Trinky! Egész megnyugtattál.
Szóval, ha fekszem, akkor is van egy kis púpocskám a köldököm alatt.
A szagokról ne is beszéljünk.... Meg a sajtról. Eddig imádtam.
Tegnap a védőnéni kérdezte, hogy vagyok amúgy. Mondtam, hogy tök bizonytalanul, mert egy csomószor az jár a fejemben, hogy biztos rendben van-e minden, meg nő-e, stb, stb. Aztán mondtam neki, hogy annyi nyugtat meg, hogy ha valami gond lenne, azt a test biztosan jelezné. Jót nevetett, azt mondta, persze, hogy jelezné.
Hiába mondom, hogy nyugi, mert én is síkideg voltam uh előtt. Ráadásul semmi nem köti le a figyelmet sem. Most jól megvígasztaltalak mi?
Én is kapom az észt. Feküdjek, sétáljak, ne hajoljak, ne emeljek, csináljak mindent, csak lazán, lassan, ne csináljak semmit. Most ott tartok, hogy nem dolgozok, itthon vagyok, főzök, mosok, stb, de nem teregetek, nem cipelek felmosóvödröt, nem porszívózok. Ja és port sem törölgetek. Mert rohadtul nincs hozzá épp kedvem. Pedig nagyon kéne.
Ilonám! Nem vagyok én modellalkat, csak vékony. Deeee már 52 kilót nyomunk! Van még egy utolsó nacim, az utolsó rövidgatyám gombja nem éri el a lyukat, de az nem számít, meg van egy-két szoknyám. De apa megígérte, hogy a jövő héten veszünk valami kis csinit, mert esküvőre is megyünk, meg különben is.
Még kicsit gondolkodom ezen a fotózáson. Meg amúgy is Apa is kell hozzá!
Sapé! Köszi a céklát! Eszembe nem jutott volna, pedig nagyon szeretem! Remélem még mindig szeretem.... A párom unokahúga is babát vár, a másodikat , félidőnél tart. Gergő az első már ovis, mint Ágota és büszkén mondja, hogy nekik kisbabájuk lesz.