Sziasztok
írtam az előbb egy jó hosszút, de sajnos elszállt.
A lényeget megpróbálom újra:
Tündi:
nálunk nem volt ajándék a tesónak, nekem az elveimmel ütközik, ne azért szeresse, mert kap valamit.... De gyereke válogatja. Az unokatesónál most született a kistesó, ott a nagyobbat így lehetet "lekenyerezni" és nagyon örült az ajándéknak.
Lányoknál talán másabb, mert ha kap egy babát, akkor Ő is tudja úgy dajkálni, mint anya a tesót. Ő is ciciztet, pelenkáz amikor Te és nem téged nyaggat azidő alatt.
Tőlünk kapott Levi egy csomó autót, amikor még itthon voltam kórház előtt, meg amikor kb 2-3 hetes volt Vivi és a régieket már unta kicsit. Így volt elég sok "újdonság" játék amikkel azóta is nagyon jól eljátszik. Meg a Vivinek is megmutogatta őket egyenként, hogy miket kapott.
De arra készülj fel, hogy azért nem megy zökkenőmentesen majd. nem tudom másnál hogy volt, nekem egy áldott jó természetű kisfiam van, fel is volt készítve, várta nagyon a tesót, Őt imádja is első perctől kezdve vigyázz rá, figyeli, lesi stb. A nemtetszését azt felém mutatta ki, hiszen én foglalkozok vele kevesebbet most mint előtte.
Két gyerek:
én azon szerencsések közé tartozom, hogy nem egyedül vagyok itthon a 2 gyerekkel, hanem apa itthonról dolgozik. AMi néha előny, néha hátrány. AMikor 2 gyerek nyúz egyszerre, akkor be tud segíteni, de van hogy azt sem tudja hol áll a feje és még mi is csak zavarjuk, ilyenkor mindíg azt mondja, hogy elmegy és bérel egy irodát, mert itthion nem tud dolgozni. De így is azt mondom, hogy nagyon nem könnyű a két gyerekkel itthon. Az ember igyekszik megfelelni, a lehető legtöbbet nyújtani, de mégis úgy érzem hogy nem foglalkozok egyik gyerekkel sem, a lakással sem, apával sem, magammal sem, csak ide kapok - oda kapok és így telnek el a napok. Valamelyik nap ki is buktam ezen, bőgtem egy sort, aztán megnyugodtam. Biztos másnál is így van, csak nem teszik ki a kirakatba.
Pedig én tényleg igyekszem a nappali gyerek éber időket maximálisan rájuk fordítani, de nem tudok velük úgy foglalkozni olyan szinten, ahogy szeretnék.
Bevallom én nagyon gondolkozom a bölcsi kérdésben Levinél. A beiratkozásról már lecsúsztunk, de pótbeiratkozások szoktak lenni, hátha. Korábban azon az elven voltam, hogy amíg csak lehet maradjon velünk itthon, hiszen ennek most van itt az ideje, így kapja a legtöbb érzelmi töltést, de ahogy Ő is változik hónapról - hónapra, meg a kistesóval az élethelyzetünk is, megváltozott a véleményem, hogy mivel teszem a legjobbat neki.
Most azt látom, hogy nem tudom neki ( idő hiányában ) azt a szintű szórakozást megadni, amit igényel, hiszen neki játék az egész élet és ehhez már társakat igényel. Nem tudom friss levegőre, játszóterezni kivinni annyi időre, amire igénye van, hogy szaladgáljon, mászon, ugráljon, motorozzon stb. Sír mert itthon senki nem labdázik vele stb.
Másrészt elérkezett abba korba, hogy keresi a gyerek társaságot, akikkel tud játszani. ( Vivi még ehhez kicsi )
Nálunk a bölcsi nagyon jó és az Ő beszokásához ( személyisége miatt ) ez szerintem sokkal jobban illeszkedik, mint majdan az ovi.
Nagyon sokat változik hónapról-hónapra, amikro a beiratkozások voltak tavasszal még nem éreztem ennek a szükségességét, hogy gyerekközösségbe kerüljön, de most úgy érzem sok az egy év neki itthon unalmas lesz neki. Elvileg januártól mehetne oviba, ha lesz még hely, de az ovit most januárban kezdeni több szempont miatt nem szeretném.