Sziasztok!
Zsolka!
Azt gondolom tudod (csak bíztatásul, vagy elkeserítésül? írom le), hogy sok baba nem tudja az első időkben (ki tudja meddig?!) megkülönböztetni a nappalt az éjjtől. Miki se tudta, Á-ra nem emlékszem. Nálunk szerencsére csak pár napig tartott, h azt a kicsit, amit az első 2 hétben ébren töltött, azt mind éjjel tette.
Látod! Andrisod nagyon stramm kissrác, simán bele fog rázódni a dologba! Én csak azt tudom hajtogatni továbbra is, h amíg ilyen apró az Ilka, addig igyekezz Andris lelkét pátyolgatni! Ilkának a szopi pont elég testi-lelki kapcsolat veled, azon túl leginkább gondozást igényel (legalábbis jó esetben az elő 1-2 hétben túlnyomórészt alszanak az újszülöttek) még. Úgyhogy figyelj inkább Andrisra, h az első sokkoló napokon-heteken jól túljusson (itt egy új gyerek! még mindig itt van! mindenki őt akarja megnézni, nem engem! ő a kis édes, nem én! tejóég ez itt is marad mindig!). Ez az én tanácsom, a többi tényleg csak rutin kérdése.
Annyit még, h én a rituálék híve vagyok, mindig tudjuk, h mi lesz a kövi lépés a napban, mert úgy hiszem, a gyerekek így érzik magukat leginkább biztonságban, így nyugodtak. (nincs örökös harc a lefektetések körül, a kaja körül és a többi). Nekem ez nagyon sokat segített abban, h Miki is a "család része legyen", egyszerűen beillesztettük őt is a keretbe, és így végeredményben Ágostonhoz igazítottuk Mikit. Vagyis nem kellett a nagy életét a szükségesnél jobban megbolygatnunk. De pont most beszélgettem a snőmmel, és ő pl azt szereti, h náluk mindig máshogy történnek a dolgok, nincsenek kőbevésett szabályosságok. Én ezt nem bírnám, de nem vagyunk egyformák!
Csibe!
Na, jó hír, h végre elérted a dokit. Remélem jó benyomást kelt majd benned!
Tesókocsi nálunk nem kellett volna. Kaptam volna kölcsön, ha kell, de nem kellett. Szerintem ez azon múlik, h Linda milyen gyalogló, vagy motorozó, vagy ilyesmi. Ha sokat van babakocsiban, akkor lehet, h van értelme, de azért addig még sok víz lefolyik a Dunán. Én aszondom, h ráérsz venni, ha veszel akkor is, amikor a kis LénaMilán megszületik, vagy már közel a vég. De nálunk pl úgy volt, h Ágososton csak 2-3 hétig szabotálta a gyaloglást (addig meg nem is tudtam babakocsiba tenni), aztán már Mikit toltam, ő meg jött gyalog, mint azelőtt. Most meg azt csinálom, h ha elfárad, vagy nagyon sietek, akkor leszedem a kocsiról a korlátot és odaültetem a Miki lábai közé, félig a kocsiban, félig a felhajtott lábtartón ül. Ezt Miki is élvezi, mert kaparhatja Ágoston hátát, meg Á. is élvezi, mert Mik kaparja a hátát.
A kendő nagyon jó!!! Én is sokat használtam az elején, amikor Miki hasfájós volt. Így tudtam Á-val lenni. Most nem nagyon használom, mert melegünk van benne, meg mostmár a csípőhordozás jön csak be, mert Mik mindent látni akar. A múltkor felkötöttem a hátamra, a füzet rajzza alapján, de nem ítéltem elég stabilnak (ezt már mások is mondták), majd lehet kikísérletezek vmi mást. Én alapvetően saját kreációkat szoktam csinálni, amikről néha kiderül, h szabályosak.
Megymag!
A túlélés tulképpen elég jó hozzáállás, amennyiben azt vesszük, h időlegesen mindenben kissé alább kell adni a mércét. Nem mintha nálam alapvetően is túl magasan lett volna, úgyhogy még abból alább adni, komoly frusztáció.
Főként, ami a tisztaságot illeti...
A pattogni alatt nagyon is értem, mit értesz! Még akkor is totál kifáradok a nap végére, ha ki sem mozdultunk a lakásból! Márpedig olyan nagyon ritkán van, mi gyakorlatilag a társasházunk kertjében élünk...
Szóval az embernek fel kell adnia a kényelmes, leülünk-egy-félórára-játszani-a-szőnyegre-amíg-megfő-a-leves dolgait. Az a tényvalóság, h ugrálni kell sokat.
Szopi témában én veled értek egyet. Bár én az igény szerinti szopit régen úgy értelmeztem, h akkor etetem, amikor éhes. De rájöttem, h leginkább azt értik mások alatta, h akkor szoptatom, ha nyűgös. Én akkor cumit adtam/adok a gyereknek. Sose szerettem nagyon szoptatni, de már nincs miatta lelkifurim. Á. 6, Mik 5,5 hónapig kapott kizárólag anyatejet enni, utána keztem hozzátápláni. Bár tulajdnoképpen az is kiderült már számomra, h akkor kezdtem őket elválasztani, mert számomra mindig is az volt a cél, h kiváltsak vmi étkezést. Mik most lesz 7 hós, de már csak 1 teljesen szopis kaja van(a hajnali míting, amikor nyilvánvaló okok miatt nem kezdek el semmi kotyvasztani), meg du. és este szopizik a kaja után, reggel és délben csak kanalas kaja van. Sokan ezen elborzadnak, meg azon is, h tejpépet adtam neki 5,5 hósan, amivel nem is titkolt célom az volt, h átaludja az éjjszakát (ha nem is rögtön, de másfél-2 hít múltán tényleg átaludta, csak 5-6 között kel fel vmikor, és este 8-kor alszik el). De láthatóan nincs semmi baja, hízik is, okosodik is, mozgolódik is. Úgyhogy....
Csibe jól megfogta a dolog velejét, 2 gyerek mellett már más a leányzó fekvése sok dologban. Természetesen nem állítom, h az igény szerinti szoptatás rabszolgameló, amit csak a legelszántabbak tudnak megcsinálni, de nekem fizikailag és lelkileg se ment volna. Miknél meg főként nem, mert én már a 3. éve vagy terhes vagyok, vagy szoptatok (Mik szopi mellett fogant, 4 hónapig még szoptattam), és őszintén nagyon elegem van már belőle! Más ezt a nőisége kiteljesedéseként éli meg akár 6 éven át is, nekem ez a 3 év már túl sok. Ettől függetlenül azt tervezem, h Mik is 12 hós koráig fog szopizni.
Jesszusom, egy regényt írtam! Mentségemre szóljon, h a férjem ma focizni van! Bocsi, bocsi!!!
Viki