Kedves Seymour!
Végig olvastam amiket írtatok. Nem könnyű hozzászólni.
Sajnos ismerős a sztori amit leírtál, mielőtt férjhez mentem nekem is hasonló "párom" volt. Nagyon szerettem, de ő csak megalázott mások előtt, nem foglalkozott velem, volt, hogy kiderült, amikor azt állítja, hogy este 8-kor is dolgozik, csajozott, stb... Én is azt hittem, hogy ha én nem veszek majd tudomást a dolgokról, akkor minden jobb lesz. Szerintem ZoliApunak nincs igaza (bocs ZoliApu), mert az ilyen férfiakra nem hat ha a saját fegyverükkel kerülnek szembe, csak még bunkóbbak lesznek. Ez a tapasztalatom. Az én volt barátom is folyton más nőket bámult, másokról beszélt, telefonban majd elolvadt velük, míg ha én hívtam, csak hogy a hangját halljam, az már ellenőrzésnek számított. Végül kiborultam, már állandóan rosszullétek kínoztak, amíg el nem döntöttem, hogy megyek... Érdekes módon elmúltak a rosszullétek, vidámabb, felszabadultabb lettem és körbedongtak a pasik, persze tele volt akkor még velük a hócipőm, nem kellett egy sem. Aztán jött a párom, kitartó volt, körberajongott ( a mai napig is) és most van egy gyönyörű kisfiúnk. Örülök, hogy akkor nem maradtam a régi mellett. Tudom, hogy neked nehezebb, mert van két gyerek, de egy barátnőm szintén ilyen cipőben járt és ő is egy nagy lánnyal 30 fölött lépett és azóta boldog. Szerintem az a férfi, aki így bánik veled, soha nem fog megváltozni, egyre rosszabb lesz a helyzet. Ne félj lépni, ha megérlelődött benned a gondolat az már régen rossz, mert egyre csak ezen fog járni az agyad. A megérzések általában nem csalnak. Menj tovább nélküle, ha úgy érzed és ne félj!!! Biztos, hogy vagy te is olyan erős, mint ő, vagy lehet, hogy erősebb is, csak elnyom téged.
Na, befejezem, nem foglalom a helyet. Sok sikert!
Üdv:
zit