Sziasztok!
Köszönöm!
Szülés(időhiány miatt-pár szóban):
Hétfő reggel kezdődtek a fájások(persze csak jóslók). Apa haza, Dávid kerianyuhoz, mi meg irány a kórház.
Doki megvizsgált-semmi nem volt. Fájások alig-méhszáj 2 ujjnyi.
Zéti teljesen lent, félő volt, ha hazamegyünk és beindulnak az igazi dolgok, akkor már nem érünk vissza.
3-kor burokrepesztés-semmi nem történt. Nyenge fájások.
5-kor oxi+koktél. Beindultak a kemény fájások (azt hittem itt a vég- iszonyatosan fájt)- de a méhszáj mint a beton, 2 ujjnyi.
7-kor megkenyelmezett a doki és 8- kor megkaptam az edát!!!
Fél óra múlva eltűnt a méhszáj. 9-kor kibújt a kisember!
A lényeg, hogy csak én akartam annyira, hogy végre a kezemben tarthassam. A doki megértette, hogy tovább már NEM BÍROK VÁRNI!!! Ezért repeszetett burkot....
Zétikém még maradt volna 1 hétig...
De annyira gyönyörű, és én ezt tudtam és tényleg nem bírtam már tovább egyben.
Sokan vannak akik élvezik a terhességet, hááát ÉN NEM!
Legyen a kezemben mihamarabb!
Dávid nélkül szörnyű volt!
2 napig nem is láttam, ha meg telefonon beszéltünk, mind a ketten sírva tettük le.(még mindig belenyilal a szívembe a hiánya)
Ott tartottam, hogy behívom apát és hazajövök. Szerencsénk volt, telt ház miatt "kitettek" hamarabb.
Dávidom nagyon segítőkész(néha sok is).
Hozza mellszívót, húzogatni is akarja....
Türcsit este ő hozza. Előkészíti a pelust, krémet, stb.
Simizi, szeretgeti.
Most elköszönök, mindenkinek szép napot!
Azért, hogy ne legyen kerek a dolog, Zéti nagyon pöttyös, most visszük a dokinénihez.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Vendég 2008.10.04 14:50-kor.