Sziasztok Lányok!
Hát ritka nehéz két napunk volt!
Először is a hitelt illetően és akkor befejeztem ezt a témát.
Mindenkinek köszönöm a bíztatást (Gem neked külön, mert valahogy úgy érzem most magam mint amit te írtál).
Tudom, hogy egyszer bele kell vágni, de nem így ahogy most állunk azt biztos. Ez nem besz....riság, csak egyszerűen a Férjem és én is úgy vagyunk vele, hogy mostmár nem csak magunkért vagyunk felelősek és ahogy említettem tényleg nincs kire támaszkodni, ha valami krahh beüt. Márpedig sosem lehet tudni és lehet hogy soha nem fog, de lehet, hogy pl. 2-3 év múlva és akkor mi a szöszt csinálunk. Visszaköltözünk ide (ahova már nem tudnánk, mert feltehetőleg Apukám teszi meg) vagy albérletbe megyünk és akkor esélyünk sincs egy legközelebbi lakásvásárlásra. Vagy veszünk egy kisebbet (ami akkor már max. másfél szoba lenne, gyereknek, munkahelynek és otthonnak). Ehelyett úgy döntöttünk hogy még gyűjtünk, hiszen ahogy írtam a jelenlegi hitelkifizetésre sok elmegy az eddig gyűjtöttből. A lakáskassza matt ugyan csak 8 évig, de 15 mFt esetén 145eFt-ot kellene fizetni, utána már csak 77eFt-ot. Ez a jelenleg helyzetünkben életveszély meglépni és mivel ninc önerőnk és nem is számíthatunk a későbbiekben (ha csak nem nyerünk a lottón) egy kisebb vagy nagyobb összegre ami segítésünkre lenne, így feladtuk ezt a tervet, jelenleg.
Kriszta még mondott privátban egy ötlete, azon agyalunk egy kicsit
.
Naa, hát ennyi..., nem ragozom tovább és tényleg lépjünk is túl, mert nem akarok senkit untatni vele.
Gem
Gyönyörűségesek a lányaid!!! Nekem az a kép tetszik a legjobban, ahol együtt matatnak valamit az ágyon
.
Ancsa
Nagyon édes Réka és látom a pakolászás neki is a kedvence!
Kriszta
Anyósod elvállalja a gyerkőcöt 67 évesen? Persze sok minden nem kor függő és valaki lehet akár 80 évesen is strampabb, mint más 60 évesen, de hát azért ahogy Anyukámra nézek (ő 60) biztos nem merné. Szerintem nagyon nagy energia egy ekkora csöppség ellátása akár fél napra is.
Arról nem is beszélve, hogy 220 km minden nap, szerintem rengeteg, nem?
Persze Ti ismeritek a helyzetet és az Anyósod teherbíróképességét, de én Csongor esetében ezt elképzelni sem tudnám, bevallom.
Nyafi
Sajnálom hogy elbukott a találkozó, de az idő is nagyon ramaty volt, ráadásul azonkívül hogy nem tudtunk volna menni, Csongor annyira nyűgös volt az nap, hogy a nap végére már a hajamt téptem. Nem volt el, csak és kizárólag kézben és egész nap nyüszögtt, sírdogált, szóval eléggé ki volt.
Sajnos ennek az is oka lehetett, hogy kedden megkapta a BCG-t újra, mert nem jött ki neki a háromnaposan kapott. Sajnos másnapra (vagyis szerdára) meggyűlt neki az oltás helye, pedig csak 5-6 hét múlva szabadott volna neki. Nagy 5 Ft-os nagyságú, vörös, kemény dudor lett belőle. Az orvos azt mondta nagyon ritkán van ilyen. Valószínűleg volt neki már védettsége, csak sajnos nem jött elő és így a mostani oltást úgy érzékelte, mintha magát a betegséget kapta volna el. Vagyi segy enyhe lefolyású TBC-je van (igazából nem igazán voltak tünetek a nyűgösségen kívül és én picit melegnek éreztem tegnap)
. Hát nem túl jól hangzik, de ez van. Holnap azért még rá akar nézni, így elvisszük a rendelésre.
Kia
Boldog Hóforduót Nektek is!
Nagyon szép Levi Manó és nem csodálom hogy néha őt is lánynak nézték régebben, mert annyira szép vonásai vannak!
Nagyon ügyi már egyébként!
Remélem hamar rendbejön odalent.
Nálunk érdekesen alakulnak a dolgok. Én sosem teszem járókába, mert nem szereti. Igazából sosem szerette. Max. 5 percet volt el és sokszor sírt, ha a hálóra nézett (ilyet kaptunk, nem rácsosat). Így viszont világ életében (abba a 6,5 hónapban
) csak a földön vagy az ágyon volt. Így nincsenek korlátai ugyan, de nem is igazán töri magát hogy valamibe tudjon kapaszkodni és felállni.
A mászást aktívan gyakorolja, de csak hátrafelé megy neki és nagyon-nagyon bosszantja. Annyira kiakad tőle, hogy végig csak nyüszög a földön, hogy csak távolodik attól amit kinézett magának. Valakinél volt ilyen? Semmit sem lehet kezdeni ezzel ugye? Odavinni nem akarom a játékhoz, mert akkor pont azt a mozdulatot veszem el tőle, hogy meg kellejen küzdenie érte és rájöjjön hogyan kell előre menni, nem csak hátra. Ha viszont ott hagyom, akkor írtóra felmérgesedik és egész beleizzad az idegességbe a végén.
Ráadául most éjszakánként is hasra fordul és kihomorít, mint ahogy a földön is jásztik, pedig nem akarja és ezért el kezd sírni. Állandóan felébreszti magát.
Kinyomni ritkán kinyomja magát négykézláb, de csak pár másodpercig és néha már hintázik előre-hátra (egyszer-egyszer).
Ha haladunk-haladunk, de nem sietünk el semmit
. Végül is nem baj, még ráér felállni vagy járni tanulni, addig még olyan sok minden van hátra..., úgy tudom egyszer ebből lesz a mászás.
Fogunk még mindig nincs (azt hiszem mi vagyunk az egyetlen fogatlan baba
, de ezt sem bánom). Nem tudom igaz-e, de a védőnő azt mondta annál jobb, minnél később jön ki, mert annál később kezdenek el romlani. Persze ez talán adottság kérdése is, de lehet, hogy valamennyire ez is befolyásolja.
Pár napja nagyon keveset evett, de tényleg. Kanalasat alig és volt olyan nap (szerda), amikor egész nap összesen 320 ml tejet ivott, vizet pedig semmit. Kicsit akkor már aggódtam, de mára szerencsére megjött az étvágya. Még nem az igazi, de alakulunk...
Jó éjt mindenkinek, azt hiszem én is megyek aludni,
Réka
