2008.08.25 19:08
Szerző: dytke
Sziasztok!
Megint van egy kis időm, amíg a kis tökmag alszik, gondoltam leírom részletesen a történetünket.
Szóval csütörtök de 11-kor kezdődtek a 10 perces fájások, este 8-9 körül lettek 7 percesek. Még péntek reggel is hétpercesek voltak, ezért felhívtam a dokinőt, hogy ctg-re menjek, vagy szülőszobára? A szülőszobára mentünk. Megvolt az előkészítés, ctg, kiderült, hogy elég jó fájásaim vannak, hamar baba lesz. Akkor még 1 ujjnyi voltam. 9:25-kor repesztettek burkot. Du fél háromkor már nem tudom mióta 4 perces fájásaim voltak, de még mindig csak két ujjnyi voltam. Ekkor már annyira gyenge voltam, hogy kértem az EDA-t. Pecchemre harmadik szúrásra sikerült felvezetni, az infúziót is harmdik szúrásra bekötni, egy vénám el is durrant. Nem sokkal utána elkezdett romlani a baba szívhangja. A dokinőm kettőkor elment a szakrendelőbe rendelni, de mondta, hogy ha van valami hívják és jön. Mondta a szülésznő (Kucsera Bea, aki egy tündér),hogy hívják a doktornőt, de addig is Szigeti doktornő megvizsgál. Azt mondták ne egyek és ne igyak. Akkor már a sírás kerülgetett, hogy császár lesz. Megjött a doktornőm, azt mondta nem tudni miért, de a babának már nagyon nem jó odabent, ezért muszáj császármetszést csinálni. Akkor már nagyon sírtam, azt sem tudtam hol vagyok. 17:35-kor toltak a műtőbe, 17:57-kor pedig megszületett az én kis gyönyörűségem. Elvitték, felöltöztették, majd egy precre odatették a kis fejét az enyémhez. A hangomra rögtön odafigyelt, és nézett a gyönyörű szemeivel, én meg csak sírtam,, mert annyira szép. Aztán közölték, hogy mivel ki van száradva szegény, 24 órára elviszik az intenzív osztályra, hogy infúziót kapjon. Másnap fél kettőkor láthattam először inkubátorban. A gyerekorvos azt mondta, hogy vagy aznap este, vagy másnap reggel lekerül a csecsemőosztályra. Másnap azt mondta, hogy vagy aznap, vagy másnap. Végül hétfőn (akkor került ki az inkubátorból és akkor vették le róla az infúziót) azt mondta a gyerekorvos, hogy innen fogják hazaadni, talán csütörtökön. Azt mondta azért kellett ilyen sokáig infúziót kapjon, mert nem ette meg az adagját egyedül, szondázni kellett. Van ott egy boszorkány csecsemős, aki az orrom előtt szondázta meg a gyerekemet, mert hiába szopizott (első próbálkozás) még nem volt mérhető, amit evett. Közölte, hogy akkor menjek szoptatni, ha már van tejem. HÁT NEM IDIÓTA?????? És lehet cumisüvegből megette volna az én drágám az adagját, ha ez a sárkány nem szondázza. Mert előtte cumisüvegből nálam megette az adagját egy kedves nővérnél. Ez a boszorkány ráadásul, mikor először mentem szoptatni megetette mielőtt odaértem, pedig az esti nővér mondta, hogy menjek reggel szoptatni. Ettől a bunkó nőtől bőgtem egész nap. Aztán az osztályos nővér odahívta az egyik csecsemőst (Marcsit, aki szintén egy tündér), hogy segítsen nekm fejni, hogy beinduljon a tejem. Szerencsére sikerült kifejnem 4 ml előtejet, amit az én kis husom szépen meg is evett. Meg másnap is. Így örültem, hogy előtejet is kapott szegénykém. Hétfőn mikor kikerült az intenzív részről a posztintenzív boxra, onnantól szépen szopizott, a tejem is beindult, de még kellett tápszert pótolni. Itt a nővérek is egytől-egyig kedvesek voltak. Viszont annyira le vannak terhelve, hogy tartani kellett az etetési időt mert éjjel nem lehetett szoptatni menni, és ha később eteti meg valaki a gyerekét ,akkor éjjel nem fog felkelni és nekik kell "szenvedni" vele, hogy beletukmálják a kaját. az egyik anyuka mondta, hogy egyik alkalommal a fél hatos etetéskor (akkor még nem tudtam, hogy akkor is van, mert nekem azt mondták, hogy fél kilenctől menjek....) úgy ébresztették fel az én kis drágaságomat, hogy hideg vízzel megmosták az arcát. Ha fél óra alatt ciciből nem ette meg az adagját, mindig hozták a tápszert, mert abból az üvegből egy alvó csecsemőt is meg lehet etetni. És Ambi fél 12-kor pont nem volt még éhes, aludt volna, ezért nekem kellett volna felráznom, hogy szopizzon, de nem volt szívem. Nekik volt...
Én ezt megértem, mert nem tudnak minden baba napirendjéhez alkalmazkodni, de megszakadt a szívem. Szar ez az egész rendszer. Annyira barbár módszereket alkalmaznak...
Kedden fájt a hasa Ambinak, nem bírt pukizni. Aznap reggel "az előírt kórházi adagjának" majdnem a dupláját szopizta. Erre azt mondták, hogy amiatt, mert sokat evett. És ne hagyjam többet enni. Persze nem volt szívem otthagyni az éhes síró kisfiamat, ezért egy másik sárkány jól lecseszett, hogy én még mit keresek ott. És szerinte csak le kéne tennem azt a gyereket aludni, semmi más baja nincs. azért sír, mert nem hagyom aludni. És otthon is cicin akarom tartani egész nap? Mondtamneki, hoyg szerintem egy 5 napos csecsemőt nem nagyon lehet még elkényeztetni. Szerinte persze igen. Majdnem visszakérdeztem, hogy de a tápszer ebből a cumiból persze biztosan nem okoz cumizavart, ugye???? És ha én a nap 24 órájában a karomban, vagy cicin akarom tartani a fiamat, ahhoz sincs senkinek semmi köze.
Azt mondta minden csecsemős, hogy ha tudom, hogy az adagját megette, akkor derítsem ki miért sír, biztosan nem azért mert éhes. Na én itthon nem mertem sokat adni neki, nehogy fájjon a hasa. Még jó, hogy jött a doktornő és a védőnő, és mondták, hogy bizony az én kisfiam éhes. Nyugodtan adjak neki annyit, amennyit kér, nem attól fog fájni a hasa, mert többet úgysem tud enni, csak amennyit bír. Azért elláthattak volna olyan tanáccsal a csecsemősök, hogy itthon nyugodtan etessem.
Azt mondta itthon a gyerekorvos, hogy azért nem tudott megszületni az én szentem, mert a méhlepény már nem táplálta úgy, ezért magzati sorvadás lépett fel, emiatt veszített a súlyából és száradt ki, és nem volt ereje megszületni, így "csak én dolgoztam", ő nem tudott, ezért nem tágultam.
Hát ez a mi történetünk. De a lényeg, hogy itthon vagyunk, jól vagyunk, akkor eszünk, amikor Ambi éhes, akkor alszik, ,amikor ő akar. Hátra nem nézünk, csak előre!!!