Zsó, Lilla, visszakerestem: 10-20 millió / ml között ingázott az elmúlt 1 évben, és a mozgékonyság 15-30% volt.
Plusz pont a lombik előtti vizsgálatokon derült ki, hogy magas a prolaktinom és alulműködik a pajzsmirigyem. Mint utóbb kiderült, akkor már a Manó ott csücsült a pocakomban
Lilla, drukkolok az inszemhez! Nektek mennyien vannak a katonák?
Tea, hogy minek tudom be? Két dolog segített szerintem.
Az egyik, hogy sikerült azt elfogadnom, hogy ezek a kis Manók tudják, hogy mikor kell jönniük. Nem tudjuk a sorsot megerőszakolni. Persze, menni kell az úton, lombik, inszem, doki, kinek mi van soron, de közben bízni, hinni kell benne, hogy mindenkihez a legmegfelelőbb pillanatban fognak bekopogtatni. És MINDENKIHEZ be fognak előbb-utóbb, ebben biztos vagyok!
A másik, ami nekem sokat segített, az a vizualizáció (pl. A Titok c. könyv vagy az agykontroll is segíthet ebben). A 3. inszemre már nagyon mélyponton voltam, ha csak babát láttam, vagy valakiről megtudtam, hogy babát vár, tiszta depressziós lettem. Aztán elkezdtem újra pozitív érzéseket, képeket társítani a babához, elképzeltem magam nagy pocakkal, babával a kezemben, babakocsit tolva hármasban, a kertben játszva Vele, miközben süt a nap. Ne nevessetek ki, de még le is rajzoltam és ott hordom a mai napig a béna rajzaimat a tárcámban. Ha napközben ránéztem a rajzra, mindig jó kedvem lett, mert ezek a szép dolgok jutottak róla eszembe. Ezt kb februárban kezdtem el, és rá kb 2 hónapra pozitív lett a tesztem.
Semmi mást nem csináltunk (na jó, volt kex azért
), nem szedtünk vitamint, gyógyszert, nem időzítettünk, nem agyaltunk. Elhatároztuk, hogy úgyis lesz babánk egyszer, addig is jó nekünk ketten, élvezzük az életet! Nem engedjük, hogy ha visszatekintünk ezekre az évekre, az csak az elérhetetlen vágyakozásról és csalódásról szóljon. Sokat kirándultunk, utazgattunk, szórakoztunk.
Persze közben kerestünk új dokit, mentünk az úton, készültünk a lombikra. De már nem CSAK ez volt, mint előtte.
Remélem nem voltam túl hosszú vagy fellengzős...tényleg csak bíztatni tudlak Titeket, soha nem szabad föladni és a negatív gondolatokat messzire el kell kergetni.
Puszi nektek,