a gyereknek a szemüveget, aztán ha már kommunikál, és elfogadta, valószínűleg erősíteni kell rajta. Tudom hogy hülyeség, de teljesen beaggódtam, hogy ilyen picin szemüveg és ez így is marad egész életére. Én is szemüveges vagyok, de nincs görbületi hibám, csak rövidlátok, meg a férjem is. A doki még a szemüvegem is megnézte, hogy biztos legyen benne, mert ez örökölhető. Anda nálatok is volt valami mizéria, hogy szemüveg, aztán mégse. Leírnád, hogy volt és hogy derült ki mégse kell? És Orsi, Máté is szemüveges, leírod, miért, mióta, hogy fogadta el, és hogy most mit csináljak egyáltalán? Első gondolatom az, hogy lássa másik orvos is, addig nem csináltatom meg a szemüveget. Ez hülyeség? Mert ha meg nem lát, korrigálni kell. Kérdeztem, azt mondta a doki, se közelre, se távolra, és ne erőltessem, de próbáljam elérni, hogy mindig rajta legyen. Normális volt, kedves, sokáig, alaposan nézte (gyanús is volt
), nem arról van szó, hogy felületesnek tartanám, vagy hozzá nem értőnek, csak nehéz elhinnem, elfogadnom. Azt nem is feltételezem, hogy egészséges szemet korrigálna... De az fura nekem, hogy ha a gyerek nem lát tökéletesen, akkor hogy tud megcsinálni csont nélkül olyanokat, hogy kupakot rátenni pici üvegre, kulcsot zárba tenni... És ráadásul a férjem jól kiosztott, hogy milyen hülyeségeket csinálok, mindenféle sarlatánokhoz cipelem a gyereket, mikor semmi baja (pl. a hányás miatt is elvittem uh-ra anno, és nem találtak semmit... hát ennek én inkább örülök, és iszonyúan hányt a gyerek, tudjátok, mit szenvedtünk tőle, szerintem el kellett vinni). Ti mit tennétek?