Az úgy volt, hogy tegnap kiderült, Mátyás nem tud velünk jönni Szegedre, ezért kettesben vágunk neki az útnak Botival. Namármost reggel annyira zaklatottan és feszülten ébredtem, hogy beszari módon nem mertem elindulni
, inkább úgy döntöttem, megvárom, amíg végez a zuram és együtt megyünk. Ebből sem lett semmi, orvosi javaslatra.
Reggeltől folyamatos telefonkapcsolatban voltunk Apu élettársával(ennyit nem beszéltem vele a 20 év alatt, mióta együtt vannak). Ami teljesen kiborított és véglegessé tette bennem a nem utazást az volt, amikor megtudtam, hogy az én örökbajszos Apámnak le kellett vágnia a bajuszát a műtét előtt, amitől szomorú lett. Akkor elszakadt a cérna. Eddig csak egyszer sírtam, amikor megtudtuk, hogy beteg. Azóta tartottam magam..., ma reggelig. Zokogtam vígasztalhatatlanul, hosszan. Sok-sok feszültségtől szabadultam meg.
Reggel 9-től 12.45-ig tartott a műtét. Amint kijött a doki, azonnal beszéltem vele telefonon. Jobban alakultak a dolgok, mint amire számítottunk. A nyelve rövidebb lett valamivel, kimetszették a garat és a nyak belső falának egy részét, illetve a gégéből egy nagyon pici részt, viszont a teljes gégefő és az eredeti hangja megmaradt. Az egész daganat áttétekkel együtt eltávolításra került!!! És annyira ügyes volt az orvos, hogy nem volt szükség garatpótlásra a mellkaslebenyből, ezért "csak" a műtéti rész fáj. Akkor akartunk indulni, amikor a dokival konzultáltam, de lebeszélt a dologról, több okból is.
1. Boti nehezen viselné a látványt.
2. Aput nagyon megviselné, hogy ma még nem tud meszólalni.
3. Apu ki van ütve a rengeteg nyugtató és fájdalomcsillapító miatt, ezért reggelig csak óránként néhány percet lesz ébren.
4. A nyitott gégén az első nap még rengeteg vér távozik, ami nem egy épületes látvány.
5. Holnap reggel a doki megtanítja Aput a gégetubussal beszélni, amit 10 nap után kivesznek majd, szépen összeforr és nyoma sem lesz a gégemetszésnek.
6. Apu élettársát is hazaküldte, mert a műtét utáni első levegővételnél rángatózni kezdett és a köhögéstől ömlött a vér a tubusból, de megnyugtatott, hogy ez sajnos természetes. Holnapra már ez is el fog múlni.
Ez elegendő indok volt arra, hogy ne keljünk útra, viszont sikerült valamennyire megnyugodnom.
A lényeg, hogy az őrangyalunk megint ÖTÖSre vizsgázott!
Nagyon köszönöm a drukkokat és ne hari, ha most nem reagálok senkire, de még a holnap délelőtti látogatásra szükésgem lesz, hogy teljesen lenyugodjak.
Addig pedig megyek és tovább görgetem lefelé a mázsás köveket a szívemről.