Sziasztok Lányok!
Anita gratulálok Danikához. Szép nagy babucika lett.
Nagyjából végig olvastam a bejegyzéseiteket, sajnos most reagálni nem nagyon lesz időm, mert gyorsan írom, hogy mi újság velünk.
Vasárnap július 6-án megszületett az én kislányom is 3400 grammal és 54 cm-el 21 óra 15 perckor császárral.
Számomra ő a világ leggyönyörűbb babája.
Tisztára érzékeny lettem azóta, ha csak rágondolok a szülésre máris sírok (most is
)
A szülés maga, nem volt rossz élmény, én csak ajánlani tudom az uzsokit mindenkinek akik aznap bent voltak mind nagyon rendesek és kedvesek voltak. 16 órára mentem be, hogy kb. 10 perces fájásokat érzek, legalább nézzenek már meg, hogy mi van velem, ha ez még nem komoly akkor haza megyek, csak ne otthon kelljen aggódnom. Közölte a szülésznő aki megvizsgált, hogy 2 ujjnyira nyitva vagyok és ebből még ma baba lesz, így nem enged haza. Elkezdődött az adatok felvétele, az átöltözés és utána egy orvos is megvizsgált aki felvett. Halász doktor volt, tényleg nagyon kedves, (már nem tudom ki írta itt, hogy szívesen járna hozzá ... szerintem ha szimpi akkor válaszd) szóval utána előkészítés volt, borotválás, beöntés, zuhanyzás majd rátettek a ctg-re ez kb. 1 órás procedúra volt, csak innentől jöhetett be a férjem. Itt még mosolyogtam jókat, néztük a tévében az üvegtigrist, a fájások olyan 5 percesek voltak. Az első orvosi vizsgálat után egy erősebb vérzést tapasztalat a doki, de ezt még betudták a tágulásnak, nem különösebben foglalkoztak vele, ám észrevettem, hogy sokszor összesúgnak a fejem felett.
Többször elhangzott, a császár ... mert mondván pici vagyok ... stb. De nem vettem komolyan. A ctg alatt voltak erősebb fájásaim amikor nagyon szenvedtem a legrosszabb mégis az volt, hogy feküdni kellett. Én legszívesebben járkáltam volna. Az ügyeletes orvos aznap este a Járányi doktornő volt, ő is megvizsgált és ő repesztett burkott nekem, mondván már szólt a dokimnak, jön és megbeszélte vele. Na innentől jöttek a fincsi fájások. Itt már szenvedtem, de még a vége nagyon messze volt.
A borokrepesztésnél észrevették, hogy ömlik belőlem a vér (én meg az ágy bőrhuzatát konkrétan téptem annyira fájt ahogy szinte ököllel túrtak bennem
kb. fél óra után újra megnézték a burkom, és mondván, hogy nem nagyon folyt ki elég víz, újra lyukasztottak egyet. Akkor már nagyon véreztem és újra és újra az a bizonyos összebeszélés a fejem fölött ... nagyon rossz volt! Tudtam hogy baj van, de nem mondták amíg a dokimmal nem beszéltek telefonon. A dokim szerencsére beért ... de a hírt, hogy meg kell császározni, mert tojásnyi alvatt vérdarabok folynak ki belőlem a doktornő közölte velem. Mondta, hogy az orvosom már itt van, és vele is megbeszélték. Persze el kezdtem pityeregni, de nem hisztiztem, hanem tök higgadtan tudomásul vettem. Mindenki nagyon de nagyon kedves volt velem, egyfolytában símogattak. A dokim is! A műtös fiú, aki a nyakláncot levette a nyakamből, az altatós orvos, aki végig bíztatott. Mindenkit csak zöldben és maszkban láttam, de egyfolytában bíztattak, mert a műtőben egy kicsit elfogyott már a türelem nálam. Ráadásul a spinális érzéstelenítést sem találták el először. A magzatvíz meg csak folyt és folyt alattam, és ettől mert nem tudom miért tisztára szégyeltem magam, hogy elöntöm vízzel a műtőt sírtam. Folyamatosan kérdezgettek közben, hogy mi lesz a baba, lány vagy fiú és mi lesz a neve. És milyen gyönyörű neve lesz ... szóval mindenki előtt le a kalappal mert nagyon nagyon rendesek voltak velem. A császármetszét nem éreztem, folyamatosan kérdezték, hogy érzek-e valamit. A dokim beszélt hozzám. A babát kiemeléskor felmutatták nekem, majd megtisztítva visszahozta az anesztes doki (aki haláli jó fej volt végig) és oda tette fejem mellé és én csak puszilgattam és beszéltem hozzá. (Na most megint sírok!)
Szóval még tudnék litániát írni, de nagyjából ez volt a szülésem. Nem hagytak szenvedni, amint látták, hogy baj van rögtön a műtét mellett döntöttek, egyébként az ok részleges méhlepény levállás volt.
Blanka baba gyönyörű és nagyon jól van, szép kerek látszik hogy semmit sem szenvedett. Nagyon hamar beindult a tej, és kárpótol mindenért, hogy olyan szuperul eszik és szopizik. Tegnap pénteken jöttünk haza.
Csütörtökön találkoztam délután Tamarával még egyben volt, azóta nem tudom mi van vele. Szegényt a túlhordás miatt befektették.
Na lányok, megyek, mert már így is egy regényt írtam. Mindenkinek puszi!
Timi