Kiemelt témák

Szia Era!

Megmondom őszintén, hogy kíváncsi vagyok a képre!
edo@technoid.hu
Köszi!

Tulajdonképpen hasonló okok miatt van nálunk együtt alvás, mint nálatok. Először is az én (már) nagy fiam nagyon nagyon kötődik hozzám, álmában is átölel, fogja a kezem. Ő már nem hisztizne külön, de nagyon rosszul érezné magát, félne, nem tudna jót pihenni. Másodszor meg nekem jó - mit tagadjam, igenis jó őt közel érezni magamhoz, hiszem belőlem szakadt ki, a részem volt és az is marad - és kényelmes, mert valóban sokszor csak a meg kell simogatni, megfogni a kezét, megitatni és alszik tovább anélkül, hogy bárki teljesen felébred volna.
Vannak különböző vélemények, lehet, hogy mi szúrtuk el és külön kellett volna kényszeríteni de abban biztos vagyok, hogy ettől nem lesz lelki sérült (sőt!!) vagy másabb a kortársainál sem most sem a későbbiekben. Úgy gondolom, hogy ő maga fog megérni rá egyszer csak hogy külön legyen akkor majd azt fogjuk neki biztosítani.

Üdv,
Mamacica

szia!
Jaj, nagyon örültem a véleményednek. Tulajdonképpen, szerintem ez az egész alvásdolog gy kicsit túl van parázva. Miért ne aludhatna mindenki úgy, ahogy szeret, vagy ahogy jónak látja. Már korábban is írtam, de ha belegondolunk, mi felnőttek is annyira különbözőek vagyunk, miért kéne a gyerekeknek is egyengyerekeknek lenniük. Nekem Fanni már a 3.baba, de igazából vele élvezem legjobban a babázást. És arra os rájöttem, hogy miért. Mert őt már tudom ösztönből nevelni, nem az érdekel, mit hogyan kéne, meg mit mond ez vagy az, hanem ahogy én jónak gondolom. Néhány barátnőm, akiknek egy gyereke van, szinte meg vannak zavarodva, mert mást mond a védőnő, mást az orvos, mást mond a mama, mást olvas a neten. stb. Közben pont az a kellemes jóérzés veszik el, hogy mind ő mind a baba jól érezzék magukat. Szerintem a baba is megérzi, ha te biztos vagy a dolgodban, nagyobb biztonságban-szeretetben érzi magát, mintha mindig azzal lennél elfoglalva, mit rontottam el. Pl van egy barátnőm, aki teljesen kétségbe van esve olyan apróságokon, hogy úristen, mi lesz most, a gyerek nem fél 4 kor uzsizott ma, hanem 10 perccel később, jaj, borul a napirend. Ne érts félre, ezek is fontosak, de az együttalvástól semmi bajuk nem lesz. Ha megérnek rá, szívesen alszanak egyedül, nekem Balázs 2 éves kora óta a nagyszülőknél is szívesen alszik, nem lett lekisérült egyáltalán. Kép megy!
Era

Szió Era!

Köszönöm a képet, különleges szokás az biztos

Rólam tudni kell, hogy lázadó tipus vagyok és általában nem érdekel ki mit mond, ha nekem vagy a gyerekeknek, családnak jó valami. Természetesen a véleményeket mindig meghallgatom, de nem feltétlenül fogadok el mindent.
Na és utálom a sablonokat amikbe mapaság egyre gyakrabban eröltetik bele a gyerekeket. Szerintem mindenki más, másképp fejlődik, más dolgokat és máshogyan szeret...

Írok majd még, de most mennem kell, felébredt Laurám.

Mamacica

szia!

úgy látom sok mindenben egyezik a véleményünk
Era

Sziasztok! Nagyon örültem, amikor olvastam, hogy más is együtt alszik a babájával. Én eddig összesen 3 napot altattam kiságyban az elején. De mióta együtt alszunk, azóta könnyebb az esti szopi is, és én sem vagyok fáradt. És a legfontosabb, hogy így alszunk mindannyian nyugodtan.

Kezdetben nekem is mondogatták, hogy majd nagyon magamhoz szoktatom. Nem szabad vele aludni. De én is és a baba is így alszunk nyugodtan. Szerencsére nagy az ágyunk így a kiscsalád (babuci, férjem, én) elférünk rajta.

Most már hogy lassan négy hónapos lesz, megtanultam mosolyogni magamban a "kedves jótanácsokon". Ilyenkor megnyugtatom magam, lehet hogy mások szerint nem jó ahogy csinálom, de az én pici leánykám nem sírós, hanem mosolygós kiegyensúlyozott baba.

Örülök, hogy mások is gondolkodnak így.

Jó éjt mindenkinek!

Ancsúrka!

Szívemből szóltál!
Erika

Sziasztok!
Él még ez a topic?
Az én "nagyfiam" már két éves múlt és még együtt alszunk. Az ágy kezdett kicsi lenni, de levettük a kiságyáról a rácsot, arra van rátolva a miénk, és így alszik együtt a család.
És az a tapasztatalatom, hogy amellett, hogy nagyon ragaszkadó (és persze kiegyensúlyozott!) gyerek, kellőképpen önálló is és nagyon nyitott. (Ezt mondják azok is, akik először találkoznak vele, és nagyon jól elbeszélget velük.)
Szóval nem látok összefüggést az együttalvás és az önállótlanság/anya szoknyája mögé búvás mögött, amivel engem is rengetegen riasztgattak az elején.

Eszter!

Szerintem sincs összefüggés, ahány szakkönyv, annyi vélemény. Amúgy a legújabbat most hallottam, amely szerint a gyerekek kb.5 éves korra érnek meg az önálló (teljes éjszakai)alvásra. A többi megoldás csak kondicionálás kérdése. Én azért sem vagyok az együttalvás ellen, mert még mindig él bennem az az emlék, amikor gyerekként egyedül hagytak a szobában(tudom, sok módszer ennél jóval kíméletesebb), így inkább vállalom, hogy mi együttalszunk
Erika

Erika!
Örülök, hogy írtál! Emlékszem, mikor kezdett kialakulni nálunk ez a szokás (elkezdett jönni a foga, éjszaka többször felkelt, és egy idő után már nem aludt vissza, amikor visszatettem a kiságyba), nagyon bizonytalan voltam, hogy jót teszek-e ezzel neki. De az ösztönömre hallgattam inkább, ami azt súgta, hogy igen. Persze vettem én is egy szakkönyvet, ami azt részletezte, hogy hogyan tanítsuk meg a gyereket egyedül aludni, de szerencsére ismertem annyira magam, hogy az elolvasása után rájöttem, nem bírnám végigcsinálni. Így el sem kezdtem. Megspóroltam az egész családnak azt az élményt, hogy a gyerek hányásig sírja magát a kiságyban - mert sok ismerősöm így járt a próbálkozásoknál.
Az érdekelne nagyon, hogy hogy oldjátok meg két gyerekkel a dolgot. Nálunk november végén érkezik Picitesó, és még nem igazán tudom, hogy hogyan kéne átalakítani a dolgokat.

Hali!

Eszter,
mi úgy oldottuk meg a kistesóval, hogy eleinte, amíg az éjszakai szopik kialakultak valahogy (elég nehezen ment egy hónapig), apa aludt a naggyal, én meg a kicsivel, mind egy szobában, de két külön helyen (érdemes esetleg hamarabb külön helyeket létrehozni, hogy ne pont a baba születésével változzon ez is). A harmadiknál meg apa a két naggyal, én meg a kicsivel, és külön szobában, mert a középsőnk minden apró neszre felébred, a kicsi meg még mindig sokszor szopik éjjel. Már egy ideje tervezzük azért, hogy összeköltözünk éjszakára, legalábbis megpróbáljuk (úgy értem öten), de az ígért matracra egyelőre várnunk kell még egy kicsit. Ez a felállás furcsa lehet sokaknak, de nekünk bevált. Persze amikor nagyobbak lesznek a gyerekek lesz külön gyerek- és felnőttháló.

Zsizsa

Szerintem erre nem nagyon lehet tanácsot adni, mert sok mindentől függ, hogy ti hogy tudjátok megoldani. Helykérdés is, meg hogy milyen az ágyatok. Nekünk egy 210X210es kockákból összerakható ágyunk van, ezen elég jól elférünk. Mostanában viszont Az ötévesem alszik apával a kisebb szobában(a földön martacon )mi meg Fannival a nagyágyon. Ez bevált nálunk, mert így legalább mindenki kioiheni magát. Fanni sokszor ébred cicizni, de csak max1-2 peerc és alszunk tovább. Apát is hagyni kell aludni, mert vidéken dolgozik és sokat kell vezetnie, kialvatlanul meg nem lenne szivem elengedni.

Zsizsa, Erika!
Köszönöm a tapasztalatokat! Persze tudom, hogy nem lehet mindenki számára alkalmazható receptet adni, és hogy hiába is kapnék ezer tanácsot, nálunk valószínűleg egy ezeregyedik módszer válna be. De azért érdekel, hogy másoknál hogy ment ez a dolog, mert a baráti körömben nem nagyon vannak, akik állandóan együtt alszanak a gyerekkel.
Valószínűleg nálunk is az lesz majd a megoldás az elején, hogy Beni alszik apával, a kicsi velem. (Néha már előfordult, hogy a fiúk kettesben aludtak a másik szobában.) Ezt valószínűleg bevezetjük majd a szülés előtti utolsó hónapokban, akkor talán kicsit elviselhetőbb lesz az is, hogy pár napig nem leszek itthon (eddig még egyáltalán nem voltunk külön Benivel). Azért ettől a részétől kicsit félek.
Nem teljesen a témába vág a kérdés, de nálatok hogy volt a kicsik születésénél. A nagyot bevitte apa a kórhába látogatni, vagy inkább kihúztátok azt a pár napot???

Eszter!

Nálunk a szülésnél úgy volt, hogy hajnalban szültem, apa reggel ment 2 napra vidékre. De anyós behozta, meg utána is jött Balázs, mondjuk tőlunk a kórház 5 percre van. Kérdezz bármit, remélem tudok sgíteni. Visszatérve az együttalváshoz, szerintem a bizonyos ideig való sírni hagyáskor a gyerek egy idő múlva azért hagyja abba a bőgést, mert idővel rá kell, hogy jöjjön, hogy hiába sír, úgysem számíthat anyára. (CSERBENHAGYJÁK). Lehet, hogy durva elgondolás, de akkor is ez a véleményem.

Szülés: biztos lesz még kérdésem, egyelőre elképzelni sem tudom, hogy lesz majd. Eddig még sosem voltunk külön Benedekkel, nem tudom, hogy fogjuk majd viselni.
Sírni hagyás: egyetértek. Én sosem tudtam őt sírni hagyni. Ő a hisztizést is úgy szokta abbahagyni, hogy odabújik hozzám és hamar megnyugszik. NEm szoktam neki olyankor engedni, de amikor hozzámbújik, átölelem és már túl is vagyunk rajta.

Eszter!

Melyik kórházban szülsz?

A Szent János Kórházban. Nem az esik hozzánk a legközelebb, de a dokim mostanság ment át oda, és úgy döntöttünk, hogy emiatt nem váltunk.

Eszter,
nálunk bejött a nagy látogatni, amikor a középső született, minden nap behozta apa (ezért szültem az Istvánban, nem az Imrében, mert ott be lehetett jönni látogatni a szobákba). Szerintem neki is jobb volt így, legalább látta, hogy hol vagyok, nem azt érezte, hogy eltűntem valahová, aztán visszakerültem egy babával. De van olyan ismerősöm is, akiknél nem vitték be a nagyot, és nem volt gond belőle. Máskinál meg az első két nap nem, csak a harmadikon vitték be, és addig folyton az anyukáját kereste, csak akkor nyugodott meg, amikor látta a kórházban. Szóval ahogy te érzed, hogy neki jobb lenne.
Zsizsa

Zsizsa!
Köszi a tapasztalatokat. Nem tudom eldönteni, hogy mi is lenne a jobb, de valószínű, hogy a helyzet majd úgyis adja magát. Egyrészt én is úgy gondolom, hogy lehet, hogy jobb neki is, ha látja, hol vagyok. Másrészt viszont nem tudom, hogy hogy élné meg, hogy lát, de nem megyek vele haza. Na, ez majd úgyis kiderül. Alapvetően úgy éljük az életünket, hogy alkalmazkodunk a Beni igényeihez, így lesz ez most is...
És hogy fogadta a nagy a kicsit? Mekkora a korkülönbség köztük?

Eszter!

Szerntem még van időtök eldönteni, hogy is legyen majd, úgyis a helyzettől függ. Amúgy nem voltál még távol tőle? Én mikor kórházba kerültem Balázs kb.1 éves volt és szopzott még, de meglepően nem volt vele gond, cicit sem kereste, elfogadta, hogy apának nincs(vagy legalább is nem jön belőle semmi) Pár nap után mikor hazajöttem, persze ugyanúgy cicizett tovább

Még nem voltunk távol egymástól, maximum egy-két órára, amikor a férjem vigyázott rá. Vele amúgy nagyon jól megvan, kicsi korától kezdve össze vannak nőve, de az elalvásnál mindig hozzám bújik oda.
Időnk meg egyelőre tényleg van, de azért ezek már folyamatosan ott motoszkálnak a fejemben... Ilyen vagyok.

Persze, megértem, hogy aggódsz.Szerintem bizti nem lesz gond, pláne ha elő van készítve a dolog.Esetleg néha ha apával aludna el? Vagy nem menne szerinted? Bár az is igaz, ha tudja hogy te is ott vagy, akkor nehezebb.

Igen, még ezért nem próbáltuk. Egyszer majd szervezek valami esti programot magamnak, és akkor főpróba (a baj csak annyi, hogy estére már elég fáradt vagyok... )

Eszter!

Arra nem gondoltatok, hogy mostanában pár hétig közöttetek aludjon, és csak utána kezdjétek el, hogy néha nélküled?
Csak jó tanácsként, ne a szülés előtt csináljátok közvetlenül, mert akkor a kistesóra fog haragudni.
Ezt egy velem együttszülő anyuka mesélte. Ugyanis náluk így volt. Az nem biztos, hogy nálatok is, de azért meg lehet próbálni.

Üdv!

Ancsurka

A napokban voltam egy kertipartin. Az osztályom rendezte.Miután egy órán keresztül úsztam a dícséretekben, hogy milyen jó, szép, kiegyensúlyozott gyerekem van ( a sok gyerek között csak mosolygott, gagyogott, és tényleg nagyon jó volt, mint mindig) valahogy feljött az együtt alvás téma. Na végig hallgattam szülőket, kollégákat, hogy nem szabad.
Mikor már a tizedik is ezt mondta, megelégeltem.
A következőnek mondtam "lehet, hogy nem tetszik nektek, de nem érdekel. Nekünk jó így. Az, hogy más nem tudta mikortól kell különaltatni nem jelenti azt, hogy én nem fogom tudni.
Eddig mindent jól csináltam. Szóval nem számít, hogy nektek tetszik-e."

Igazából most azon szakadt el a cérna (egyébként nagyon jól tűröm), mert olyan szülők okoskodnak, akikneka gyerekével a nyolc év alatt folymatos viselkedési probléma volt. Valamint az a kolléga akart okosabb lenni, akinek a gyerke már a fejéhez vágta, hogy ő mindig csak a második volt az iskola mellett.Talán az ilyen szülő a pénz hajkurászása helyett együtt alhatott volna a gyerekével, és akkor neki is jobb lett volna.

Hát szóval ma még sokan vannak akik ezt nem nagyon tudják elfogadni, de a lényeg tényleg az, hogy a gyerekem mindig mososlyog. És egy szónak is száz a vége nagyon szeretünk vele aludni. Már az apja sem tudna nélküle elaludni.

A családban egyébként mindenki elfogadja. bár az is lehet, hogy azért mert nálunk mindenki így csinálta. Mi is a szüleinkkel aludtunk, és a nővérem is a gyerekével.

Ez nálunk már lassan hagyománnyá válik.

Majdnem kifelejtettem, ehhez jön még a védőnő tanácsa ellenére az igény szerinti szoptatás, babahordozás, és akkor már teljes a képlet ahhoz, hogy én valamiféle "idegen lény" legyek a férjemmel együtt. (Ő is szokta vinni magán kendőben, babazsákban a picurt).

Szép mosolygós napot!

Ancsurka

Ancsúrka!

Jó olvasni, hogy vannak még, akik mernek ösztönből nevelni és nem az aktuális trendeket majmolják!Sok sikert!

Erika

Ha szabad, én mint immár nagymama is beleszólnék.

Már az én kismama időmben is tiltva volt az együttalvás, és én ösztönösen már akkor is leszartam.
Amíg pólyások voltak, nem is volt kérdés, hogy mellelttem alszanake a gyerekeim egy bölcsóben - és ha sírnak automatikusan magam mellé veszem őket, de később sem. Igen, átszoktak a kiságyba, igen önállósultak, de rendszeres volt az, hogy az éjszaka folyamán valahogy mind a kettő átvándorolt hozzánk, én már fel sem ébredtem rá, automatikusan takargatatm őket, meg automatikusan úgy feküdtem, hogy elférjünk.

Ezek az éjszkai "átmegyünk apához-anyához a közös takaró alá" látogatások az életkor előrehaladtával arányosan ritkultak, de bizony még 10 éves korukban is volt olyan, hogy átjöttek, és szerintem ebben semmi baj nincsen akárki akármit mond.

Ha volt is bajuk az életben, az biztos, hoyg nem ettől... és most az unokám is ilyennel küszködik, és a lányom se csinál ebből problémát. Kölök elalszik szépen a szobájában, aztán úgy nagyjából minden másnap átmegy az anyjához aludni, mert valami miatt ott jobban boztonságban érzi magát. na és?

Higyjétek el, hogy baj akkor van, ha az anya jobban szeretné, ha a gyereke mellette aludjon, mint a gyerek, mert akkor az anya valamit behelyettesít a gyerekkel. (Ilyan is van nem is kevés.) Ha az anya különrakja a kölköt, de nem csinál cirkuszt meg lelki válságot abból, ha a kölök éjszaka mellébújuk, akkor jól van a dolog.

Éljen az együttalvás:-)

Eszterlánc!
Jó, hogy írtál, és biztosítottál bennünket arról, hogy "nem rontjuk el a gyerek egész életét", mint ahogy sokan gondolják!

Ancsúrka!
Ahogy látom, ez a kérdés még mindig erős indulatokat vált ki... De egyetértek Eszterlánccal abban, hogy amíg az együttalvás azért van, mert mindenkinek [apa, anya gyerek(ek)] igénye van rá, és jó élmény, addig így a jó! És mindegy, hogy ki mit mond. Te ismered a saját gyerekedet, és nem a szomszéd/kolléga/ismeretlen. Ha felmerül az igény benne, hogy önállósodjon, és annak sem szabsz gátat, akkor biztosan nem ártasz neki. Sőt!

Ancsúrka!
Most voltunk anyukámnál, és bár egy szobában aludtunk, hárman már nem férünk el az ágyon. Amikor a férjem is utánunk jött, első éjszaka én aludtam Benivel, ő a mellettünk lévő ágyon. Második éjszaka cseréltünk. Beni egyszer felébredt, de nem okozott neki szerencsére gondot, hogy nem én fekszem mellette, hanem apa. Gondolom, ez amiatt van, hogy hozzá is erősen kötődik.

Eszter!

Az nagyon jó. Örülök neki, hogy jól alakul. Ha eljön a nagy nap, akko is biztos így lesz.

Ancsurka

Ancsurka!
Remélem...
Képzeld, most már három este egyfolytában azt kérte a legény, hogy apával aludjon el. (Apának elmondta az indokot is: Anya pocakján már nem lehet átmászni... )

Eszter!

Nagyon édes. Már most, hogy vigyáz a kistesóra!


Ancsurka

ncsúrka!

Jó olvasni, hogy vannak még, akik mernek ösztönből nevelni és nem az aktuális trendeket majmolják!Sok sikert!

Erika

Erika!

Próbálkozom. Köszönöm. Nektek is viszont kívánom!

Üdv!

Ancsurka

ancsurka77szter!

Nagyon édes. Már most, hogy vigyáz a kistesóra!


Ancsurka

És még milyen monológjai vannak. Bemásolok egyet a blogról, majd megzabáltam, amikor előadta...

Előkerül egy cumilánc, elmesélteti velem, hogy milyen volt régen:
E: Képzeld! Amikor nagyon pici voltál, akkor még nem tudtad bevenni a cumit a szádba: apa vagy én adtuk be neked. Akkor használtuk a cumiláncot is: ha kiköpted a cumit, akkor nem esett le a földre.
Nagyon megtetszik neki a gondolat, fel kell rá adnom a cumiláncot, arra a cumit, és próbálgatja: kiköpi, bekapja… Megunja, és fel-alá járkálva a következő kis monológot adja elő:
B: Én majd segítek Picitesónak beadni a cumit, ha ő nem tudja. Segítek majd apának felöltöztetni Picitesót, anya meg majd begombolja a ruháját. Veszek neki is egy vidám cumit. Krokodilosat veszek neki, és szívesen beadom majd a szájába. Majd Picitesónak is beakasztom…- gondolkodik, majd helyesbít - Anya majd beakasztja a cumiláncot. Én nem akasztom be, csak beadom a cumit a szájába. Ez az ő cumilánca. Csak kölcsönvettem Picitesótól.

Eszter!

Nagyon édes a gyerkőc!

Látom magam előtt, ahogy mondja.

Mosolyt csal az ember arcára.

Gratulálok hozzá!

Ancsurka

Ancsúrka!
Köszönöm! Nagy szerencsénk van ám vele, nagyon jó természetű gyerek. És hát biztos, hogy segít neki a kiegyensúlyozott család is.

Sziasztok!

Nézegettem a babucim régebbi fotóit és találtam egy fotót, amit megosztok veletek. Én jót mosolyogtam rajta. Imádom a picimet. Hát lehet más érzése egy anyának vele kapcsolatban.


Kb 3 hónapja készült.
Már a kórházban is így aludtunk.

Acsúrka!
Ez tényleg imádnivaló kép!

sziasztok

az én lányom 15 hónapos lesz és ő is köztünk alszik. Igazándiból az első hat hónapban a kiságyában aludt, de ahogy visszamentem dolgozni hiányolni kezdett és magunk közé vettük. Én szeretek vele aludni és tudom, hogy nem fog mindig köztünk lenni. Viccesen meg szoktuk jegyezni a férjemmel, hogy ha majd a pasiját is közénk hozza szűken leszünk. Én is sokat hallgatom, hogy micsoda hibát követtünk el, de nem érdekel. örülök, hogy nem vagyunk egyedül:-)))

MÁrti

Szia Márti!

Üdv a körben! Sztem sem követtek el hibát. Főleg, ha visszamentél dolgozni, akkor nem is csoda, hogy a lányod intenzívebb "testi kapcsolatra" vágyik. Jól teszitek, hogy kielégítitek ezt az igényét! Minden jót nektek!

Eszter!

Köszi, szerintem is.

Hogy bírod a babával ezt a változékony időt?

Ancsurka

Szia Ancsúrka!
Köszi, egész megvagyok. Amikor ez az állandó frontváltozás volt, akkor eléggé szédelegtem, de aztán kaptam rá egy homeopátiás szert, és az segített.
Most más miatt aggódom: Beni kezén van egy anyajegy. Elmentünk vele bőrgyógyászhoz, és kiderült, hogy van rá esély, hogy rosszindulatú, úgyhogy ki kell vágni. Szerdán lesz a műtét: elvileg nem nagy beavatkozás, felnőtteknek helyi érzéstelenítésben végzik, de mivel Beni még kicsi, altatni kell. És mivel van esély rá, hogy rosszindulatú, elég nagy részt vágnak ki körülötte is (képen):


anyajegy kimetszés

Az elején biztos fog neki nagyon feszülni, fájni, nem tudom, hogy a kötést hogy fogja viselni, stb. Szerencsére úgy néz ki, hogy nem kell bennmaradnunk, elvileg reggel megyünk, este jövünk. Gondolom, hogy az altatás miatt sem lesz gáz, mert sajnos őt már altatták egyszer (1 hónapos korában már volt egy műtétje más miatt), és akkor sem volt semmi gond, szóval aneszteziológiai szempontból már "kipróbált eset"...
De azért ha az embernek a gyerekével van valami, rettenetesen tud aggódni. Szeretném már, ha jövő hét vége lenne.... (Bár aztán még mindig aggódhatunk kicsit a szövettan miatt.)
Ti jól vagytok?

Eszter!

Minden együttérzésem a tiétek. Szegény kis picurka. A lényeg, hogy időben észrevették és így minden rendben lesz. Szerdán nagyon fogok rátok gondolni. Hátha tényleg működik az energiadolog. Ha igen én küldöm ezerrel.

A nagymamimnak volt régen ilyen. Neki jól sikerült. Ma már ügyesebbek, úgyhogy biztos, hogy rendbejön.

Egyébként megértem az aggodalmadat. Én magamról tudom, hogy én is rettenetesen aggódnék.

Majd írd meg, hogy sikerült. Természetesen ha már lesz időd. Biztos, hogy nagyon fogja inyényelni most az eggyüttalvást, és hogy állandóan mellette legyél.

Mivel műtötték régen? (Ha megszabad kérdezni?)


Mi jól vagyunk. Bár ma reggel kicsit szortyizott. Nem viszem többet bevásárolni. 35fok kint, leizzad, aztán be a boltba, ott klíma, és 25 fok. Szerencsére más nincs. Bár a férjem szerint nem szortyizik, csak az anyatej van az orrában. Hát lehet. Majd kiderül ha felébred, mert még alszik.

Puszi Beni kiskezére.

Vigyázzatok magatokra!

Ancsurka

Szia Ancsurka!

Köszönjük a biztatást. Egyelőre szinte teljesen nyugodt vagyok, majd a jövő hét lesz kicsit nehezebb, aztán meg amíg Beninek fájni fog a heg... De már nagyon várom azért, hogy túllegyünk rajta. Bár szinte teljesen biztosan érzem, hogy ez csak egy sima anyajegy és semmi más, de azért igazán nyugodt csak akkor leszek, ha megjön a szövettan eredménye is.

Egy hónapos korában pylorus stenosis-sal műtötték. Azt az időszakot nem kívánom senkinek, ráadásul a sebészek nem akarták megműteni, mert amikor bementünk a kórházba egy sebész vizsgálta meg először (a vizsgálat a vetkőztetéssel, öltöztetéssel együtt tartott 3 kemény percig), és megállapította, hogy semmi baja nincs az égvilágon. Ezek után derítették ki a belgyógyászok, hogy mégis van, és műteni kell. Na, gondolhatod...

De aztán amikor már épp ott tartottunk, hogy átszállíttatjuk másik kórházba, akkor volt egy normális sebész bent, és az megműtötte. Utána szerencsére nagyon hamar rendbejött.

Remélem, hogy nálatok is csak egy kis szortyi van, néha Beninek is volt ilyen, aztán leszívtam, és utána már semmi nem volt. Ti porszívós orrszívót használtok?

Eszter!

Írtam neked privit!

Ancsurka

Ancsúrka!

NEm kaptam meg a privit. Ha lehet, küldd inkább az e-mail címemre, az biztosabb. Mostanában nekem is előfordult, hogy nem küldte el a privit.
REmélem, Lili már jobban van, és tényleg csak egy kis átmeneti szortyi volt az egész.

Eszter!

Majd újra írok. Szerencsére csak átmeneti. MÁr nem szortyizik.

Ancsurka

Örülök, hogy Lili jobban van. Várom a leveled.

Sziasztok!

Remélem tudtok nekem segíteni, mert nagy gondban vagyok az együttalvás miatt.
Amit tudni kell, hogy az elején a lánykámat a kiságyban altattam, szopi, ringatás, majd beraktam a kiságyba.
De egy hónaposan súlyos beteg lett, 3 hét kórház, végre meggyógyult, de az éjszakák itthon borzalmasan teltek. Minden kis nyekkenésre felriadtam, és szaladtam hozzá, hogy jól van-e. Ez nagyon fárasztó volt, úgyhogy bevettem a nagyágyba mellém, ő is jót aludt és végre én is.
De mindenhol azt hallom, hogy oda fog szokni, stb, megpróbáltam leszoktatni róla, de csak cicin és mellettem alszik jót.
Később el fog aludni egyedül? Vagy már most rá kellene szoktatni?
Megkaptam, hogy el van kényeztetve a gyerek. Nekem ez nagyon rosszul esett, igen, lehet egy kicsit többet babusgattam, de szerintem egy ekkora gyereket nem lehet elkényeztetni, nem??
Köszi, ha válaszol vki és bocsi, hogy hosszú lettem.

Judit

Judit!

Alapvetően azt tudom neked tanácsolni, hogy nézz mélyen magadba, és döntsd el, hogy te hogyan állsz a témához! És persze azt is vedd figyelembe, hogy mit szól hozzá a párod, neki mennyire megfelelő ez a kialakult helyzet. És ha ez már megvan, akkor ne foglalkozz senki más véleményével!

Szerintem egyre többen vagyunk, akik a gyerekkel alszanak, csak még mindig tabu ez a téma. Mi sem elvek miatt vezettük be: ez volt a családban - szűk család!, mert anyósomék részéről kapjuk a rosszallást - a legjobb megoldás, így mindenki nyugodtan ki tudta pihenni magát. És mi szeretjük ezt. És ahogy látni fogom, hogy Beninek már igénye van arra, hogy külön legyen, akkor természetesen segíteni fogom ebben.

Oda fog szokni: nem hallottam még olyat, hogy 18 éves gyerek a szüleivel aludt volna! Ha megérik arra, hogy egyedül aludjon, akkor úgyis ez lesz. Én sosem tudtam a gyerekemet sírni hagyni, márpedig ha meg akarod tanítani egyedül aludni most, akkor kénytelen leszel. Ha nem zavar ez a dolog, akkor meg nem lesz nehéz visszaállni, ha eljön az idő. A barátnőméknél - szintén egy betegség után - a kisebbik lány csak az anyjával volt hajlandó aludni. Később persze a nagy is. Aztán egyik napról a másikra újra csak a szobájukban aludtak.

Én azt tapasztalom, hogy ha valamit nem akarok nagyon görcsösen, akkor a megfelelő időben szinte magától mennek a dolgok.

És még valami. Ha esetleg továbbra is emellett döntötök, akkor nyugtasson az a tudat, hogy ennek is van "szakirodalma". Engem William Spears: Éjszakai gondoskodás c. könyve nyugtatott meg. Nem mondom, kicsit amerikai a stílus, de alapvetően jó olvasmány. Másrészt nem vagytok egyedül! És az sem igaz, hogy ettől önállótlan lesz a gyerek! (Beni ugyan még csak két éves múlt, de már most nagyon önálló...)

Minden jót nektek! És találjatok olyan döntést, ami nektek jó (apa-anya-gyerek). Hallgass az ösztöneidre, a többivel ne foglalkozz!

Judit!

Csatlakozom Eszterhez. Nem kell félni attól, hogy elkényezteted. Különben is mi az, hogy "elkényeztetni" egyesek szerint? Mikor csináld, ha nem most. Nem baj, ha kényezteted, ha a szeretet, gondoskodás kényeztetés, akkor nyugodtan.

Ilyeneket én is hallgattam. Majd nem tudod külön altatni később. Hogy ennek meg ennek is mennyi problémája volt az együttalvásból. Sok ilyen után én már csak annyit szoktam válaszolni, hogy mi így nagyon jól érezzük magunkat, és az, hogy más nem tudta még nem jelenti azt, hogy én nem fogom észrevenni mikor akar majd önállóan aludni.

MI hárman alsunk egy ágyban, és a férjem sem tudná már elképzelni, hogy külön aludjunk. És az is nagyon fontos, hogy van egy mosolygós kiegyensúlyozott babám, neki pedig egy kipihent anyukája. Szóval csak merj ösztönből nevelni. Én sokat gondolkodtam rajta, hog y9 hónapig elválaszthatatlanok voltunk. Így szerintem nagyon nagy törés egy baba életében, ha hirtelen különrakjuk. Bár mindenki másképp gondolkodik.

Egy a lényeg. Te hordtad a szíved alatt, te szülted meg, és a ti gyereketek. Így ti döntitek el mi a jó neki.
A kedevs, jóindulatú tanácsok (főleg anyósok tudnak ilyet, neki úgysem lesz jó semmi) egyik fülön be, a másikon ki.

Annak idején én is anyával aludtam, meg apával és mégsem az ő ágyukból mentem szülni.

Minden jót!

Ancsurka