Sziasztok!
Alvásidőben olyan csiga volt a bnet, h nem volt türelmem kivárni, amíg írhatok... Most Mik alszik, remélem többet, mint 20 perc, Ágoston pedig elment az apjával.
Hát, lányok kivagyok! Ágoston tegnap óta nagyon nehezen viselhető el! Egyrészt féltékeny a Mikire, ami nagyon fura, mert eddig nem volt ez. Igazából egyáltalán nem vészes a dolog, biztos még a normalitás keretein belül van, de azért aggaszt. Szóval az ölembe akar jönni, ha a Miki is, vagy ha etetem a Mikit (nem a szopikor), elveszi a játékokat tőle, h az Ágostoné, tegyem le a Mikit és vele foglalkozzam, de ezeket elég hisztis hangnemben közli.
Mindemellett viszont sokat simogatja a Mikit, van, h percekig elszórakoztatja az öcsit (nem mindig úgy, ahogy a leghigénikusabb, ma pl meglestem, h mit csinálnak, hát, Ágoston dugdosta a saját cumiját hol a Mik szájába, hol a sajátjába... De mindketten jókat kacagtak rajta, úgyhogy hagytam és visszavonultam a kukkoló állásból.
), néha viszont bevadul. Ezt viszont a mozgáshiánynak tudom be, mert ebben a szar időben nem tudunk kimenni, 48 nm-en meg Á. nem tudja magát kitombolni.
A másik zavaró dolog, h nagyon anyás lett tegnap óta. Most amúgy is ilyen ciklusa volt már egy hónapja kb, mindig nekem kellett mesélnem neki este, holott régebben csak az apja volt jó. Ma pl, visszahozta a férjem a lifttől egyszer, mert annyira óbégatott, h én is menjek velük. Végül lenyugodott és elment az apjával, de eddig ez sem volt soha!
Van egy csomó jó indokom rá, h ilyen legyen, de azért nem vagyok megnyugodva. Tehát:
1. kijött 3/4 részben a 17. foga, gondolom amiatt
2. rosszul alszik pár napja
3. 1 hétig csak engem látott a Balatonon
4. Mik egyre inkább személyiség a családban, egyre tudatosabban akar részt belőlem
5. Kevesebbet tudom "futtatni", mert Mik kezd napközben máshogy aludni, mint eddig, nem alszik jót, csak a kiságyában, ezért sokszor csak napi 1X megyünk le a játszóra...
6. Most álltunk le azzal, h napközben az innivalót cumisüvegből igya, pohárból kapja.
Magamra most kivételesen nem tudom fogni a dolgot, mert mostanában ha nem is vagyok a türelem mintapéldánya, de azért elég kiegyensúlyozott vagyok.
No, most, h leírtam ezeket máris jobb a kedvem. De azért nem vagyok Á. lelkibékéje felől teljesen nyugodt. Nem tudom, h meddig kell az ő lelkét pátyolgatnom, és honnan kell a Mik érdekeit szem előtt tartanom. Amúgy is vannak kétségeim a neveléssel kapcsolatban, Á. most próbálgatja komolyabban az akaratát és az én idegrendszerem határait. Sokszor provokatív, bár többnyire még engedelmes. Gyakran nem tudom, h hogy is kellene csinálni jól.
No, mindegy, most be kell fejeznem, mert Mik felébredt, kb 15 percet aludt, a kis disznófülű!
Jól rátok zúdítottam a dolgamimat, mi?
Üdv: Viki