Sziasztok! Juli, köszi, írd meg kérlek mailben a doki paramétereit. Ő szájsebész is? Szerintem is meg lehetne csinálni most, de eddig egyik sem akarta. A két alsó bölcsességfog indult meg most, azokat kéne kivésni, a felsők közül az egyik csodamód kifért, a másik félúton jár vhol. Adrienn, én tiszta idegbeteg voltam a második terhesség alatt, komolyan, a baba mégis tök nyugis lett. Ki érti ezt? Klára
Távirati stilusban: Szombaton munka után férj virágcsokrral haza. Sok puszi és ölelgetés. A cipökbe meg férj Mikulása is csokimikiket varázsolt. Még több puszi és ölelés. Most már jól vagyok, szerencsére front elvonult a fejem felöl Barbi
köszi az együttérzést, okt.3-án elköltözött, elment vissza az anyjához gondolkodni. Voltunk pszichológusnál, bár elég nehéz valamit úgy helyrehozni ha az egyik fél nem akarja. Ő úgy döntött, hogy nem ad esélyt arra, hogy rendbehozzuk, én meg nem akartam, hogy csak a két gyerek miatt jöjjön vissza. Szerintem a két gyerek miatt érdemes lett volna megadnia az esélyt, de ő máshogy döntött. Hát ez van.
Gigoca! MIERT nem akart Nektek esélyt adni??? Mi romlott igy el, hogy meg sem probalja??? Szereted még? Es ö????? Figyelmes apuka??? Gyerekek hogy viselték, hogy elköltözött??? Nagyon elszomorit, hogy egyedül maradsz a 2 picivel!!!
Gigóca! nagyon megrendítet ami veletek történik. tegnap óta ezen jár az agyam. Én is sokszor vágtam már oda egy-egy veszekedés hevében, hogy "legfeljebb elválunk", sőt gondolatban már végig is futtattam az agyamon az egyedül levés programját, de most hogy ezt írtad, nagyon elszégyelltem magam. Mennyivel egyszerűbb gondolatkísérleteket folytatni, mint a mindennapokban ott lenni ilyen helyzetben a gyerekek mellett, tenni a dolgodat... Sok erőt kívánok neked! zsuzsa
azért nem akar esélyt adni, mert nincs meggyőződve arról, hogy pozitív lesz a végeredmény, és ő mint kudarckerülő ember, nem akar negatív élményt. Anyós szerint a barátai azok, akik ellenünk hangolják, hiszen egy családos embernek vannak kötelezettségei, és nem mehet akkor el bulizni, amikor a haverok óhajtják.
Gigóca, ez szomorú. Mármint az, hogy kudarckerülő emberként egyik kudarc helyett a másikba szalad. A család széthullása nem kudarc számára? Nem ismerem a szitut, a barátok már családosok? Vagy még egyedülállók. Lehet, hogy a férjednek meg kéne magyarázza anyukája, ha veled nem beszél, hogy a többi srác is apa lesz egyszer és akkor majd sz*rban marad. Ha "csak" ez a baj. És esetleg lehetne neki többet "engedni". Majd rájön egyszer, ha benő a feje lágya. Szurkolok, ha anyóssal tudsz szövetkezni, még bármi lehet. Ha ő hangolná ellenetek, akkor nincs mese!
anyós azt szeretné, hogy visszajöjjön, de a barátoknak sem fontos a családjuk. Egész nyáron nem mentünk el a gyerekekkel nyaralni, ő viszont volt a barátokkal. Már május óta azt csinál majdnem amit akar. Mit engedjek még? A barátok vagy válnak éppen, s akkor ne maradjunk ki mi se, vagy eleve nem foglalkoznak a családjukkal. Hát ez van. Jó helyre keveredett. Most akarja bepórolni mindazt, ami eddig kimaradt az életéből. Ebbe mi már nem férünk bele.
Sziasztok Lányok. Nagyon úgy néz ki, hogy ez nemcsak nem az én napom, de nem az én évem, és lehet, hogy a jövő év sem lesz az. A férjemmel tönkrement a kapcsolatunk, de ez még a kisebbik gond, mert nem hirtelen történt, hosszú folyamat végére tettünk pontot az elköltözésével. Persze ez is enyhén szólva megviselt, de kezdek magamra találni.
Olyannyira, hogy egy régi kapcsolat feltűnt az életemben és rájöttem, hogy szerelmes vagyok újra annyi év után. Ez nagyon jó érzés. A pasi is nagyon szeret, de nem akar kapcsolatot. Látom rajta, érzem, hogy szeret, hogy jó vagyok neki, hogy családot akar, és mégis, mentális szinten tagad. Totális hárítás. Lányok, van ilyen, hogy TUDOM, hogy a pasas odáig van értem, sőt, majd megőrül, hogy velem lehessen mindig, pedzegeti, hogy gyereket akar, de ha rákérdezek, azt mondja, NEM, nem akarok semmit????!!!!??
Most mi van ilyenkor??? Küldjem el és ne randizgassak vele? Mert találkozni azt azért szeretne....
Valaki fejtse ezt meg nekem, mert idegileg már nem bírom.
Solya, ne vedd a szivedre. Én is birok nagyon hülye lenni. Sőt. (Bár ha igy teszünk mondd el nekem, hogy mire vonatkozott a sötétbe villanygyújtás, ha nem az én fejemre, mert nem értem.)
Gigoca! Mennyi idös a férjed??? Amugy, ha ilyen, talan jobb is, ha nem maradtok együtt... MOST egy ideig nagyon nehéz lesz, de késöbb talalsz valakit, aki szeretni fog, és kitart Melletted!!! A Kicsiknek is jobb 1 jo kapcsolatot latni, mint 1 tönkrement hazassagot!!! Meg aztan még a férjecskéd is észbe kaphat, és visszajöhet-érettebben... En mindenesetre drukkolok!!!
Gigóca, most talán még nehezebb elviselned a férjed döntését, hogy az ünnepi készülődés közepén vagytok. Nem lehetne legalább a Szent estére visszahívni őt? Hogy a gyerekek mégis vele ünnepelhessenek, erre nekik nagy szükségük van. Aztán hátha, hátha megindít ez benne is valamit... Mindenesetre akárhogy is lesz, Vas Gyurkának és Világszép Nádszálkisasszonynak - és persze neked is - nagyon boldog és békés Karácsonyt kívánok!
Szia Milla! Üdv a klubban. Ilyen pocsék januárra már rég nem emlékszem vissza. Először is ronda és egészségtelen idő van. Túl enyhe, nincs hó, ellenben köd és ború az van, és mivel ritka a fagy, a bacik vígan tenyésznek. Alig van család, ahol mindenki egészséges lenne. Nálunk speciel folyamatos a betegeskedés. Ez mondjuk eléggé el bírja rontani az ember közérzetét, és ilyenkor hajlamosak vagyunk csak a rosszat látni mindenben, és egymásban is. Ráadásul anyagilag is sokan szerintem most rosszul állnak, mi spec. úszunk az adósságban, a mi adósaink nem fizetnek, stb. És ilyen szempontból is sok ismerős család van hasonló helyzetben. Szóval biztos, hogy az idei január nem csak azért ilyen pocsék, mert nem vagyunk elég ügyesek az élethez, hanem valahogy most minden összejött. És egyre inkább azt érzem, hogy nálunk a sok betegség az egyik alapja a rosszkedvnek, a mindent-sötéten-látásnak. A fiam tegnap lett újra beteg, én mára kaptam el tőle. A férjem még bírja, de az eddigi tapasztalatok alapján meg tudom jósolni a jövőt, bármilyen helytelen is ilyen negatívnak lenni. Na, mindegy, egy tél se tart örökké! Már csak egyharmada van hátra. És már kétharmadán túl vagyunk. Hosszabbodnak a nappalok, lassan kisüt a nap, és ha nem is megyünk nyaralni, azért biztos lesz pár jó buli. Csak addig ki kell valahogy bírni. Esetleg valahogy alkudni kéne az időjárás felelőssel. Vagy ha nem hagyja magát, akkor jól megverni legalább.
Az egész napom ugyan nem, de a délutánom eléggé siralmasra sikerült. Míg mosogattam, a lányom a szobájában csendben levágta a haját... Elöl. 1 centisre. Egy tenyérnyi foltban (kisgyerektenyérnyi). Kb. 10 centis volt előtte. Tele az asztala a gyönyörű hajával... Sírtam, kegyetlenül, aztán ő is. Nem szidtam meg, csak el vagyok keseredve. Mikorra nő meg vajon? Ollót eltettem... Márti