Szia Nina!
Így nehéz lesz... Tudom Vili is így volt. Unta már a faágakat nézni (merthogy még nem rügyeztek akkor a fák) és ordított ha fektettem, de ülni nem tudott még rendesen. (Értsd: nem húzta fel magát. Ma sem húzza, mert más technikával ül fel.)
Régebben ültették a gyerekeket, párnával stb. jól körbevéve. A mai álláspont szerint nem tanácsos ültetni, amíg egyedül fel nem tud ülni. Nekünk azt javasolta a gyerekorvos, hogy ha ülni akar (ez nem tudom mit jelent neked - nekem azt jelentette, hogy ha ölben fogtam, akkor elöredölt ülésbe, nem dölt nekem) ültessem, csak figyeljek rá, hogy egyenesen legyen a háta és meg legyen támasztva a dereka. A mi babakocsinkon van még két fokozat a vízszintes és a függöleges között, mi próbálkoztunk a kb. 45 fokkal, majd abból is felerölködte magát ülésbe. (Onnan könnyebb volt.) Ráhagytuk. Ha elfáradt (elején nekem kellett erre figyelnem, ilyenkor "összerogyik"
) akkor lefektettem.
Én így csináltam, még csak nem is tanács, csak egy példa.
Juca