Klára,
köszönöm. Segíts, mi az az MTörv? Nem találom!
OK, hogy a "beavatott"-ra érzékenyen reagálsz, az érthető, de lehet, hogy NEKEM a többéves intenzív imaélet, a "meglátások" ugyanazt jelentik. (Mert egy beavatás sem kell, hogy kívülről jöjjön, jöhet az felülről is,
, sőt nekem az is rendben van, hogy a papok sem különbek, mint mi, mert hát abban hiszek, hogy Isten, és a Krisztusi tudat mindnyájunkban ott van, csak (még) nem tudunk vele, ezzel a síkkal, kontaktust teremteni.)
Egyébként egy hű katolikusnak (papnak, hívőnek) szabad meditálnia?
Ilusta,
ha van belső útmutatód, segítőd, akkor jó helyen vagy. Amit viszont a gyereknevelésről írsz, ahhoz hozzáfűzném a következőt:
Engem ateistának neveltek, gondolom abban a reményben, hogy soha "nem lesz szükségem" vallásra, hogy felette fogok állni a dolgoknak. (De erről, a szüleink generációjáról, most nehogy vitát nyissunk!). Talán én is úgy gondoltam, hogy a gyerekemet nem nevelem semmilyen vallásra, hogy később ő maga dönthesse el, hogy miben akar hinni. De aztán rájöttem, hogy ez az érvelés hol sántít. Ha valaki nem ismer semmit behatóan, nem fog tudni különbséget tenni egyik, vagy másik között. Akkor csak a külsőségek fognak dönteni, és ez nagy baj. (Nem tartozok egyházhoz, sőt konkrét valláshoz sem, de misztikusnak vallom magam - ami megint félreértendő: mert misztikus az, aki hisz abban, hogy a földi életen túl, felett, mellett, előtt, stb. van más is, amivel mi az életünk folyamán is kapcsolatba léphetünk. És így nevelem a gyerekeket is.)
Hogy egy analógiával éljek, ami biztos nem 100%, de talán elég jó. Ha nem teszed ki a gyerekedet semmilyen zenének, mert nem akarod előre befolyásolni, döntse el majd, hogy komolyaz, dzsezzet, swinget, vagy mit fog szeretni, akkor felnőtt korában már "nem lesz füle" erre. Nemhogy dönteni nem fog tudni, de semelyik fajta zenével nem fog tudni mit kezdeni. Csak a hangokat hallja majd, de érteni nem fogja igazán soha. (Én tudom, engem "megkíméltek" a komolyzenétől gyerekkoromban. És most a küzdelmeim odáig vezettek, segítettek, hogy már majdnem értem, amit a nyolcéves gyerekem átérez, amikor furulyázik, vagy Beethovent hallgat (amit ő tesz be, nem én nyomatom!!!)
Lehet, hogy nagyon nem voltam érthető, bocsánat.
Sajnos csak este fogok tudni jönni, addig is jó eszmecserét.
szilvi