Kiemelt témák

Azért nyitottam ezt a topikot, mert sok helyen beszéltünk már erről, de sehol sem volt összegyűjtve.
Aki nem ismerné, Tracy Hogg: A Suttogó titkai I-II, és A Suttogó mindent megold c. könyveiről beszélek.
Vannak akik a bibliájuknak tekintik, mások elítélik. Én a kettő között vagyok, sok-sok jó ötlet van bennne, sokat segített, de nem nyeltem be mindent csont nélkül. Pl. soha nem volt cumink, cumisüvegünk pedig ajánlja.
Kinek mi jött be belőle, mi nem?
Várom a véleményeket.

Az én véleményem ez:
http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=1381

Zsu!
Igen, a szoptatással kapcsolatban én is a LLL vonalat követtem a suttogó helyett. Viszont a napirenddel vitetkoznék. Nálunk bevált, és eddig akárhány Anyuka kipróbálta a környezetemben, mindnek bejött. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor MINDENKInek bejött.

Azt hiszem, ha már megszületik a kistesó is, akkor jóval kevésbé tudod majd alkalmazni.
Nekem 3 csemetém van, értelemszerűen nem lehet 1 gyerekre íródott könyvet 3felé alkalmazni

Amúgy azt hiszem, kell hozzá egyfajta szabálykövető habitus is. Nálam sosem történik semmi óra szerint, nem szigorú a napirendünk, csak napi ritmusunk van. Valószínűleg ezért IS nem válhat nálunk be egy ilyen módszer.

Hiszek az ösztönökben, elsősorban az anyaiban hiszem, hogy én tudom, mi a legjobb a gyerekeimnek, és mivel egyik sem olvasta a könyvet hát nem is viselkednek úgy, mint az abban szereplő gyerekek.

Hiszek a sokáig szoptatásban, az igény szerinti szoptatásban, az együttalvásban, a sírni-nemhagyásban. A könyv ezeket nem tolerálja. én meg a könyvet nem.

A mostani Kismamában eléggé lehúzzák, sok szoptatási probléma okozójának tartják, nem véletlenül.

Kíváncsi leszek a tesó után hogy alakul majd. Bár a napirend sorrendjét, ritmusát nem hiszem, hogy sokban módosítaná (nem fog pl ebéd előtt lefeküdni vagy ilyesmi), de majd meglátjuk.
A legkisebb akkor még mindig szopizik ugye?

vica1982A legkisebb akkor még mindig szopizik ugye?

bezony

Van itt még vki??

Engem is érdekelne mások véleménye a könyvről. Szeretnék egy-két tanácsot kérni.

Judit

Szia Judit!

Én vagyogatok. Mi érdekelne?
És mi a Te véleményed?

Szia Vica!

Én a Suttogó mindent megold c. könyvet olvastam, mert már annyian ajánlották.
Az én babóm kizárólag szopizik, de a könyv azt írja, hogy adjuk néha neki cumisüvegből, mert így megszokja az üveget. De miért kell megszoknia? nem értem. Ha majd hozzátáplálok, akkor lesz olyan ügyes, hogy pohárból is igyon. Igaz, most kap cumisüvegben vizet, ha dög meleg van, de csak vizet. A cumit sosem szerette, egyszerűen kiköpi.
Meg azt írja, hogy egy négy hónapos babának már át kell aludnia az éjszakát. Kell?? Én sem alszom át mindig, a babának kötelező?
És ha éjjel felkel ugyanabban az időben, akkor nem éhes, hanem megszokás. Az én babám általában fél 2-kor kel, és mindig eszik, szerintem ez nem megszokás.

A napirend jó dolog lehet, látom, te alkalmazod, hogy kezdtél neki? És nálatok hogy alakul egy nap? Nálunk nincs bevett napirend, összevissza eszik és alszik.

Bocsi, hogy hosszú lettem és köszi a válaszod

Judit

z én babóm kizárólag szopizik, de a könyv azt írja, hogy adjuk néha neki cumisüvegből, mert így megszokja az üveget.

ez ritka nagy marhaság. Miért kéne megszoknia az üveget? ésszerű magyarázatot nem találok rá.
Az enyémek nagyon korán megtanultak pohárból inni. Amikor meg elmegyünk, akkor sportkupakos üdítős üvegből kap inni a legkisebb, mert ebből tutira nem önti magára az autóban sem az innivalót.

gy négy hónapos babának már át kell aludnia az éjszakát. Kell??

nem kell. Persze, kényelmes lenne, de a létfenntartó ösztöne a babának az ébre alvást diktálja. Megsúgom, a legkisebbem 2 éves, és még felriad éjszakánként. De nem is kellett bébiőrzőt venni

Nálunk nincs bevett napirend, összevissza eszik és alszik.

nincs ezzel semmi gond, úgy látom, a babád igényeit tartod szem előtt, hála az égnek. Ugye nem haragszol, ha azt mondom, mellőzd a Suttogót

Sziasztok!

Itt még nem írtam, de a babanet más fórumain már igen.
Én a suttogót csak a barátnőmön keresztül ismerem, aki nagyon istenítette ezt a könyvet. Én mégis azt láttam, hogy sok problémát okozott neki, hogy megfogadott nagyon sok tanácsot a könyvből. Úgyhogy csatlakoznék Nazsuhoz mellőzd a Suttogót.

Ja és még valami olyasmiről is van benne szó, hogy hagyjuk néha sírni. Én sosem hagyom.
Én igény szerint szoptatom, és nekem, is felkel éjszaka. Cumisüveget még soha nem használtunk. Nem kellett. Ő még csak anyatejet kapott.

Az éjszakát nem fogja teljesen átaludni egy anyatejes baba, csak a tápszeres babák. Ugyanis az anyatej hamarabb megemésztődik. Szerintem nem baj, ha éjszaka is szopik. Az én babám nem kövér az éjszakai szopitól. Igazi babás formája van.

Ja és a napirendől csak annyit, hogy a felnőttek is mindig ugyanakkor esznek? Szerintem nem. Miért kellene a gyereknek pontos idő szerint működni. Körübelüli idő van nála. Az ébredési időtől kb ki lehet számolni, mikor fog enni. Van úgy, hogy 3 óránként, de van, hogy 4 ránként eszik.

Meg kell, hogy mondjam, minél többet tudok erről a könyvről annál jobban nem tetszik.
Minden gyerek más. Szerintem nem könyvből kellene nevelni, hanem, ösztönből. Akkor sokkal kevesebb problémával találkozna a kismama.

Bocs, ha valakit ezzel megbántottam, de hagyjátok a könyvet, és figyeljétek a gyereketeket. Ugyanis Tracy a messzi távolból nem ismeri a tiédet.

Ancsurka

Nazsu!

Most olvastam a cikket. Teljesen egyetértek vele.

iszek a sokáig szoptatásban, az igény szerinti szoptatásban, az együttalvásban, a sírni-nemhagyásban. A könyv ezeket nem tolerálja. én meg a könyvet nem.

Mi is eggyütt alszunk. Így van egy nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós babám, és neki egy nyugis kipihent anyukája. Hordozókendőben sétálunk, főzünk, mosunk, takarítunk. Akkor szopizik amikor éhes. És még soha nem sírt 10 másodpercnél tovább. igazából nekem úgy tűnik, hogy nem is szokott sírni. Nagyon ritka.

Teljesen egyezik e téren a véleményünk.

Üdv!

Ancsurka[/quote]

Sziasztok!

Köszönöm a válaszokat, azt hiszem elrakom jó mélyre a könyvet

Teljesen stresszben éltem, hogy vmit nagyon elrontottam, de ezek szerint mégsem.

Én sem hagyom sírni, meg is kaptam, hogy ne vegyem föl egyből, hagyjam egy kicsit sírdogálni. De akkor elveszti a bizalmat irántam, nem? Ő még nem tudatosan akar engem bosszantani, csak éppen szüksége van rám. Igy is van mikor muszáj egy kicsit hagynom, hogy sírjon, pl az ember a ruhát teregeti ki, vagy mosom ki a kádat..., stb..

Vivici amúgy sem bírná ki kaja nélkül az éjszakát, állandóan éhes, igaz már 4 hónapos, de van amikor 2 óránként eszik. Igaz mostmár néha a 3-at is kibírja

Judit!

Itt még írtam egy pár dolgot, hogy hogyan volt az elején és most. Képeket is raktam fel.

http://www.mamami.hu/forum/showthread.php?t=309&page=51

Minden jót!

Ancsurka

Helló!

Totál egyetértek a szoptatással kapcsolatban amit írtok.
Nekünk se volt soha cumisüvegünk. Ezt tényleg nem értettem én sem, hogy ha van tej (tehát nem szorul tápira) akkor miért kéne megszoknia az üveget?! Ati fiam 5 hónapos kora óta még palackból is gyönyörűen iszik. Hát még pohárból!
A napirend viszont szerintem "szülő-függő". Úgy értem, hogy ha a szülő is megszokott ritmus szerint él, akkor képtelen lenne egy összevisszaságot megszokni. Ha meg lazább keretek között telnek a napjai, akkor börtönnek érzi a napirendet.

Ancsurka!
Mi mindig ugyanakkor eszünk. Reggeli 7-kor, ebéd 12-kor, vacsi 6-kor. Mi így nőttünk fel, ezt szeretjük. Atit hogy is szoktathattam volna másra?

Az együttalvásról:
Mi külön alszunk a kezdetektől, párszor próbáltuk együtt, de egyikünk se aludt nyugodtan, úgyhogy mindhármunknak, (vagyis most már mind a négyünknek ) jobb így, hogy Ati a saját ágyában alszik. Sose éreztem, hogy emiatt kevésbé szeretném vagy lazább lenne a viszonyunk. Ő is nagyon elégedett, boldog, okos kisgyerek.

Vica!

Senki nem mondta, hogy nem szereti eléggé az a gyerekét, aki nem alszik egy ágyban vele. A könyv viszont nem tolerálja. Azt is írtam, hogy mindenki másképp csinálja. Nekünk úgy jó, hogy együtt alszunk, nektek meg az, hogy nem. Én senkinek nem akarom megmondani, hogy neveljen. Nem is állt szándékomban. Mindenki a saját belátása szerint nevel. Én csak azt nem értem, ha valaki könyvből akarja nevelni a gyerekét és nem mer hallgatni az ösztöneire, hogy ez miért van?

Nekünk is van ritmusunk. Általában 6-7 körül mindig felébred mostanában. Fél 10 körül alszik el és délben ébred. De nem percre pontosan, stb. De én soha nem ragaszkodtam az időhöz. Az esti pancsinak és lefekvésnek megvan a maga ideje (pontosan, legalábbis a fürdésé). De a kajcsit nem órához kötöm. Ettől még nincs összevisszaság az életünkben.

Örülök, hogy neked sikerül időhöz kötni.
Minden jót!

Ancsurka

Sziasztok!

A könyv pedig percre pontosan megmondja, hogyan kell. Irja, hogy 7-kor kel a baba, ha előtte 10perccel, akkor hagyjuk, hátha visszaalszik. De ha nem ébred, akkor ébresszük. Én ezzel nem értek egyet. Én sem szeretem, ha legszebb álmomból keltenek. Én is nyűgös leszek és a baba is.
Mondjuk Vivi is felkel 6-7felé, de napközben akkor alszik, amikor jól esik neki. Sajnos nem oldható meg, hogy mindig ugyanabban az időben aludjon, mert pont akkor alszik be, mikor megyünk a gyógytornászhoz, ott fel kell keltenem és máris borul a nap.
Az meg tudja tenni, aki sehova nem megy egész nap, de akinek több babája van?
Bár rendszer szerintem mindenkinél van, Vivici is alszik délelőtt egy órát, délután 2-3 felé másfelet kb, és este hatkor megint egy órát. Ezt ő alakította ki, és ha neki jó, nekem is

Vica babája már elég nagy ahhoz, hogy pontosabb rendszer legyen az életében, de egy 4 hónapos baba még szerintem ezt nem tudja megtenni.
Ha majd Vivici is lesz másfél éves és kialakul nála is a reggeli-ebéd-vacsora, akkor tessék, meg is van a rendszer
De amíg 3 óránként eszik, én nem tudom megcsinálni.

Vica, hogy bírod a kismamaságot? Hányinger és egyéb kellemes dolgok?

Ancsurka!

Azt gondolod, hogy én könyvből nevelem a gyerekem?
Nem így van. A könyv sokat segített az elején, és emelett használtam az anyai ösztönömet. Nekem nem ment magától. Nagyon jó lehet annak, akinek megy, és egy sínen tudja vinni a "nevelést" az elejétől fogva, úgy hogy nem kapkod ide-oda. Nekem kellett segítség.
Azt az együtt alvásos dolgot azért írtam, mert szinte minden együttalvó, igény szerint szoptató, és hordozókendős anyuka ezzel érvel, hogy az ő gyereke nyugodt, mosolygós, stb. Mintha másé nem lehetne az. Nehogy félre érts, az általánosítás.
Természetesen mindenki úgy csinálja ahogy neki jó. Itt csak beszélgetünk róla.
Amúgy nem időhöz kötve eszünk. Félreérthető volt, amit írtam. Ha Ati már negyed 12-kor kéri az ebédet, természetesen megkapja, és ha fél 8-ig alszik, nem ébresztem fel 7-kor. De kiszámítható a napunk, és tudom, hogy ebéd után legkésőbb fél 1-kor magától bevonul az ágyába és alszik egy nagyot. Utána szabad program. Pici korában (pár hónaposan) sem néztem az órát. Annyit próbáltam tartani, hgy azért ne szopizzon óránként. De ha éhes volt, kapott enni.
Természetesen nem ismerem az életeteket, nem mondtam hogy összevisszaság a tiétek. Vannakismerőseim, akikkel egyszerűen nem tudunk találkozni, mert minden napuk más, és sosem tudjuk összeegyeztetni. Nem mer elindulni babakocsizni, mert lehet hogy 10 perc múlva mehetnek vissza, mert éhes lett a kicsi.

Judit!
Ahogy mondod, Ati már nagy ahoz, hogy így tudjon élni. 4 hónaposan még inkább csak arra utaztunk, ogy értelmes időközönként normál mennyiséget szopizzon (amúgy 13 hónapig szopott, 6 hónapig kizárólag anyatejet kapott).
Pont úgy volt, ahogy Ti is csináljátók. 3 óránként, vagy valahogy így, és ez szabta meg a többit.
Köszi a kérdésed, jól birom a babavárást. Semmi kellemetlenség nincs. Az első hetekben volt egy kicsi gyengeség, de szerencsére 1-2 hét volt csak. Azóta meg pláne jól érzem magam, mióta érzem, hogy rudos.

Sziasztok!

Vica, szerintem Ancsurka úgy értette, hogy azokat az embereket nem érti meg, akik csak könyvből nevelnek. Nem te, mert neked csak segítséget jelentett, de te ugyanúgy ösztönből neveltél. Kellett segítség, nekem is kellene, de ahhoz nekem is egy rendezett élet kellene Hoppá, kicsit sok lett a kellene

Lassan 13 hetesen érzed a babót? De jó!!
Állítólag másodikat, harmadikat sokkal előbb lehet érezni. Én is úgy várom már, hogy legyen kistesó, csak albérletbe még egyszer nem. Én annyira élveztem a terhességet, hogy ha tehetném, sok-sok babám lenne

Mi végülis azért alszunk együtt, mert szinte mindig egyedül vagyok itthon, apa állandóan dolgozik, nincs este már erőm harcolni a babámmal, és általában ő is bealszik szopi közben, és én is. Ezt szoktuk meg, és már jó is így.

Vica!

zt gondolod, hogy én könyvből nevelem a gyerekem?
Nem így van. A könyv sokat segített az elején, és emelett használtam az anyai ösztönömet. Nekem nem ment magától. Nagyon jó lehet annak, akinek megy, és egy sínen tudja vinni a "nevelést" az elejétől fogva, úgy hogy nem kapkod ide-oda. Nekem kellett segítség.

Én nem írtam sehol, hogy te könyvből nevelnéd a gyerekedet, és nem is rád értettem, hanem azokra akik egyes könyveket szentírásnak tekintenek és nem hallgatnak saját ösztöneikre. Mivel (a szoptatással kapcsolatosan te is egyetértesz azzal, hogy a könyv nem túl jó tanácsokat ad, fel sem merült bennem, hogy te abból nevelnéd a gyerekedet.
Nekem sem ment az elején az ösztönös nevelés rögtön. Sok "érdekes", tanácsot és sok "jóindulatú" megjegyzést (pl, anyóskám szerint az ő gyerekének sosem volt egy kicsit sem piros a popija, én meg akárhogy vigyáztam nekünk bizon néha picit kipirosodott). Egy idő után viszont elegem lett, és megtanultam csöndben elengedni a fülem mellett ezeket a tanácsokat, megjegyzéseket és csináltam, amit jónak láttam. Fórumon sokat kérdeztem, és a segítségekből sokat tanultam, és csak azt alkalmaztam, ami bevált. Szóval az elején nekem is sok dilemmám volt.

zt az együtt alvásos dolgot azért írtam, mert szinte minden együttalvó, igény szerint szoptató, és hordozókendős anyuka ezzel érvel, hogy az ő gyereke nyugodt, mosolygós, stb. Mintha másé nem lehetne az. Nehogy félre érts, az általánosítás.
Természetesen mindenki úgy csinálja ahogy neki jó. Itt csak beszélgetünk róla. Wink

Valószínű, azért érvelünk így, mert nagyon sok csúnya megjegyzést hallottunk már hordozás közben. Egy bababkocsis anyukának szerintem nem kell ilyeneket hallania idegenektől:
- Jajj nem fullad meg a gyerek ott a kendőben?
- Kap levegőt?
-De furcsa, hogy ott van? Nem lenne jobb a babakocsi?
- Nem kényelmetlen a gyereknek?
Ja és a legjobb: -Hadd nézzem már kap-e levegőt?- és már nyúl is a gyerekhez.
Azt hiszem ezek vezettek odáig, hogy már megjegyzés nélkül is elmodnjuk, hogy mosolygós, stb...
Én ezzel, szerintem nem mondtam, és nem is állt szándékomban azt mondani, hogy aki babakocsiban tolja a gyerekét annak nem lesz kiegyensúlyozott babája. Az unokaöcsit is babakocsiban toltuk, és az egyik legmosolygósabb baba volt a környéken (már hat éves, de még mindig az).
Azért remélem, hogy pár év múlva elfogadottabb lesz a kendő is, és nem kelt majd ilyen nagy feltűnést egy ekkora városban, mint az én lakhelyem.

Az alvás, megint egy olyan téma, hogy a legtöbben elítélik az együttalvást. "Jajj, nem szabad! Majd meglátjátok, hogy nem jó! Túlzottan anyás lesz. Le sem tudjátok majd vakarni magatokról! Így hogy lehet házaséletet élni? (Nem is feltételezik, hogy elég találékonyak vagyunk a férjemmel. )" Szóval az elején elég sok negatív megjegyzét kaputnk ezzel kapcsolatosan. Viszon mi ezt szeretjük. Ez a mi dolgunk. Erre már rájöttem.

ermészetesen nem ismerem az életeteket, nem mondtam hogy összevisszaság a tiétek. Vannakismerőseim, akikkel egyszerűen nem tudunk találkozni, mert minden napuk más, és sosem tudjuk összeegyeztetni. Nem mer elindulni babakocsizni, mert lehet hogy 10 perc múlva mehetnek vissza, mert éhes lett a kicsi.

Ez a nem merés elég érdekes lehet. Akkor ott nem csak az idővel van baj, szerintem. Ugyanis mi nagyon sokat szoktunk sétálni órák hosszat. A hátamon van és túrázgatunk. Az első órában nézelődik beszélget, aztán elalszik és alszik addig, amíg haza nem érünk. Még sosem féltem vele kimozdulni.
Terheség alatt, inkább féltem. Az a sok pisilés!! Hajajj!

Egyébként a pici lányunk 3-4 óránként eszik, és ha szomjas csak akkor kér ettől eltérően, de az csak 2 perc. Igazából neki magától alakult ki a saját rendszere. Nálunk ez bevált.

Szóval a lényeg. Mindenki legjobb belátása szerint nevel. Én csak leírtam, hogy én hogy csinálom. Nem akartam senkinek tanácsot adni, ezért nem is írok könyvet, Tracy-vel ellentétben. (Bocs, de olyan sok "butaságot" ír szerintem, hogy ezt nem bírtam kihagyni.)

Neveljen mindenki saját belátás szerint, és az nem baj szerintem, ha az elején nem megy minden flottul, és tanácsot kér (könyv, fórum, stb), csak ne legyen minden szentírás.

Tök jó, hogy már érzed, ahogy mozog. Én nem éreztem ilyen hamar, pedig mindig figyeltem. Gratulálok a második utódhoz.
(Ha van kedved a második babánál kipróbálhatod a rugalmas kendőt. Abba könnyű belerakni az újszülötett, és sokan mondják, hogy nagy segítség, amikor egyszerre mind a két picur az anyukáját akarja. ) Egy próbát megér.

Elfelejtettem elbúcsúzni.

Üdv!

Ancsurka

Judit!

Én is imádtam a terheségemet. Nekem is sokat dolgozott a párom éjszaka. Nekünk is így indult az együttalvás. Szerencsére változott a munkaköre így már nem éjszakázik. Éljen!!.

Üdv!

Ancsurka

Sziasztok!

Én is akartam kendőzni, vagyis kengurut vettünk (jó drága volt), de mire oda került, hogy bele lehet rakni, kihízta
4 hónaposan volt 8500gr, most mennyi lehet?
Szóval kenguruban csak 3 hónapos kortól lehet babázni, akkor a drágám már több, mint 7 kg volt, egyszerűen húzta le a hátam, így maradt a babakocsi.
De következő babánál már kendőt veszek, abba lehet pár hetesen is asszem.

Babakocsival én szinte sosem indulok el egyedül, tapasztalatlan anyukaként dög nehéz babakocsit vettünk, a liftbe épphogy befér, pont akkora a kocsi, mint a lift
Szóval nem egyszerű. Majd ha már ülhet a lelkem, akkor veszünk kisebbet és akkor én sem leszek megkötve.

Én is rengeteget olvastam, persze nem a Suttogót:)
Onnan merítettem a segítséget, mivel se a környezetemben, se a családban nincsen gyerek. Az enyémen kívül
Úgyhogy senki nem tudott tanáccsal szolgálni, esetleg Anyum, de akkor más világ volt, úgyhogy ő sem volt nagy segítség.
DE az internet, babanet és társai nekem is segítség volt, és most látom, hogy a következő babával másképp fogom csinálni, tapasztaltabb leszek, de gondolom első babával mindenki bénázik:) Nekem a kórházban, mikor megszületett Vivi, akkor sem kaptam segítséget, se a szoptatásnál, se a pelenkázásnál, magam bajlódtam, de sikerült. Jól jött volna vmi segítség nekem is.

Judit

Egyébként a könyvben az tetszik, ahogy leírja, mit kell tennünk, hogy megelőzzük a hisztit. Én előre félek, hogy ha a babám elkezdi, akkor mivel állítom le, vagy mit is kell csinálni. Nem biztos, hogy nehéz eset lesz, de vmennyi hiszti korszak mindenkinél van, nem?
Nem vagyok híve a gyerekverésnek, de a megfelelő időben alkalmazott, hogy is írjam, "nevelés" csak hatásos lehet.
Igaz nem ide tartozik, de szerintetek melyik az elfogadott, a szóbeli tiltás, esetleg ha elfajul a helyzet egy pici popsipacsi a hatásosabb?

Na mostmár elég belőlem

b_judyt�n is akartam kendőzni, vagyis kengurut vettünk (jó drága volt), de mire oda került, hogy bele lehet rakni, kihízta
4 hónaposan volt 8500gr, most mennyi lehet?
Szóval kenguruban csak 3 hónapos kortól lehet babázni, akkor a drágám már több, mint 7 kg volt, egyszerűen húzta le a hátam, így maradt a babakocsi.
De következő babánál már kendőt veszek, abba lehet pár hetesen is asszem.

A kendőnek és a kengurunak semmi köze egymáshoz.
A kenguru szerintem nem egy jó találmány, mert kényszertartásban van a lába a babának és nem kínál igazán lehetőséget a variálásra.

A kendőt ellenben az első pillanattól használhatod, a baba fekhet-alhat benne, később könnyű variálni vele minden poziciót, és ez még messze nem az összes előnye.

b_judytgaz nem ide tartozik, de szerintetek melyik az elfogadott, a szóbeli tiltás, esetleg ha elfajul a helyzet egy pici popsipacsi a hatásosabb?

Akkor fajul el a helyzet, ha hagyod. A klasszikus hiszti (2 éves kor körül kezdődően) nem azért alakul ki, mert a gyerek rossz, hanem mert fáradt, álmos, diszkomfort-érzete van, esetleg nem tudja magát hatékonyan kifejezni. Neked kell látni, mi baja, és orvosolni azt -lefektetni, dajkálni, megitatni, a pöttyös bögrét a pillangósra cserélni stb.

A sejhajra ütés nem hordoz más üzenetet, mint 1. anya nem szeret 2. nem értem, miért kaptam (a kicsik nem látják az összefüggést a ,,rosszul viselkedtem" és a büntetés között).

A hiszti leghatékonyabb módja a figyelemelterelés. Ez 10ből 9x beválik. Ha végképp nem lehet vele mit kezdeni, mert annyira belelovalja magát, akkor ott kell hagyni, el kell fordulni, csinálni tovább a magunk dolgát.

Legalábbis 3 gyerek anyaként, egy épp 2 évessel itthon, ezeket tudom tanácsolni

Judit!

A második babánál biztos Te is hamarabb érzed majd a rugdosást. Számítottam is rá, hogy hamar lesz, mert Atit 14 hetesen éreztem. Mellesleg a doki a 12 hetes Uh-n nem hitte el, hogy tényleg azt érzem. Kérdeztem tóle, hogy "Doktorúr érzett-e valaha magtatmozgást?" Neveteett, hogy "Nem". Mondom, "Akkor honnan tudná? A könyvek azt írják hogy 18. hét előtt nem és az szentírás?"
De sztem továbbra se hitte el. Nem baj, nem ő érzi.
A popsira verést totál úgy gondolom, ahogy Nazsu írta. Persze van mikor semmi ereje kreatívnak lenni az embernek és az elején én se voltam túl találékony az elterelésben, de olyankor legalább működött az otthagyás. A lényeg, hogy ne azt tanulja meg, hogy "ha földrevetem magam, akkor Anya rohan és vígasztal és/vagy megveszi nekem a csokit." Nekünk (sajnos vagy nem sajnos) korán kezdődött, mert Ati egy évesen mutatta a dackorszak összes tünetét. Pár hónap alatt azonban leállt vele szép lassan, mert látta, hogy úgyse ér el hisztivel semmit. Természetesen ha fáradt volt vagy éhes, ilyesmi, akkor azt kielégítettem neki. Az ilyet jobb megelőzni. (Pl.Ha délután nem aludt jól, akkor estefelé már nem kell vendégségbe vinni)
A "püfölésről" még egy "kicsit". Ati rá volt kattanva egy féltett virágomra a kertben. Mivel nem cserepes, nem lehetett eltenni előle. Állandóan cibálta a leveleit (már alig volt neki), de kizárólag akkor, ha láttam is! Szóltam neki szépen, többször is, elmagyaráztam 100x, hogy fáj a növénynek, nem szabad, Anyáé, stb. Semmi nem hatott. Mikor már az utolsó leveleitól szabadította meg a növényt, rávertem a kezére. Nevetett. Na, ettől begözöltem és jó nagyot csaptam rá. Akkor már sírt. Sajnáltam, de nem mutattam. Másnap nem bántotta, de harmadnap megint. Akkor elgondolkoztam, hogy ha ez így megy tovább, akkor egyre jobban és jobban kell megvernem? (persze ez nagyon messze volt a tényleges megveréstől) Ha megint piszkálta a növényt mondtam neki, hogy nem szabad és ott hagytam. Nem volt közönség, abba is hagyta a műsort. Mára már van vagy 10 új levele a növénynek és azóta se bántotta. Ezt azért írtam le ilyen hosszan hogy lásd, hogy saját káromon megtanultam (nagyon lelkismeretfurdalásom volt), hogy semmit nem érek el vele. Én sokat kaptam gyerekkoromban és azt hittem, hogy pont ezért könnyebb lesz megállni, hogy soha soha ne bántsam, de úgy látszik elég mély nyomot hagytak bennem. Nagyon tisztelem azokat akik soha egy ujjal se értek a gyerekükhöz. Nehogy félreértsétek, nem verem Atit. Csak néhányszor odacsaptam a kezére. De az ominózus növény-cirkusz óta nem. Ennek több hónapja.

Ancsurka!

Jajj, ne is említsd a "jóindulatú" tanácsokat. Azt hittem, hogy a picibaba-időszak után elmaradnak, de csak ritkultak.
Kb 1 hónapos volt Ati, mikor az utcán egy ismerős öreg néni kiadta az ukázt: "Ha tiszta a pelenka, jóllakott és rí, had ríjjon." Akkor még dühöngetm rajta, ma már az arcába nevetnék.
Mostanában meg azzal akasztanak ki, hogy jobban akarnak vigyázni a fiamra, mint én. Atit viszonylag szabadjára engedtük a kertben, miután megtanult járni. Ő egyedül kint kószál, játszik, kutyázik, homokozik stb. Ha baja van, kiabál, akkor kirohanok, de ha szomjas vagy más bánata van akkor bejön és mondja vagy mutatja. Szóval mi megszoktuk, hogy nem vagyunk a nyomában, hogy "Jajj leesel, elesel, megszúr megcsíp, megütöd magad, stb" Megtanult jól esni, és nem is veszi zokon. Akkorákat burkol néha, hogy csak nézek, de felkel és rohan tovább. Anyósék meg ilyenkor rohannak oda és sápítoznak. És a plusz az egészben az hogy Ati nagyon ügyesen mászik mindenová. Elenyésző esetben éri baleset. Ha el is esik mondjuk a kisszékkel, amire felmászott, nem szól egy szót sem. De ha mászás közben odamegyek (vagyis csak mennék) hozzá, hogy fogjam a akezét, akkor elengedi magát, és ügyetlenkedik, és leesne, ha el nem kapnám. Pont tegnap volt egy ilyen túlbuzgó Anyuka, aki rohant oda a fiamhoz "Mindjárt leesik az a gyerek!!!"-felkiáltással, pedig én láttam, hogy semmi veszély nem fenyegeti, ráadásul egy méterre voltam tőle. Apa ezt meglátta és ráordította nőre, hogy hozzá ne nyúljon! Ati az emelvény tetejéhez ért (volt vagy 1m magas) és ha akkor megérinti, tuti, hogy elveszti az egyensúlyát és akkor tényleg el kell kapni. Így aztán csak Túlbuzgó Anyuka sértődött meg, aki aztán körülnézett, és kérdezte, hogy Hát az ő fia hol van? Mondtam neki, hogy "Inkább azzal fogalakoznál..."
Amúgy nem tudtam, hogy ilyen megjegyzések járnak a kendőzéssel. Mi is szerettünk volna, de valahogy elmaradt. Meg drágállottam is. Mit jelent az hogy rugalmas kendő? Más anyagból van? És az miért jobb? Hát igen, nagy dilemma volt, míg icipici volt Ati, hogy hogy hurcoljam, hogy neki is jó legyen, meg nekem is. Amúgy nem nagyon szeretett sosem ölben lenni, vagy akár kenguruban. A babakocsit is ültetve szerette, mindent látni akart.
Talán a másodiknál beruházok egy kendőre. Jó látni, ahogy fekszenek benne a picurkák.

Judit!
Az én fiam 16 hónaposan volt 8700g.
Mondjuk ő extra pehelysúlyú. Leszaladja amit megeszik.
Mondták is, míg csak szopott, hogy biztos nem elég neki a tejem vagy túl sok a savó...no comment.
(Amúgy én is 52 kiló vagyok és 170 cm, esélye se volt daginak lenni. )

Jajj, szómenésem volt úgy látszik.

Vica!

A rugalmas kendőben az a jó, hogy könnyebb belerakni az újszülöttet, de csak 5-7 kg-ig lehet benne vinni a babát. A fölött már nem ajánlott. Az elején, amikor már kettő van tényleg nagy segítség.
De ezt én csak másoktól tudom, mert nekem még csak egy van, egy ideig.

Annak idején engem sem bántottak, így remélem én sem fogom soha. Hát majd kiderül. Nekünk még odébb van.

Nálunk a legújabb: Járókába kéne azt a gyereket rakni, vagy vegyetek neki bébikompot!
Na én egyiket sem szeretném. Már kezd állni. Nemsokára járni fog. nem akarom egy szűk helyre berakni. Ha nagyon muszáj, akkor a hátamon, vagy az ülőkében ül addig, amíg olyat csinálok, hogy nem tudok rohangálni hozzá. Egyébként szabadon van egész nap. Esett már egy párszor, de az első síráska óta fel sem veszi. Feltápászkodik és megy tovább.

A figyelemelterelés szerintem is jó. Az én örökmozgómra néha nagyon nehéz ráadni a pelust (már, ha adok rá, mert EC-zünk is), ilyenkor mindig kap valamit a kezébe és én már hipp-hopp rá is adtam a pelust, aztán már mehet is játszani, meg pakolni. A könyveket nagyon szereti. Egyenlőre túlnyomórész csak lapozgatja, és csak ritkán veszi a szájába.

Szép napot mindnekinek!

Ancsurka

Judit!

Mi próbáltuk a kengurut annak idején az unokaöcsinél, de annyira nem szerettem. Így ritkán használtuk. Az én picuromnál már a kezdetektől kendőt használok és nagyon szeretem. Ég és föld. Kendőben olyan, mintha egyek lennétek.

Többféle kendő létezik. Magyar gyártmányú: Nandu (nekem iylen van), Carolino, ezek lazább szövésűek és kicsit emiatt durvábbak. De télen tökéletesen bevált. Igazából csak nyáron vágott egy kicsit.
Vannak sűrűbb szövésűek, puhábbak, biopamutból, így ternészetesen drágábbak: didimos, lana, girasol...

Vica!

A rugalmas kendőről itt olvashatsz bővebben: http://www.babakozelben.hu/bolt/bolt_kendo.htm

Szép napot!

Ancsurka

Sziasztok!

Van itt még valaki? Csatlakozhatok?

Sziasztok, szia Tündi!

Én vagyok, csak még nem volt időm hosszabban írni. Kíváncsi lennék a te véleményedre is. Én mondjuk még nem olvastam végig a könyvet, de ha lesz egy kis időm, elolvasom, ha már megvettem

Judit

Sziasztok!

Sehol senki...

Képzeljétek, egy hete már hasra tud fordulni a lánykám
Igaz vissza még nem, és mérgelődik, de ahogy leteszem, egyből hason van, nagyon édes

És már egyedül is el tud aludni! Eddig csak szopi közben, vagy ringatnom kellett, de a napokban rászokott az ujjára, bekapja, elfordul oldalra és már alszik, hát nem tök jó?
A könyv pedig azt mondja, hogy mindig éber csecsemőt tegyünk az ágyba, mert így tanulja meg az egyedülalvást, erre tessék, maguktól is rájönnek a babák.
Kicsit sajnálom, abból a szempontból, hogy nagyon telik az idő, már nem sokáig fog szopizni, egyszer csak ő is felnő, én pedig annyira szeretem, ha mellettem alszik. Hát ez van...

Judit!

Gratulálok az átforduláshoz és az önálló elalváshoz!
Ügyes lánykád van, hogy maga is rájött!
Nagy segítség, hogy megtalálta az ujját. Én akárhogy próbáltam mutatni Atinak, míg a kezemben volt, addig megvolt neki, de amint letettem, kicsúszott. Neki a pelenka jött be. Ma is azzal alszik el, szerintem nem is tudna nélküle.

Tündi, itt vagy még?

Sziasztok!

Én is megpróbáltam a pelenkát, de csak rágcsálja, azzal nem akar aludni

Mostmár ott tart Vivike, hogy állandóan az ujja a szájában. Vajon le fog szokni erről vmikor? Jóval kevesebbet eszik már, cicin sem akar elaludni, eszik kb. 5 percet, kiköpi a cicit, ujj be a szájba és cumizza azt tovább Az ujja biztos finomabb??

Az unokaöcsim még hat évesen is szopizza néha az ujját. Igaz csak titokban. Egy idő után szerintem elhagyja. Ha neki jólesik akkor hagyni kell szerintem, hagy csinálja.

Ancsurka

Régi már a topic, de gondoltam, lesz még, aki rátalál.
Én most olvasom a könyvet, és tetszik.
Találtam róla egy jó cikket, mely összegyűjti, hogy mit érdemes belőle elsajátítani és mit nem:
http://www.kismamablog.hu/gyermeknevele ... ogo-titkai

Az én kiegészítéseim:
- A szoptatásos részt tényleg nem érdemes nekünk magyaroknak átvenni. (A tápszeres részt én kapásból átugrottam.) Sok magyar nő nem is tudja, milyen jó dolga van, hogy ide született ... A nyugati országokban 3-6 hónapos (!) babának az anyukája vissza kell menjen dolgozni, nem tudja normálisan szopiztatni utána a gyerekét.

Nekem sok mindenben tetszik a néni FELFOGÁSÁBAN:
- "Minden baba ember, akinek saját nyelve, érzelemvilága én önálló személyisége van - ezért kijár neki a tisztelet"

Ezt végig hangsúlyozza a könyvben. Szerintem is ez alapja minden jól működő emberi kapcsolatnak.

- "A várandósság ideje alatt az anyuka magazinokat és könyveket olvas ... Ezek mint értékes források, csakhogy mire megérkezik a baba, az újdonsült szülők még bizonytalanabbak, mint a kezdet kezdetén. Ennél is rosszabb, hogy mások elképzelései miatt nem hallgat a maga józan eszére... a célom, hogy ebben a könyvben mesterségem minden fortélyát megosszam Önnel. De minden eszköz közül, amit én adhatok, az önbizalom a leghatékonyabb. Ám önbizalma csakis akkor lesz, ha tudja, Önnél mi válik be."

Ilyen, és hasonló bejegyzések után én egyáltalán nem érzem a könyvön, hogy bármit is rám akarna erőltetni. Egyszerűen elmondja, hogy az ő 25 éves praxisa alatt miket tapasztalt, mikre jött rá. De természetesen ő is azt preferálja, hogy minden szülő hallgasson a saját maga józan eszére.

- "... az egész család érdekeit kell figyelembe venni - a kicsi illeszkedjék be a családi életbe, ne pedig fordítva. Ha a család többi tagja - a szülők, a testvérek, sőt a velük élő állatok - boldogok, akkor a baba is elégedett lesz."

Bár Tracy Hogg többször hangsúlyozza, hogy ő nem preferálja a végleteket (én is ilyen vagyok), mégis sok anyuka, aki a "trendi" "mindent rendelj a gyereked szükségletei alá" felfogást képviseli, lelketlennek tartják. Pedig szerintem is igaza van ...
Erre látott példák a környezetemből:
*anyuka büszkén meséli, hogy milyen jó a kisfia, nyugis, mivel abból a könyvből nevelte, ahol az együttalvást, stb. preferálják. Kiderült, hogy a fia már 7 (!) éves, és még mindig velük alszik, mert a gyerek ezt szereti. (Nekem is azt mondta, majd ha sír a gyerekem, a párom majd megszokja, ne foglalkozzam vele.) Szívem szerint megkérdeztem volna, hogy apuka is szereti ezt? Engem szíven ütött az a hozzáállása, ahogy a már nem épp kicsi fiát alárendeli a családjának, miközben a férjét semmibe veszi. Férfi szakmában dolgozom, így tudom, hogy a férfiakat amúgy is megviseli, ha háttérbe kerülnek a gyerek miatt. Az elején még talán megértik és tolerálják, de több év nélkülözést, s hogy mindig a háttérben van, már kevesen bírják. S akkor máshol keresik azt a szeretetet, elismerést, tiszteletet, amit a kedves párjuk egy az egyben csak a gyerekére tart fent. És ez kinek jó? Talán a gyereknek? Ez vicc ...
*egyik ismerősöm a most divatos, "mindig hordozó kendőben, magunkon tartjuk a babát" próbálta ki. Jelenleg 5 éves a kislánya, s azt látom rajta, hogy csak apa és anya közelében hajlandó lenni, anya még mindig cipeli, igaz, már nem hordozóban. Közben másokkal nem tart igényt kapcsolat kiépítésére. Ez a kedves hölgy mondta, hogy a következő gyerekét már több önállóságra szeretné nevelni.

Egy mondatban összesűrítve szerintem is egy közösségben, mint amilyen a család is, minden tag érdekeit érdemes figyelembe venni, beleértve a sajátunkat is. Nagyon nehéz, de hosszabb távon ez a legkifizetődőbb. Szvsz.