Sziasztok Lányok!
Az előző hozzászólásom elszállt, most próbálom újra, de már csak röviden.
Boni!
Nektek azért gratulálok! Tündériek vagytok! Vigyázz magatokra!
Megpróbálom rövidre fogni, de nem ígérem, hogy sikerül
Tehát, 08.05-én befeküdtem a kórházba, ahol minden nap UH, NST volt, és írnom kellett, hogy mennyit iszom és pisilek. Majd pénteken az UH-on már lényegesen kevesebb magzatvizet láttak. Ekkor az orvosom elvitte az összes papíromat, "felírtak" nekem 3 palack/nap infúziót, 3 NST-t/nap, és azt mondta a dokim, hogy hétvégén jó lenne, ha megszülnék. Ha nem így lesz, akkor hétfőn megbeszéljük, hogy mi lesz. Péntektől folyamatosan távozott a nyákdugó, azt mondták ez akár egy hétig is eltarthat. Fájásom egy darab sem volt. Szombaton mindhárom NST-t a szülőszobán csinálták. A 3. NSt-t este 9-kor kezdték csinálni, és ekkor kezdődött el minden... A szülésznő forgatott jobbra, balra, mert babóca szívhangját nem igazán lehetett hallani, majd hirtelen nagyon furcsa hangokat adott a gép, azt mondta lassan vegyek nagyon mély levegőt, és nézte a pulzusomat. Ezután telefonnal a kezében kiment a szobából. kb. 1 perc múlva kivágódott az ajtó és az ügyeletes főorvos jött be. Megnézte az NST-s papírt, kérdezte hány percig tartott? Mire a szülésznő válasza: 2-3 percig. Most azonnal készítsétek elő császárra, szólt a parancs. Innentől felgyorsultak az események, én meg bőgni kezdtem, mert féltettem az én kis manómat, ill. az egész helyzet nagyon rémisztő volt.
Kb. 5 perc múlva megjelent a nőgyógyászom, elnézést kért, a füstös szagáért, de éppen sütögettek a kertben. Közben folyamatosan 5-10 ember szaladgált körülöttem. Megkaptam az érzéstelenítést, és megkezdődött a műtét. Csak két dolog járt a fejemben: Lilinek ne legyen semmi baja, és hogy az érzéstelenítő hatása kitartson a végéig.
22:05-kor 2750 g-al és 50 cm-el megszületett Lili, aki azonnal felsírt. Megmutatták, majd elvitték.
A műtét után, ahogy toltak az őrzőbe, odajött a csecsemős nővér és megnyugtatott, hogy minden rendben van a leányzóval, a kis öklét gyömöszöli a szájába.
Egész éjjel nem aludtam, és reggel, amikor megszűnt az érzéstelenítő hatása, nagyon fájt mindenem. Délben kellet felkelnem, és pár kört sétálnom az ágyam körül. Délután már kihozták a picit szopizni, és amikor mellém tették az ágyra, minden fájdalmam elmúlt. Szerdán jöttünk haza, a hasam időnként elviselhetetlenül fáj, de a pici manó minden fájdalmat feledtet, még akkor is, ha éjszaka nem sokat alszunk.
Próbálok képet feltenni:
Lili 1 naposan
Lili 1 naposan_még 1x
Megyünk haza
A Genesisben megmondták, hogy nagy lábon fogok élni_ bejött