Szia, Kati!
Nálunk az vált be, hogy a nagyágyon altattam el őket, és ha elaludtak, vagy elengedték a cicit, vagy kicsempésztem a szájukból. Így a letevés kimaradt, nem volt mire felébredni. Éjszaka pedig próbáltál vele aludni? Úgyértem, bevetted magad mellé a ágyba?
Ha megébred, érdemes azonnal cicit adni neki. Ráhelem most 21 hónapos, a nappali alvásnál cicin alszik el, legtöbbször egy-kétszer megébred, azonnal melléfekszem, és pár perc múlva alszik is.
Az, hogy az üres cicit adod a szájába, nagyon jó, így a zsírosabb hátsótejhez jut hozzá.
Ítad:"akkor egész nap cicin lesz és sosem fogom tudni letenni" És azt is: " úgy ugrik rá mint a rablóhal a kishalra"
Valamibe érdemes belegondolni
: a komfortszopi mind éjjel, mind nappal SZÜKSÉGLET!
Nem a babák hobbyja vagy (rossz) szokása. Biológiai és lelki szükséglet. Ami majdnem olyan fontos, mint az anya szeretetteli gondoskodása, vagy egyáltalán az, hogy eszik. Ha úgy veti Rád magát a kicsi, mint rablóhal a kishalra (nagyon tetszett a hasonlat
), az azt jelenti, hogy nagyon ki van éhezve a komfortszopira!!!
És hogy úgy érzed, örökké ciin lesz, és összenőttök
, egy ideig valószínűleg sokat lesz cicin, de ha megtanulja, hogy bármikor megkapja, akkor alább fog ez hagyni. Aztán jönnek fejlődési ugrások, amikor újra sokat igényli ezt a fajta közelséget, de nem tart ez örökké.
Bár néha én is így éreztem.
Nekem az segített, hogy megértettem magammal, hogy ez csak egy ideig tart, a baba és a saját életem szempontjából sem sokáig, és feloldódtam az együttlétekben, feladtam az ellenállásom.
És mostmár bizony elég kevésszer szopizik Recsi, és hiányzik.
Akkor nem hittem volna, hogy ez is eljön.
Ha van még valami, kérdezz csak bátran!
Virág