Bellana!
Fején találtad a szöget a női lelket illetően!
A Mátrix-Forradalmak-at néztük meg. Nem kimondottan erotikus film.
De rám mégis nagy hatással volt az a jelenete, mikor meghal a főhős szerelme. Utána, mikor kétségbeesetten próbáltam a páromnak magyarázni, hogy nem őt akarom bántani, és egy ideig nem találtam megértésre, rettegni kezdtem, hogy úristen, ez az a pillanat, amikor elkezdődik valaminek a vége? Görcsösen rámtört - a filmbéli jelenet hatására is - hogy én őt nem akarom elveszíteni.
Ezért nem merültem duzzogós hallgatásba, nem ordibáltam, nem emlegettem fel régebbi hibáit, nem vágtam a fejéhez semmit, csak arra koncentráltam, hogy megértse: nekem fontos, hogy csak olyanokat csináljunk, ami mindkettőnknek jó, és nekem fontos, hogy jól érezze magát.
Elmondtam, hogy én már napok óta készültem lélekben erre a mozira, vagyis inkább a lehetőségre, hogy együtt lehetünk. Nagyon vártam ezt a napot, hisz oly ritka alkalom ez.
Azt hiszem, ekkor ugrott egyet a tű benne: ekkor mondta ki ő maga azt, hogy az utóbbi időben nem figyelt rám eléggé. És nem mentegetőzött a munkájával, az elfoglatságával.
Betti! Nem én vettem rá, csak ráébresztettem valamire. Ő maga jött rá, ő maga mondta ki.
Ehhez persze kellett hogy ő olyan férfi legyen, amilyen! Nem hiába mentem én hozzá annak idején feleségül!
Feleség.