Kiemelt témák

Zsolt! Hurrááááá!

Nem a férfiakat gyülölöm, hanem a majmokat. Szerencsére én egy férfivel (-val?) élek. Ha gondolod küldök róla képet, hogy milyen egy ilyen lény.

Amugy szerintem sok nö el tudja képzelni, milyen az amikor simogat valamit és egyszercsak "huzamosan képenspriccelik" valamivel. Képzeld...

Ez tetszett Pocok!

Andi2

Te Pocok!

Képzelem, képzelem..

Ne keverjük a spriccelni, és spriccelve lenni szerepeket...

Akármilyen meglepő, hogy ugye vágyok egy nö után, és ráadásul a spriccelve lenni is uj - mégiscsak szokatlan volt.
Ellenben ami neked meg hátrány: nem tudod szopizni azt a friss finom édességet. Tejcit, na.

Küldjél, kiváncsi vagyok egy olyan lényre!
Nökben is vannak ám majmok. Egyszer az állatkertben egy csimpánznö irto müsort rendezett az üveg mögött, amikor meglátott.... de bolhák még nincsenek.

zsolt

Szia Zsolt,

Nem a férjem nem csak igen figyelmes, hanem szinte tökéletes!! Csak azért szinte, mert azért vannak olyan tulajdonságai, képzetei és ideái amit kevésbé tudok tolerálni, elfogadni , pláne ha történetesen nem egyezik az enyémmel. Ráadásul baromi rossz lenne bevallani, hogy a férjem tökéletes, én meg nem! Bár én s az vagyok!!!

Szoptatásügyileg arra gondoltam, hogy szereted-e pl. nézni, amikor szoptat a feleséged, mennyire támogatod őt ilyen ügyben. Illetve, hogy zavar-e, hogy megváltozott a mellének formája a szoptatás miatt?

Bár már választ is kaptam részben, mert ha nem zavar a pici lányod nyála, az sok mindent elárul ilyen téren.

Bóbita

Szia Zsolt!

Mindig félreértesz. Nekem te tényleg tetszel, mármint egyre szimpatikusabb vagy. Mert megpróbálsz "disznó" lenni a sok "lúd" között és néha felvenni velük a harcot. Meg megpróbálsz a buta fejükkel gondolkodni.

Dobtam neked egy virtuális cukrot

Bobita!

Szeretem nézni, de mi ez, kivánságmüsor?
Persze hogy szeretem nezni, mert akkor nem ordit a pici kisasszony, és igy egy kicsit kisebb a zaj.
Hogy mi a fene zavar? Figyelj, miután lassanként az ötödik gyerek élt már legalább 1 évet a tejcin, de volt aki még 2 éves kora körül is jelentöseket csemegézett, picit más a problémakör.
Tökéletes férjnek örülni!!!

Pocok!

1. Jo, jöhet az az invázo, lassanként semmi kifogásom! Lássuk!

2. Beigért kép hol van???

3-ashatarhegyröl kelet felé lefelé valoban nagyon erdös, meredek, és kertek/telkek hátába jutsz, nagy kutyák közé, és alig lehet hol lejutni. Fönn meg mi hasonlo szituban anno vaddisznoba futottunk a sötétben. Obudára hogy kerülsz/-tök? Vigyázz, ott már nincs hely a pocokinvázionak, ott mi már teljesen elszaporodtunk.

4. Lud és diszno? Ki gyöz? És kinek van lud/tyukesze? Te hova tartozol? mi ez a többes szám 2. személy?

5. Félreérteni jolesik, de félreérthetöen is irsz.

6. Cukrot köszi, de virtuálisan nem hizlal eléggé. Igazit kérek majd a találkozon!

üdv: zsolt

Gágá.

Majd még jövök.

Zsolt kérlek válaszolj, de őszintén...
Ennyi gyerek után megváltoztak-e az érzelemeid a feleséged iránt? Nem taszit-e a sok szülés utáni megváltozott testalkat? Változott e a szexuális életetek? Rosszabb, kevesebb...???

Jo lenne tudni, kinek válaszolok...
üdv
zsolt

Sziasztok!5 hónapja szültem!Segitsetek!Semennyire sem kívánom a férjemet,semennyi szexet!Pedig elötte nem telt el ugy np hogy ne szeretkeztünk volna!Ha van ötletek irjatok!köszi!
bubu

Kedves Névtelen és szia Zsolt!

szerintem ha nem lennél egy klassz, nöértö társ és jó apuka, akkor nem ezen az oldalon múlatnád az idöt. (Kérem jegyezni, ez IS bók volt!)
Napok óta olyan humánus vagyok, hogy már fáj...

Szia Zsolt, én voltam olyan pofátlanul indiszkrét- a no szexet pedzegető névtelenke, ehhez nem szivesen adtam a nevem, de régi ismerős vagyok, és tényleg érdekel egy férfi látásmódja a problémámról, ezért voltam ily indiszkrét ne haragudj...

Kedves Pocok!
Hogy mennyire rossz apa, és mennyire nem megértö vagyok sokszor, arrol a feleségem tudna panaszkodni.. sokat...
Férjed nemrégi megjegyzése lehet, hogy találo volt ám.
- Válaszok mikor?

Szia Névtelen!
Jo.
Persze, hogy változtak. Öregszem én is. Testalkat? Szerencsém van, nem nagyon változott el, egyre szebbnek látom. Én is változom... Azok, amik gondok, a sárkányosodás, a két ember személyiségének nem mindig összefelé alakulásábol jönnek. Tudod, ha néha oda jutsz, hogy bezárkozol, mert ugy tunik, lehetetlenség, hogy társként tekintsd a másikat, az mélyebb gond. Talán. Jo, mi? Azt gondolom, ez 2 ember eltérö vátozásibol adodik. Van feladat böven.
Szexuális élet... változott. Folyamatosan javul. Több, jobb. Nézd végig a régebbieket a topicban. Persze vannak feszültségek, de nem a gyerekszülések miatt.

üdv
zsolt

Sziasztok!
Azt hiszem, ez (is) alkati kérdés. Ismerek olyat, aki szülés után egy évig semmit, de olyat is, aki utána naponta. Az biztos, hogy egy darabig úgy leköti az embert a kicsi, hogy szusszanni is alig bír, de aztán... Az is biztos, hogy a gyerekek számának növekedésével egyre nehezebb alkalmat találni rá. Söt, az is igaz, hogy a nö teste megváltozik, ehhez kell egy megértö társ, aki mindezt elfogadja. Ugye, Zsolt???
Emese

Szia Zsolt,

Mi, angyalföldi pockok nem tervezzük a Duna túloldalának meghóditását, csak néha kalandozunk arra. Különben sem tudnék már 1 nyamvadt sziklára se felmászni a hasamtól. (franc)

Pocok!

Még szerencse hogy ott van keresztben a széles folyo. Ja igen, a hasamtol én sem, ugyhogy valoban nem árt egy megértö társ (Emese kérdésére)..

Azért ne bizzátok el magatokat, a pockok legendásan jó úszók!

Maradva a topic eredeti témájánál kérném a tapasztaltabb pajtások segitségét: mi van a szex-szel (jól választottam el?) a szülés elött?
Férjem úgy bánik velem, mint egy himestojással. Ami egyrészt nagyon kedves töle és megható (és igaza van!), viszont igy néha átmegy az egész szerencsétlenkedésbe meg vihogásba. Tény, hogy nehéz lehet egy oroszlánfókával szerelmeskedni, aki csak a hátán fekszik, fáj a dereka és olyan kecses, mint egy viziló...

Vigasztaljon a tudat, hogy ez természetes, és oktoberre lassan visszatér minden a normalis kerékvágásba.
Elsö gyermek?
zsolt

Sziasztok!

Nagyon megnyugtató benneteket olvasgatni, így legalább tudom, hogy a problémáimmal nem vagyok egyedül. Első babánkat várjuk, és az első harmadban vagyunk, de a sok rosszulléttől, folyamatos hányingertől, ami ráadásul főleg este jön rám, szinte képtelen vagyok a szexre. Nagyon szeretném, nem az elfojthatatlan vágy miatt, inkább azért, mert szeretem a férjemet, de egyszerűen képtelen vagyok rávenni magam. Hányingerrel küszködve nehéz is...
Szóval szerintetek fog javulni ez a helyzet az idő előrehaladtával, vagy csak rosszabb lesz? A párom szerencsére nagyon aranyos, és nem erőltet semmit, de tudom, hogy szeretné. Meddig bírja így??

Köszi!
kispocak

Szerintem az egész hozzállás és lelki beállítódás kérdése. Aki azért nem kívánja a feleségét mert meghízott, annak - 10 év múlva ha már sör hasa lesz és jól meghízik - el kellene gondolkodnia, hogy mit fog szólni, ha úgyanezt kapja vissza a nejétől. Szerintem ez bunkóság a férj részéről, elvégre a gyermekáldáshoz a férfinek is van némi köze, és természetes, hogy a nő a terhesség alatt a hormonok és egyéb hatásokra fel szed több kg-ot, ami úgye azt is eredményezi, hogy nem marad nádszál vékony. Viszont vagy egy apró kérdésem, mi van a férj súlyfeleslegével ami úgye a házasságkötés előtt és után meglévő különbségből adódik. Az egy nő számára tolerálható???)))

Igen, 1.

Kispocak,

a dokim (aki 1 tündér szerintem) az elsö 4 hónapra megkért, hogy lehetöleg ne vigyük túlzásba dolgot. Részemröl sem volt ez a dolog kibirhatatlan, tekintve, hogy minden este elaludtam 8-kor és különben is a baba a lényeg. Ha nem sértek meg senkitaz ilyen konkrét tanácsadással, javasolnám a közös zuhanyzást, az nagyon jól esik a férfinépnek, bármi is történik közben és nagyon jó hangulata van. Nálunk igy müködött. Ja és még egy tipp, az éneklés is segit: én 4 hónapig kornyikáltam az összes eszembe jutó mozgalmi dalt és magyar nápdalt-nótát esténként (néha a férjem is besegitett); émelygés, hányinger ellen isteni

Kedves Pocok,

Köszi az ötletet, és a bíztatást is. Az én dokim ugyan azt mondta, hogy nem kell visszafognunk magunkat, de lehet, hogy azért mondta ezt, mert tudta, hogy hányingerem van, és úgysem lesz kedvem semmihez
A tanácsaid egyáltalán nem sértőek, köszönöm szépen! Ki fogjuk próbálni (ha rajtam múlik) a zuhanyozást is (mármint közösen - mert külön azért elég gyakran szoktunk) és a mozgalmi dalokért meg különösen lelkesedem, szóval mindjárt rá is gyújtok egy nótára

kispocak

egy fickó (csak nincs türelme bejelentkezni)

Hogy egy szex muködjön a terhesség alatt is,annak egyik követelménye - az én igényeim szerint - hogy a hölgy továbbra is legyen olyan igényes önmagára, mint amilyen volt. Értem ezalatt, hogy csini ruhák és fehérnemuk, s megfelelo hangulat (gyertyák, jégkocka, fagyi...) megteremtése is fontos lehet, ha esetleg a férj "érdeklodése" megcsappant. Egy állapotos hölgy is lehet nagyon szexi, engem - oszintén bevallom, még izgatott is a dolog.....de lehet, hogy ez csak ferde hajlam nálam,de a feleségem amíg lehetett, nem panaszkodott, hogy el van hanyagolva.Persze ezért neki is, nekem is némi áldozatokat kell hozni,de egy kapcsolatban ez a szép,hogy a másikért sok mindent megteszünk,amit egyébként nem.

Némelyetek írását elképedve olvastam. Nem értem, hogy lehet taszító eg yférfi számára a felesége, mikor a gyermekét várja. Nálunk szerencsére nem így volt. A terhességem közben is szeretkeztünk, majdnem egészen a végéig. Persze vigyázva és sokszor nevetgélve, mert hát a nagy pocak meglehetősen megnehezíti a dolgot, de ez is jó benne. Szülés után pedig a hat hetes böjt időt mi tagadás nem nagyon tudta egyikünk se kibírni. A megváltozott alakról pedig csak annyit, nálunk a párom az aki nyugtat, hogy egyelőre a szoptatás a lényeges, és majd lassan siekrül visszanyernem a kezdő súlyomat. Szóval a rajtam lévő 5 kiló plusz inkább engem zavar és nem őt.

Hiába beszéltük meg százszor, hiába értem meg, hiába nem érzek haragot, mégis fáj és nulla alá vitte az önbecsülésemet, úgyérzem nálam jobbat érdemelne és még én is szeretnék boldog lenni egy olyan férfi oldalán, aki mellett jól érezhetem magam a börömben. Nincs harag, de fáj, hogy mire eltelt az átsirt 9 hónap, mire a fiam 1 éves lett, addigra itt tartunk. Szeretem, de rosszul érzem magam a börömben mellette. Fusztrál (ha jó irtam). Fantasztikus apa, harmonikus társ, de fáj a 9 hónap és hiányzik a szerelem. Az orális szexet ki nem hagyta volna azelött soha, de a pici miatt nem akart megalázni vele. Én meg egyedül aludtam el minden este, mert nem mert mellém feküdni és éjjel a kielégülése hangjára ébredtem. Megcsalhatnám, de megtehetem? Hová süllyedhet még ez a kapcsolat? Pedig szeretem.

Szia , Névtelen!

Tulajdonképpen mi a baj nálatok? Bár lehet , hogy valamit kihagytam a hozzászólások olvasásánál . Miért érzed úgy , hogy nálad jobbat érdemelne a párod ? Ezt hogy érted ? Egyáltalán miben jobbat ?
Teljesen megértelek , nálunk is ez volt a helyzet a terhesség alatt . Ha pedig jól értelmezem , nálatok ez azóta sem állt helyre ? És annak már egy éve ? Ha gondolod , írj többet !
Ha a párod jó apa , és társ is , akkor ezen biztosan lehet segíteni .

Jó éjt .
Kriszti.

Uristen, mibe vagtam?! Jovo honapban megyek ferjhez. Eddig nem aggodtam, latva sok kimondott "bomba jo not", akiknek van egy-ket gyerekuk mellesleg. Sot egy nagyon feltuno darazsdereku, tokeletesen lapos pociju szexbomba kolleganomnek negy lanya van, nem ikrek. Persze nem mindenki ennyire szerencses a testalkataval.
De azt hittem, az marcsak termeszetes, hogy a ferjurak megertoek, hiszen egyszeruen nincs mas alternativaja fajunk fennmaradasanak.
Aztan idetevedtem a tarsalgoba egy kodos oszi ejszakan..........

Kedves Névtelen!
Nagyon megértelek!
Nem akarok indiszkrét leni, de mi az a "nem akart megalázni vele" mondatrész?
Bocsi! Chris

Hát úgy jobbat, hogy szexisebbet. Igaz, hogy visszafogytam és tornázom, de a cicim nem egy sztár méret. Jó fiu a párom, megérdemelne egy olyan bombázót életben is, mint akikre élvez a monitor elött. Nem kivánja az érintésemet és igy megalázo lenne elfogadni az orális közeledésemet. Remélem mindenben elég érthetö voltam. Most játszuk a Boldog család c. filmet. Megszüntek a baráti kapcsolataim, mert nem szidnám öt senkinek, hazudni meg nehéz a boldogságot.

Halihó!

Én 7 hónapos terhes vagyok, és a férjem már több, mint 3 hónapja nem ért hozzám. Pedig akkor még alig látszott rajtam a változás. Szerintem nem is ez az oka. A mór megtette kötelességét, a mór távozhat. Azt hiszem ez lehet az ő nézőpontja. Kifogás persze mindig akad, a legegyszerűbb leszerelési mód pedig az, hogy fáradt, későn jár haza, korán megy, stb...Mire én: próbálj meg előbb hazajönni, ( ez azt jelenti, hogy 7 előtt), mire ő: na, persze, vannak olyan állások, ahol csak 8 órát kell dolgozni, és akkor majd csak 60 ezer forintot keres. Utoljára azt válaszoltam erre, hogy tudod, mit? Nem is kell hazajönnöd, csak a pénzt küldd! Szóval az ő kötelességtudata kimerül annyiban, hogy dolgozik, pénzt keres.
Én az egyetem mellett dolgoztam, kerestem, de amikor a főnököm tudomást szerzett az állapotomról egyszerűen kirúgott. Könnyen megtehette, mert szerződésem nem volt, ez volt a munkábaállás feltétele... Ennyit az ügyvédekről...
Szóval sokat gondolkoztam a dolgon, és eljutottam egy olyan szintre, hogy már az sem érdekelne igazából, ha lenne valakije. Panasznak soha nincs helye, minden olyan problémát, fájdalmat, ami a terhességgel kapcsolatos, előtte el kell hallgatnom, pedig olyan jól esne megosztani valakivel. Csakhogy nincs kivel. De már az elején megmondta, hogy felejtsem el, hogy visszaéléjek az állapotomma! Pedig még nem mondtam, és nem is tettem semmit. Így is lehet élni, megkeseredetten, magányosan, egyedül, mégis kötve valakihez. Kész csapda. De most megpróbálom a boldogságomat más alapokra helyezni, úgy mint a gyermek, esetleg több is. Ha sikerül, hogy ez kitöltse az életemet, talán már nem is fog érdekelni a férjem szexuális és lelki elhidegülése.

Kedves egy a sok közül!

egy cipőben járunk, mintha itt kuksolnál az ablakunk alatt ugyanigy van nálunk is minden. Csak egy dologban tévedsz: a szülés után még rosszabb lesz. nagyon szivesen cseréltem volna veled eszmét a sorsunkról, de gondolom ez úgysem megy, igy hát sok erőt kivánok annak elviseléséhez ami ezután jön.

Sziasztok!
Ne búslakodjatok egyedül, magányban, egy házasságban.
Gyertek a babanetre beszélgetni. Várunk titeket, kismamákat akár a "Friss kismamák topicban", de bárhol máshol is. Engem is sokszor jókedvre derítenek a többiek!
Jó, hogy vagyunk egymásnak.
Pusszzz. Chris

Sziasztok !

Jövök hozzátok siránkozni . Én már írtam ebbe a topicba , még a terhességem alatt . Most szültem augusztus végén . Egész terhességem katasztrófa volt , mármint ami a szexet illeti . Ugyanaz a helyzet állt fenn , mint nálatok . A párom azzal magyarázta , hogy a baba miatt képtelen bármit is csinálni . Mondanom sem kell , hogy a kilenc hónap sírások közepette telt el . Totál kiborultam , amúgy is féltékeny típus vagyok . Egyébként minden más rendben volt , nagyon aranyosan , kedvesen viselkedett a férjem . Sőt , tervezgette , mi lesz , ha megszületik a kislányunk .
Azóta megszületett Lilike , sajnos tiszta depressziós lettem , először nagyon nehéz volt még azt is elfogadnom , hogy egyáltalán a Lili van . Pánikrohamok törtek rám , fulladoztam , és sajnos gyakran előjön még . Egyszóval nem állok a helyzet magaslatán . Pszichiáternél is voltam , mert úgy éreztem , nem tudok megbirkózni ekkora változásokkal . Azóta sem érzem magam rendben . Mindegy , ez egy másik topic téma . Az még az egészet tetőzi , hogy mi külföldön élünk , és rettenetesen magányos vagyok , nem hogy valakivel tudnék akár ilyesmiről is beszélgetni .
Szülés óta ( császár volt , szerencsére minden rendben zajlott ) párom csak egyszer kezdeményezett , a többit ( további két alkalmat ) én erőszakoltam ki . Teljesen másra számítottam , abban a hitben ringattam magam , hogy újra a régi lesz minden . Hogy alig várja majd , újra szeretkezzünk . Sajnos már most kezdődik a " fáradt vagyok " szindróma .
Lányok , én teljesen kivagyok . Ha lenne valaki , akivel lehetne erről a dologról beszélgetni , akár e-mail-ben is , az nagyon jó volna . Sajnos az önbizalmam egyre jobban párolog , félek , hogy nem jönnek rendbe a dolgok .
Azt nem értem , tulajdonképpen mit jelent ez az egész ? ! Valóban ennyire megrázó egy terhesség és szülés , vagy ezek az apukák esetleg megcsalnak bennünket ?
Sajnos csak Zsolttal tudtam erről a dologról eszmecserét folytatni , és nagyon bánom , hogy a mi párunkhoz hasonló beállítottságú apukák véleményét nem olvashatjuk . Szerintetek ez miért van ? Kissé furcsa , ha belegondolok .
Ha valakinek esetleg van tuti tippje a visszacsábításra , örömmel olvasnám , mert sajnos egyre jobban azt hiszem , itt már csak a csoda segít .
Köszönöm , hogy elolvastatok .

Kriszti .

Szia Kriszti!
Többször elolvastam amit írtál. Sajna segíteni nem tudok neked, de ha ez jó, akkor szívesen beszélgetek veled.
Egy kósza gondolat: a baba-várás elott minden oké volt?, és mind a ketten akartátok a babust?
Chris

Sziasztok!
Nos en mint ferfi tevedtem be ebbe a rovatba. Ket lanyom van akik között a korkulönbseg minimalis.
Nalunk mas volt a helyzet. A nejem a nasodik terhessege utan nem igazan kivanta a dolgot es en nem eröltettem. Nekem tetszett ugy is amikor nem az a bombazo volt akit elvettem es imadtam a hurkait is. Nekem megerte varni. Ma minden ugy, ha nem jobban muködik, mint a gyerekek elött. Ö is jol erzi magat es raadasul visszakaptam az eredeti meretu felesegemet. Ket ev kellet hozza, de soha rosszabbat. Nem dicsekedni akartam, de ez van. A ferjek nagy resze legalabb annyira be van szarva az uj helyzettöl, mint a friss anyukak, csak jatszanak egy szerepet. A legtöbb ferfi szemelyes sertesnek veszi, hogy a neje esetleg hisztis, faradt, vagy kisse mashogy nez ki , mit elötte, pedig reszben ö " tehet" a dologrol. Ha csak jobban alajatszanak egy ferfinek akkor meg martirnak is hiszi magat. Megalazkodni a masik elött nem kell. A helyzetböl viszont adodik, hogy pontosan olyan , mint elötte volt a dolog soha, vagy csak sokara lesz. Ezt kellene a fiukkal megertetni. Nem csak a technikat kell szeretni, hanem a gyereket is ,meg azt aki megszulte.
Bocsanat az elöbbiekert.
Udv es kitartas,
Totya
Ui: Kriszti, mi is kulföldön elunk, ha gondolod eszmet cserelhetnenk.

Off:

Totya! Meg mindig kinnt vagytok? A regi cimed el meg? Az enyem igen, irjal, vagy ird meg, hogy en irhatok-e a regi cimetekre.
Pussz!

Agi

Je, Totya!
de jo, hogy neha felbukkansz!!
Hogy vagytok?
Amit leírtal, azt hiszem( tapasztalataim alapjan), hogy az en parom is valahogy igy gondolja. Azzal a kivetellel, hogy Donvitot valami "perverz" modon meg vonzotta is a kisse gombolydedebb formam...
Udv nektek
Eva

Szia , Chris és Totya !

Nagyon jó , hogy vagytok ebben a topicban . Máris jobban érzem magam . Köszi , hogy írtatok .
Chris : kérdésedre könnyü válaszolnom . Mi egyáltalán nem terveztünk még babát . Legalábbis én szerettem volna , párocskám még nem . Tudod , az ilyenkor szokásos " majd egy év múlva , majd három év múlva ", aztán már öt évnél tartottunk . Meg " majd ha mindenünk meglesz " . Lehet , hogy ez tipikus ? ! ...
A szex mindig jó volt , legalábbis nekem , csak kevés . Már terhesség elõtt is gyakrabban szerettem volna , mint õ . Ez sem egyszerü . Azt hiszem , tudom mi az oka elsõsorban . Õ " mást " is szeretne , én meg többször szeretném , és mivel elég kevésnek éreztem a heti kettõt- hármat , így inkább azt akartam , hogy nekem is jó legyen . Így ebbõl a körforgásból nem kerültünk ki .
Most meg persze a terhesség miatt a hatodik hónaptól egyáltalán semmi . Így nem tudom , hogyan csináljam , hogy az jó legyen . Legfõképp azért , mert már - tudom , csúnya - , nem igazán bízom benne . Egyáltalán õ mit szeretne ? Persze , hogy beszélgettünk errõl . Ilyenkor én rosszul látom a dolgokat , õ nagyon is kíván engem , csak éppen mindig nekem kell kezdeményezni , és talán megérted , hogy már nem nagyon merek . Félek az elutasítástól . Olyankor vaalmi megsemmisülésfélét érzek . Nem könnyü .Ráadásul a régi formám sem jött még persze vissza . Ez is jóval csökkenti az önbizalmamat . Ma meg tegnap például egy topban mászkáltam a városban , mert annyira jól esett , amikor valaki rám nézett . Tiszta õrült leszek a végén . Egyébként a párom naponta többször is odabújik hozzám , megpuszil , simogatja a derekamat , a csípõmet . Elmondja , milyen csinos vagyok . Egyszóval tapintatos . Aztán este már fáradt . Úgyhogy nem értem . Mielõtt pedig félre lehetne érteni , a megcsalás azért nem valószínü , mert egyáltalán sehová nem megy . Ha megyünk ,akkor együtt .Természetesen ilyesmire is gondoltam a történtek után .
Totya : szerinted le lehet szokni a szexrõl ? Csak hogy nagyjából tudjam , mire számíthatok . Szerintem nem , legalábbis én nem bírom nélküle , és van sajnos egy rossz tulajdonságom is: hajlamos vagyok a szex mennyiségében mérni a párom szerelmét . Azt hiszem , ezt talán rosszul teszem .Lenne még egy kérdésem hozzád : ha megcsappan egy férfi érdeklõdése , azt hogyan lehet egyáltalán visszahozni ? Úgy néz ki , nagyon nem értek ilyesmihez . Talán a minõségben kellene keresnem a hibát .
Lelkileg amúgy eléggé közel állunk egymáshoz .Tulajdonképpen végtelenül türelmes velem , amin néha én is csodálkozom . Nagyon szeretem , és õ is engem . Csak hát ...
Egyébként hol éltek külföldön , és mennyi idõsek a lányok ?

Nem panaszkodom tovább , lehet , hogy hajnalban megint elkap a depresszió , akkor majd jövök hozzátok !
Addig is jó éjt !

Sziasztok !
Kriszti.

Sziasztok!
Agi, a cimem a regi es irjal, hogy mi van veletek!
Azert ide irom: canismerga@spray.se
Kriszti, mi Svedorszagban elunk es a nagyobbik lanyom eppen ma tölti be a 3. evet, a kicsi pedig januarban legy 2 eves.
A szexröl leszokni nem lehet, de velemenyem szerint nemcsak a mennyiseg hanem a minöseg is szamit. Persze nalam is elöfordult, hogy mar mindenröl a szex jutott eszembe, de leven mar tul vagyok a kamaszkoron nem csinaltam belöle gondot. Azert nalunk nem volt remenytelen a helyzet, csak ritkabban voltunk egyutt.A nöi csaberö titkait nem tudom neked taglalni, mivel en ferfi vagyok. Az is igaz, hogy nekem 8. eve a felesegem a nagy Ö.
Na mara ennyit.
Tsokvihar az összes kismamanak.
Totya

Sziasztok !

Nem jutottam eddig internethez . Most meg már jó késõ van . Tulajdonképpen én azt szeretném most kérdezni tõletek , hogy ti hogy bírtátok a terhességet így ? Én mára már teljesen belefáradtam ebbe az egészbe , és nagyon el vagyok keseredve , mert szeretem a párom mindezek ellenére is .
Én is átsírtam az egész kilenc hónapot , fõleg a vége volt nehéz . Néha azt éreztem , hogy ez nem lehet igaz , ebbe beleõrülök . És , hogy miért ? ! Mi lelkileg nem távolodtunk el egymástól , sõt , beszélgettünk a dologról is . Mégsem tudtam megnyugodni , mégis fáj ma is . Most nem kesergek , egyszerüen csak mintha valahol elvesztettem volna õt . Irigylem azokat , akiknek szép a terhességük . Én vacakul éreztem magam . Ti biztosan megértitek .
Arra lennék még kíváncsi , hogy honnan próbáltok meg erõt gyüjteni mindehhez ? Nektek hogy megy ? Én néha totál kiborulok , és ilyenkor nem vigasztal semmi . Nem esik már jól hozzá bújni , és megijedek attól az érzéstõl , hogy gyülölöm . Lehet , hogy nem szép , egyenesen csúnya , de annyira fáj , hogy komolyan gyülölni tudom mindezért . Pedig nagyon szeretem . Ti mit csináltok , ha elkap a depresszió ? Van valakinek talán egy hatásos receptje ?
Chris , én is szívesen beszélgetek veled , és nagyon örülök neked . Talán te is átéltél már ehhez hasonlót ? Egyszóval nem tudom , most mi lesz a továbbiakban , nagyon félek , hogy ez így marad . Az a baj , hogy kissé belefáradtam , és nem merek már se mondani , se tenni semmit . Tudom , hogy ez nem jó .
Most a párom beleesett az influenzába , naponta háromszor elmondja , hogy nincs ereje semmihez , meg hogy mennyire gyenge . Úgyhogy egy idõre megmenekült . Ja , és amikor beszélgettünk a témáról ,kiderült , hogy szerinte engem még mindig kímélni kell , mert én beteg vagyok , még nem vagyok egészséges . Erre már nem tudtam mit mondani . Kérdezem : meddig ?
És Chris , azért nem tudom hova tenni ezt az egészet , mert többször is jön , simogat , puszilgat napközben . Este is kéri , bújjak mellé , simogat . Elmondja , mennyire szeret . Csak éppen nem történik semmi . Vagy ezek után már õ sem mer kezdeményezni ? De ha azt én teszem , akkor meg fáradt .
Ennyire visszataszító lennék ? Azért azt nem hiszem .

Csak az a szörnyü , amikor rámjön a depi , és szinte órákat tudok sírni . Vagy lehet , hogy fogok még többet is ? Azon is gondolkoztam , hogy nekem kellene õt megértenem . De arra meg képtelen vagyok . Valami szerintem nem stimmel .

Na jó , megyek , ágyba bújok .
Jó éjt mindenkinek .

Kriszti .

Szia Kriszti!

Fel a fejjel! Ne keseredj el ennyire, mert ha állandóan depisen, könnyes szemekkel közlekedsz a lakásban, a férjed önmagát fogja hibáztatni, és akkor aztán tényleg nem fog menni neki a dolog.

Szerintem valószínüleg csak arról van szó, hogy mióta tudja, hogy a baba ott van a testedben illetöleg mióta megszületett, a te definíciód a fejében anyává változott... Ezzel elég nehéz kezdeni valamit, legalábbis eleinte. Szerintem biztosan nagyon szeret, mert férfiembernek ilyen módokon (ölelgetés, simi, stb.) kimutatni az érzelmeit nagy dolog! Valószínüleg csak azzal nem tud mit kezdeni, hogy már nemcsak nö vagy, hanem anya is. Az is lehet, hogy a saját apaságával sem igazán tud még azonosulni.
Én anno terhesen, ha kellett ötvenezerszer elmondtam a páromnak, hogy attól, hogy ott van bennem a gyereke, én még ugyanaz a nö vagyok. Aztán, amikor megszületett, elmondtam neki, hogy nem szeretném, ha anyának, anyusnak, maminak, stb.-nek nevezne. Ha lehet, még a gyerek elött se tegye. Mert nem az ö anyucija vagyok, hanem a gyereké, neki maradjak csak kedvesem, édesem, cicám... Nálunk bejött. A terhesség alatt csak az utolsó hónapban nem volt nagyon szex, de akkor föleg azért, mert szinte állandóan dolgozott. A terhesség után meg én nem kívántam.
Az, hogy te alapból többször kívánád, mint a párod, csak tetézi a dolgokat. De Totyának igaza van, nem annyira a mennyiség, mint a minöség számít. Szóval, ha csak ritkán vagytok együtt, akkor aztán adjatok bele apait-anyait. Amúgy meg javasolnám neked a letámadlak módszert, de nem ám este az ágyban, hanem ahol éred. Konyha, fürdökád, stb. Hmm, ezt általában imádni szokták a pasik...

Sok sikert, és írj, ha vacakul érzed magad.

Puszi:

Dia

Szia Kriszti!
Módszer tekintetében ajánlom én is a Dia által ajánlottakat.
A másik dolog. Ha nem is terhesen, de az elõzõ páromnál volt ilyen gondom (is).
Más volt a beállítottságunk. Nem volt könnyû elfogadnom. Õ is sokat dolgozott, és hullafáradtan érkezett haza. Utána köszönés, kb. egy órás kondizás otthon, majd elájulás a fürdõkádban.
Én meg eddigre a TV elõtt aludtam el. Szóval nem igazán lehetett idõt szakítani még az ilyen elcsábításokra sem. De amikor sikerült, akkor....
Tudom, hogy nagyon nehéz a másik ilyetén beállítottságát elfogadni, de ha szeretitek egymást akkor érdemes. És ettõl Te nem vagy "kevesebb", tudd, hogy az õ szemében sem!!!!!
Magad elõtt sem!!!!!!
Ha jól értem babuci már "kinn van"?
Pusszz. Chris

Sziasztok!

Chris: Igen , augusztus végén született meg a kislányom . És gyönyörü . Mint gondolom mindenkinek a sajátja .
Amúgy most hulla fáradt vagyok , úgyhogy nem igazán tudom beleélni magam a topic témájába . D eazért köszi a bíztatást .
Dia : jó amit írsz , csak nálunk már nem alkalmazható . Képtelen vagyok " letámadni " õt . Már az ágyban sem , nemhogy pl. a fürdõkádban . Mindig attól félek , hogy újra csak elutasít . Komolyan úgy érzem , nem iagzán kíván . Akkor meg minek . Tudod , mennyire tud fájni , ha több hónapon keresztül csak azt hallod : nem ? Egyébként nem érzem magam kevesebbnek emiatt , csak vele szemben . Nem is tudnám igazán megmondani , valójában mit is érzek .
Mindig azon gondolkodom , hová fogunk kilyukadni? Úgyhogy most inkább nem is töröm ezen a fejem .
Totya : én sem vagyok már kamasz , és nem mindenrõl csak a szex jut az eszembe . Sõt , tudom , hogy nem is ez a legfontosabb most . De sok volt ez a kilenc hónap , mind testileg , mind lelkileg . És én teljesen másra számítottam szülés után . És persze sajnos olyan szerencsétlen vagyok , hogy sok nõvel ellentétben én kívánom a szexet . Vagyis kívánnám . Úgyhogy most nagyot csalódtam .
Egyébként lehet félreértettél , de én arra lettem volna kíváncsi , hogy ha nálatok állna fönt ugyanez a helyzet , akkor téged például mivel lehetne visszacsábítani ? Lehet , hogy most nagyon hülyeséget kérdeztem ? !


jó éjt mindenkinek !

Hová tüntek a többiek ?

Kriszti .

Nehéz téma.Sziasztok, két gyermekem van és, nálunk is volt némi gond.
szóval az elsõ babánál eleinte nem mert közeledni a férjem, mert félt, hogy talán kárt tesz benne, na meg fura volt neki, hogy a hasam csak nõ. Nálunk a szex tartalmilag és mennyiségileg is jelentõs volt mindig. A gyerekek 26 és 8 hónaposak most.A terhesség alat én is jobban kívántram a szexet és szerencsére megoldottuk valahogyan. Nem könnyû a férfiaknak sem(szerintem), de mindkettõnek kell alkalmazkodnia. Eleve gond egy házasságban, ha eltérõek a szexuális igények,a terheség meg plusz nehézség. Próbáljátok túlélni. A szülés utáni szexrõl annyi, hogy én már alig vártam, hogy leteljen a néhány hét.ha valakinek segíthetek, szóljatok.Dóri

Dóri,
szülés után én is alig vártam, hogy leteljen a 6 hét. Csodálkoztam is magamon . És most mondok egy furcsát: én sokkal jobban élvezem az együttléteket, mint szülés elött. Lehet, hogy a doki szükebbre varrta a gátat? Tudom, hogy oltári szerencsém van, remélem, a következö gyereknél nem változik a visszájára a helyzet!
Jamina

Kedves " kettõ a sok közül " !

Megkérdezhetem , hogy honnan meríted az erõdet ? Ha válaszolnál , talán nekem is könnyebb lenne .

Köszönöm .
Kriszti .

Totya , hová tüntél ? Ha olvasod még : Milyen eszmecserére gondoltál ? Ha küfölddel kapcsolatban , akkor átmehetek abba a topicba is.

Sziasztok .
Mindenkinek jó éjt .
Puszi .
Kriszti .

Kriszti!
Vagyok es majd valaszolok is, csak mar kesö van.
Ha van kedvedakkor szivesen beszelgetek veled a kulföldön elesröl is.
Udv,
Totya

Szia , Totya !

Írtam neked a Külföldön élõ ... - topicba . Ha van idõd , írj , ti hogyan éltek odakint , jó ?

Jó éjt .
Kriszti .

Sziasztok!

Könnyes szemmel és elszorult torokkal olvasom ezt a véletlenül megtalált topikot. Mivel a címe a szülés utáni problémákra utal, azért kezdtem bele, hogy megtudjam, mire számíthatok, erre kiderült, hogy másnak is vannak gondjai már a terhesség alatt.
Én 35. hetes terhes vagyok, és most eléggé padlóra kerültem. Korábban tökéletesen müködött a szexuális életünk, gyakran és változatosan gyakoroltuk a kölcsönös örömszerzés müvészetét. Boldog házasságban éltünk, és mindketten nagyon akartuk ezt a kisbabát. Aztán ahogy kezdett nöni a hasam, és egyre határozottabban lehetett érezni a baba mozgását, valahogy zuhanórepülésbe kezdett a szexuális életünk. A férjem egyre ritkábban kezdeményezett, és ha én "támadtam", akkor sokszor azzal fogadta a közeledésemet, hogy megsimogatta a hasam, és beszélgetni kezdett a babához. Ez elég hervasztó... Jó, belátom, hiába nem híztam sokat, azért az alakom már nem a megszokott, és néha kifejezetten egy nagy, nehézkes bálnának érzem magam. Nem is vagyok már az a régi mozgékony se, és a figurák megválasztása is nagyobb körültekintést igényel(ne). De azért én még nönek érzem magam, és nagyon is igénylem, hogy annak tekintsenek! Az, hogy megritkultak a szeretkezéseink még nem keserített el, én is fáradtabb, fáradékonyabb vagyok mostanában. Azon is könnyedén túltettem magam, hogy amióta tudja, hogy terhes vagyok, "franciául" nem közeledett a férjem (bár korábban imádtam ezt), betudtam ízváltozásnak, fokozott folyásnak, ilyesminek. Valahogy a dolgok (az életünk, a testem) természetes változásába bele is illett ez a lassú szexuális visszavonulás. Nem esett nagyon rosszul, ha hízelegve-csábítóan hozzábújtam, és babázni kezdett, vagy szeretettel, de minden szexuális töltés nélkül átölelt. Valahogy olyan _most_ nem hangulata volt, nem önmagamat éreztem elutasítva, csak az adott pillanatot. Ami aztán hetekig is eltartott, és végül odáig jutottunk, hogy be se fejeztük, amit elkezdtünk. Még ekkor se padlóztam le (bár nagyon bántott), betudtam a pocak-óvó figuraválasztás miatti kényelmetlenségnek. Aztán legközelebb, mikor már nagyon nagy hiányérzetem volt, és kezdeményezni próbáltam, a férjem kedvesen, de határozottan visszautasított. Azt mondta, félti a babát, nem tud igazán belemelegedni a szeretkezésbe, nem tudja elengedni magát, ezért nem is képes igazán élvezni az együttlétet, mert mindig arra gondol közben, hogy jaj, nehogy túl mélyre hatoljon, és megüsse a babát, vagy véletlenül megnyomja kívülrõl a hasamat. Aki nem élt át ilyesmit, az most biztosan azt mondja, milyen meghatóan figyelmes is az én férjem, de én teljesen kiborultam. Eddig is eléggé flusztrált az alakom változása, és a fokozatos elnehezülés, amivel a harmadik trimeszter jár, az, hogy ennyire lassú, esetlen és fáradékony lettem a régi ugri-bugri önmagamhoz képest. Ez a kijelentés teljesen padlóra vitt. Nöi mivoltomban érzem visszautasítva magam, mintha az arcomba vágta volna, hogy már nem kellek neki nöként, már nem jelentek számára mást, mint a gyermeke hordozóját. Több helyen olvastam, hogy a szeretet és a gyengédség átsegíti a párokat a kényszerû szexuális önmegtartóztatás idején, de képtelen vagyok elfogadni a helyzetet, mert szerintem ez még messze nem kényszerhelyzet. Azóta folyamatosan böghetnékem van, és legszivesebben ellökném a kezét, ha hozzám akar érni, meg akar simogatni, vagy át akar ölelni. Még a babával kapcsolatban is olyan érzéseim támadtak, amiket magam is szégyellek. Pedig ez még csak egy, csak az elsö visszautasítás, még meg sem született a pici, és rettegek attól, hogy mi lesz velünk, ha megszületik. Végleg le kell mondanom a férjem szerelméröl, a gyermeke anyjává kell válnom, és boldog lehetek, ha legalább ebben a minöségemben megörizhetem a szeretetét? Mik a tapasztalataitok, akiknél már a terhesség alatt ilyen gondok voltak? Helyrejött utána a szexuális életetek, amikor a baba már nem volt benn, nem kellett rá vigyázni? Vagy ez csak egy kedvesen hangzó kifogás, amivel vissza lehet utasítani a másikat, és mégsem olyan goromba, mintha azt mondanák, nézzél már tükörbe és szállj magadba, mégis mit vársz tölem, te tehén?!?! Lehet, hogy ez csak terhességi túlérzékenység, de én egyszerüen romokban heverek, már még féltékeny, gyanakvó gondolatok is megfordultak a fejemben (ismerve a férjem szexuális étvágyát), pedig azt hittem, biztos lábakon áll a belé vetett bizalmam. Mit lehet csinálni egy ilyen helyzetben? Nem akarom féltékenykedéssel gyötörni, de képtelen vagyok mosolyogva, tárt karokkal hazavárni, és eljátszani, hogy minden rendben van. Ha látja, hogy mennyire elkeseredtem, akkor esetleg önmagát kezdi vádolni, és az se lenne jó, vagy tessék-lássék mégis belemegy a szexbe, abból meg nem kérek. De úgy tenni se tudok, mintha nem lenne semmi baj... Mit lehet csinálni egy ilyen patthelyzetben???

Romhalmaz

szia Romhalmaz.
Leírom a tapasztalatomat, háthasegít. Szóval, nálunk az elsõ gyereknél voltak ilyen gondok, az elején, mert nagyon féltette a babát és akkor nem kaart velem lenni. Nekem is rossz volt lelkileg, mert ilyenkor (én) sokkal érzékenyebben reagál a nõ. Eleve szar ha visszautasítanak, de ilyenkor fõként. Szóval nálunk rövid ideig tartott ez az álllapot, mert addig nyaggattam, hogy beszéljük meg. Megpróbáltam meggyõzni, hogy nem tesz kárt benne. ezrek szeretkeznek így, eléggé körül van véve védelemmel a baba. Azért persze nem kell nagyon durván, de azt úgy is érzed, ha fáj. Ha a méhszáj zárva, akkor nyugodtan lehet szexelni. Próbálj beszélni vele, gyõzd meg, hogy nem lesz gond, próbálkozz a szexuális inger felkeltésével, a férfiak nagy részeszereti az orális játékokat, persze felé gondoltam, mert azt írtad, hogy õ most nem...A testhelyzetek igen nehezek a végefelé, de majd megváltozik. A szülés után ne aggódj, mert akkor egy pár hétig te sem kívánod annyira Õt(általában). Nehéz a szülés után újrakezdeni, de ott inkább csak a fáradtságot kell leküzdeni. Ne aggódj minden megoldódik. Tudom, hogy nehéz elhinni, de hamar elrepül az idõ. Én csak azt javaslom, próbáljatok beszélni. Mondd meg, hogy a gyerek mindkettõtöké, mindketten akartátok, de azért nem kell mindenrõl lemondani. Ha a normál szexet nem akarja, akkor javasold neki, hogy másképp elégítsen ki, de persze ne kényszerbõl.Remélem sikered lesz. Minden jót ,Dóri