Icus!
Kicsit megirigyeltelek
hogy Te nemrég élted át ujból. Olyan jó volt olvasni
Mandulácska!
Kittid nagyon szép ballagó volt. Hogy alakul a nyár? Mik a hölgy tervei, hazamenetelt illetően is? (Sajnos a nyár az nagyon vonzza a késői kimaradást, bulikat, és valljuk be, a felnőtt is engedékenyebb ilyenkor, aztán hozzászoknak és a tanévet is igy képzelik... Nálunk itt romlott el a dolog legalábbis)
Emeséd nagyon édesen beszél, ügyes! Hisezn ezek már kerek mondatok!
Melinda!
Benjid látom élvezte a repülőzést! Mi is el szeretnénk már menni nézelődni kicsit a teraszra, Emese szokta mondogatni, hogy Ő is szeretne felülni a repülőre, és kapaszkodik majd, le ne essen
Gratulálok a vizsgáidhoz!
Nika!
Mekkorát nőtt már megint ez a legény! Hogy ül a porszivón, nagyon dögös kispasi!
Na lehet hogy összejön végre a beszámoló.
Tehát, az éjjeli indulás, jelentem, bevált, mindkét gyermek csöndben volt, ugyhogy Zágráb előtt álltunk meg reggelizni 1/2 9-kor, és utána is viszonylag szenderegtek, Luku élénkebb volt, de jól elnézelődött. A határon semmiféle ellenőrzés nem volt, igy nyugodtan utaztak a fagyasztott pörköltek is. Megálltunk Rijekában, persze a parkolás az rémes ott is, de sétáltunk egyet a kikötőben, találtunk magyar feliratokat a kikötőoszlopokon és megtaláltuk a piacot is, ahol isteni zöldségeket vásároltam. Ott még az a régi Lehel fajta piac van, sok kistermelővel, áru felömlesztve, tehát echte termelői. Igaz, minden 30-40 %-kal drágább, mint itthon, de az izek...
Az apartmanunk szerencsére valóban azt tartalmazta, amit irtak róla, nagyon jó elosztással, a fiatalok szobája és a miénk között volt a nappali-konyha, és a lakás teljes szélességében hatalmas teraszunk volt, ami a tengerre és a hegyekre egyaránt nézett. Hatalmas hütőnk volt, mélyhütő rekesszel, igy a lefőzött cuccoknak bőven volt hely. Az egyetlen bibi, amit persze elhallgatott a tulaj, hogy a tengerre vezető legrövidebb ut egy gazos részen vezetett át, melynek végén egy keritésen kellett átmászni, ami ki volt vágva, és a kempinges által rendszeresen visszafoldozva. Aki reggel először használta, annak kellett kibontogatni
Ettől eltekintve semmi kényelmetlenség nem volt, ez meg már pár nap után ugy tetszett Lukunak, akit mindig először adott át Apa, a tuloldalon leültettük Ő meg vidáman nézegette amig átcuccoltunk élénken magyarázva hogy is csináljuk...
Első napokban hüvösebb volt, ezt az időt nézelődésre használtuk, elmentünk Porecbe, Rovinjba és megnéztük a Limski fjordot, ez egy jégkorszaki maradvány, csodálatos szép. Aztán felderült a Nap és 5 igazi strandoló napunk volt. A viz napról napra érezhetően melegedett, de nem volt tulságosan hideg, a gyerkőcök legalábbis birták, beteg nem lett senki. Gondolom 22-23 fok lehetett? Viszont a Nap nem süt hanem éget, ezért külön örülök hogy nem később mentünk. Ha nem a vizben voltunk, akkor árnyékban, a napsütés számomra kibirhatatlanul erős volt, de többen egész nap kint feküdtek.
A partunk változatos volt, a kemping területén kiépitett, lépcsős bejáratokkal, sok sziklával, ám itt volt a tengertől oszlopokkal elválasztott, de tengervizes bébipancsoló, ami dagályban térdig, apályban bokáig ért, és kellemes meleg volt, a gyerkőcök ezt élvezték leginkább. Volt még gyönyörüen rendezett fa játszótér, sok játékkal, na és a csuszda! Amin még Lukut is levitték egyszer-kétszer, mert annyira magyarázott valamit arról, hogy azt is ki kéne próbálni. És persze Emese is lecsuszott mindenkivel.
A városi strand területén is voltak játszóterek, ez ligetes-füves-fás, nagyon rendezett volt, a strandja nagy kavicsos, persze itt is gyorsan mélyülő. Itt viszont kavicsot lehetett osztályba sorolni, na és elvenni egymásét, mert pont ugyanaz kell mindkettőnek... Igy aztán ide-oda vándoroltunk, főleg, mivel a fagyis ezen a városi területen volt (nyitva). Egyébként nagyon panaszkodnak, hogy a korábbi 5-6 hónapos szezon 2 hónapra szükült az időjárás szélsőségei miatt. Tény, hogy nem volt végig strandidő, dewhát akkor meg egész nap a parton ültünk volna, melegben ki huzgál gyereket várost nézni? Nekünk ez pont jó volt.
Maga a városka egy hegyre épült, kb 1 óra alatt be is járható nagyságu, de nagyon szép, szük sikátoros utcácskák, és rend, tisztaság mindenhol, egységes régi kőből épült házak, teregetés az utcára, mint az olaszoknál
, és egyébként is nagyon olasz az a rész. Mint egy miniatür Velence, főleg Rovinjban volt ilyen érzésem. A fagyik isteniek, és a felszolgálóik! Na az valami szédületes, ahogy hülyéskednek, és persze mindenki ért valamit magyarul is, és nagyon-nagyon kedvesek és barátságosak. Egyáltalán, minden élelmiszerük igazán izes, a kenyereket még helyben sütik a pékek, más világ van arrafelé...
Amiért nagyon örülök, hogy ezt a kisvárost választottam, mert bejárható volt gyalog (babakocsival), és a parkolás igy nem volt probléma, ami a városokban komoly gond és persze fizetni kell érte. Porecben pl. keringtünk egy csomót mire viszonylag jó helyet találtunk
A városnak gyönyörü kikötője volt, több nagy jachtot is láttunk, na és ki-behajózást, ezeket sürün meg kellett szemlélni. A fiatalokat befizettük egy komoly hajókirándulásra, ha már mi ilyenre még nem vállalkozhattunk, Ők nagyon jó élményekjkel tértek haza onnan.
Utolsó estén épp halászfesztivál volt, énekkel, tánccal, néptáncegyüttessel és mindenféle halak sütésével (mondjuk én több halat már nem akarok még szagolni sem ezek után), igazán jó volt a hangulat, csak sajnos a várakozással ellentétben a Lukunk egyáltalán nem akart elaludni a babakocsiban, Emesénk pedig eplilledt rövid időn belül. Igy főleg Őt kellett szórakoztatnunk, és persze a hazafelé zötyögésben édesen elszenderült
A fiatalokkal nagyon jól kijöttünk, reggelente Ők vásároltak friss kenyeret, zöldséget, elmentek kávézni, addig mi Lukuval elkészitettük a vacsorát, Apa meg alukált Pörivel (ugy 10-ig szokták birni). Mi a teraszról nézegettük a panzió Lajos névre hallgató sirályát és feleségét, ahogy palacsintát szegetnek reggelire. Luku már élethüen tudta utánozni a sirály éneklését. Lelkesen mutogatta, hogy ott van, és rikácsolt hozzá hosszasan. Ezek a házimadarak nem ették meg a kenyeret, de a stranod lévők boldogan fogadták esténként a maradékot. Apa kiült a csipet-csapattal, és dobálták a tengerbe a darabokat, igy rengeteg sirály odagyült. Egész közelről láttuk őket. Na és halacskákat, akik még a bébipancsiba is beuszkáltak, aztán ott voltak a csigák, akiket naponta nagyságrendi sorba állitás után egyenként visszaeresztettünk a vizbe, a kis rákokról nem is beszélve, akiket lesni kellett hogy mikor dugják ki a lábukat a kőhasadékból
A fiuk buvárkodtak, én felvettem egyszer a szemüveget, de ugy döntöttem, nem akarom tudni mi van a lábam alatt
Rengeteg félelmetesnek látszó állat él odalent
Emesével a hátamon többször beusztunk jó messzire, kis hajók álltak lehorgonyozva az öbölben, és volt egy buvármerülő hajó is, rengetegen buvárkodtak, nem tudom mi lehetett ott annyira érdekes. A hajókat nézegettük közelebbről. Volt egy sziget is egész közel hozzánk, azzal szemezgettem, de a babákkal nem mertünk nekiállni átuszni. Pedig lakatlan volt...
Egy este elmentünk csak Apával a városba bringával, a gyerekek vigyáztak a babákra (vagyis édesdeden aludt mindenki), egyébként természetesen mi voltunk a babákkal, nem pesztrának hivtuk a gyerekeket. Persze egy-egy uszás belefért azért... Luku még 2x alszik szerencsére, az Emese pedig 1x sem
, de igy legalább mindennap volt viszonylag nyugodtan 2-3 óránk, Emesével már lehet uszkálni, megkapaszkodik a hátamban, aztán irányit, hogy merre usszak. Nem félt egyáltalán! De Luku sem, hanem élvezte a nagy vizet, pancsikolta a kis kezével, édes volt. Ugy akart belemenni, ahogy az ágyról mászik le, rákjárásban (hiába, alkalmazkodott a helybéli állatokhoz
)
Az éjszakáink békésen teltek, tekintve hogy napközben mindenki kellőképpen kifáradt. Mintha itthon lettünk volna...
Hazafelé szintén este indultunk utnak, hajnal 5-re értünk haza, Emese szinte végigaludta, de Luku sokat volt fenn. Aztán itthon egy korai reggelit követően sikerült mindenkit alvásra birni. Hazafelé Máté vezetett egyhuzamban, nem adta át a kormányt.
Az utakról azért meg kell emlitsem, hogy mindenki hogy dicséri, szerintem viszont semmiben nem különbözik az itthoniaktól, ugyanugy turnak, épitik, terelik, most juniusban, Rijeka előtt utlezárás van, a városon át kell kerülni, hát alig találtunk ki... A 600 km-t nagyon minimális megállásokkal kb 9 óra alatt teljesitettük.
Melinda, Neked irom, hogy jó szervezéssel el lehet indulni, Benji is már nem olyan kicsi, ha éjjel mentek, szerintem Vele sem lenne gond. Mi odafelé már világosban értünk a határra, és a táj odaát varázslatos, csodálatos hegyek, kedves kis településekkel szabdalva, sok alaguttal, ami a gyereknek nagy élmény, ha ébren van, szóval egy utat érdemes ugy tervezni, hogy világosban menjetek.
Gondolom kiderült a hosszura nyult élménybeszámolómból, hogy nagyon jól éreztük magunkat mind a 6-an, és a fiatalok ugy nyilatkoztak, hogy a következő utazásunkra is együtt mehetünk
Emese pedig érdeklődik hogy mikor megyünk már vissza a tengerhez, amibe ha bemegy, "nem látni a végét". De jövőre homokot kell keresnem...